Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Y dalmi iskola szűk padjai közölt, A mi társulásunk célja nem is az irodalmi termelés, hanem az irodalom közös és magasabb külső céljainak szolgálata. Saját hivatásunknak ily szabad felfogását irodalmi őseinktől örököltük, akik első sorban azért alkották meg a PetőC-Társaságof, hogy a magyar író —■ még pedig minden magyar iró — számára egyenes hidat verjenek a közönség szivéhez, amely végre is minden irodalmi vándorút célja. Ha a mai évfordulót arra használjuk, hogy íutú- pillaníást vessünk általános irodalmi viszonyainkra, két igazságon akadhat meg tekintetünk. Az egyik az, hogy a magyar föld bőven termeli az olyan költői tehetségeket, amelyek számot tesznek a mai európai irodalomban. Elbeszélőink és színműíróink közül nem egy a külföldi közönség kedvelt- jei közé tartozik. És itt újból emlékeztetnünk kelt a nagy és döntö fontosságra, amelylyel szépirodalmunk a nemzeti erőtőnyezők között bír. Hogy Magyarország mint egységes nemzeti állam szerepel a világ tudatában, az nagyrészben annak köszönhető, hogy a Pető fjek, a Jőkaiak, a Mikszáthok, akik Szcnt- István birodalmában születtek, magyarul és magyarokról irtak. Levonhatjuk a tényből a tanulságot: a magyarság nemzeti ereje a kultúrája. A másik íél- **>nő és gyakran ismertetett jelenséget, mely legújabb irodalmi mozgalmainkban szerepet visz, igy írom körül: az egyéniség zendülése a köz ellen, Mig a régi Magyarországon a legeredetibb költői tehetség is abban kereste büszkeségét, hogy együtt érezzen a történelmi nemzettel, addig az uj Magyarország költői közül némelyek szándékosan keresik az utakat, amelyek elválasztják őket a nemzettől. Úgy gondolom, ez az irodalmi dekadencia nem különálló betegség, csak egyik tünete az egész közélet hanyatlásának. Nem szoktunk e helyen politikai kérdésekkel foglalkozni, de lehetetlen, hogy mi, magyar írók, szemet hunyjunk a veszedelmek előtt, amelyekkel közéletünk elfajulása nemzeti művelődésünket fenyegeti. Én a mai magyar parlamentarizmust a magyar kultúra és igy a nemzet dúló ellenségének tekintem. Ez a parlamentarizmus az egyéni és párt'önzés állandó pretoriánus-lázadása a nemzet ellen, az atom felkelése az egész ellen, dekadencia a szó leggyászosabb értelmében. Ismétlem: a nemzeti fegyelem általános meglazuhisában látom sok irodalmi különösség végső okát. Az iró, bár sok esetben öntudatlanul is, érzékenyen reagál a közélet jelenségeire. Hamar kiábrándul a jelszavakból, amelyeket hazug ajkak koptattak el és fertőztelek meg. Mintán százszor visszaéllek lelkesítő erejével, bizonyos — egy- kor gyújtó 1— jelszavak felhangzásakor jéghideg ALKOTMÁNY. 5. szám, __BEGrÉl^Y-CSARNOK. 6LENANAAR~ írországi elbeszélés. 24 Irta: Sheehan Patrick Ágost. Fordította: —y. —e. Életének politikai és védöügyvédi sikerei közt, amint én látom, a donerailei parasztok és munkások megmentését nem a legkisebbre becsülte ; a parlamentben maga hangoztatta, hogy olyan eset volt ez, melynek egész lélekkel adta oda tehetségeit. S drámai epizódokban oly gazdag életének tömérdek eseménye közt, úgy tudom, mindig szives örömmel emlékezett visz- sza a nevezetes éjszakai lovaglásra: keresztül hegyeken-völgyeken, el a hazai grófság tavai mentén s meleg érzéssel gondolt arra az erős. bizarr ellentétre, melyet azon a reggelen a természet nyájassága, szépsége, őszintesége s «egy ir törvényszék gazságai» közt látott. A parasztok visszatértek házukba, melyet már viszont látni nem reméltek s ápolták tűzhelyük lángját, melyet örökre kihamvadtnak véltek. Lassan-lassan javult a földesurak s a nép közti viszony is. Az a lovagias mód, ahogyan sokan tiltakoztak az olyan eljárás ellen, mely joggal volt az igazsággal való visszaélésnek nevezhető, hatott a nép szivére s a szerencsétlen ellenséges érzület, mely a politikai viszonyokból fakadt, ilyenformán eltűnt. A gondviselés az ir lelkületet igen nagy finomsággal alkotta meg. Egyetlen könnyű érintés elegendő, 8 cinizmussal páncélozza magát. És Írásaiból elővillan a dermesztő és fájó gúny, amelyet ma már alföldi gazdáink becsületes arcán is látunk. Nekünk mégis úgy tetszik, hogy ez a könnyűség, amelylyel az irodalom egy része az országduló viharok áldozatává lesz, a gvöngeség jele. Aki istentagadővá lesz, mivel kuíárok ülnek a templomában, gyönge ember. Elkeli jönnie az erős költőnek, az igazinak, a nagynak, aki Petőfi haragos megvetésével tisztítja meg a templomot és jogaiba iktatja ismét a frázisoktól és önzéstől tiszta hazaszeretetei. A rombolók zendülése után el kell következnie az építők zendülésének. Szeret- nök hinni, hogy ismét írók lesznek, akik egy uj március tizenötödikén irányt mutalnak a fásult és beteg országnak. A Herczeg Ferenc beszéde után feltörő tetszés csillapodtával Yaradi Antal főtitkár olvasta fel jelentését. Vázolta a Petőfi-ház megnyitásának jelentőségét, majd meleg szavakkal parentálta el a társaság halottjait: Tbalv Kálmánt, Abafi Aigner Lajost, Haller Lujza grófnőt, Bulyovszky Lillát és a tegnap elhunyt Petelei Istvánt. Örömmel üdvözölte a társaság uj tagjait: Pakots Józsefet, Harsányi Kálmánt és Farkas Pált. — Az első felolvasói Palágyi Menyhért «Világfelíogások harca» címen értekezését mutatta he. A korunkat mozgató ellentétes szellemi áramlatok nagy harcát fejtegette. A napirend második pontja Molnár Ferenc székfoglalója volt. A kiváló iró novellát olvasott fel «Az enyhe tél» elmen és egy kis leányka iskolai dolgozatát irta meg benne. A novella befejeztével a közönség zajosan ünnepelte a felolvasót. Szép volt Szávay Gyula «Mikszáthfalva» című költeménye, amelyben a költő azt az örömhírt énekli meg, hogy Mikszáth Kálmánról egy egész falut neveztek el. Az elnök ezután néhány szóval berekesztetíe az ünnepi közgyűlést. Délben lakoma volt a Continentál-szállóban. * Taga j ánlások aKisf aludy-Társaságban. A Kisfaludy-Társaság tegnapi ülésén közölte a főtitkár a megüresedett tagsági helyekre való ajánlásokat. Az egy költői (poéta, novellista, műfordító) helyre három jelöltet ajánlottak: Molnár Ferencet Mikszáth Kálmán és külön Alexander Bernát, Zempléni Árpádot Vargha Gyula és Szávay Gyulát Gárdonyi Géza és Szabolcsba Mihály. Az egy megüresedett írói (esztétikus) helyre Angyal Dávidot ajánlják Hegedűs István és Riedl Frigyes, Sebestyén Káhogy az ir lélek lendületbe jöjjön. Ahol nehézkesebb természetűek, a körülmények súlyát, nyomását csak lassan tudják magukra venni, ott a kelta temperamentum egyszerre a magasba szökken. S a szivekben gyorsan, átmenet nélkül vállalkozik sötét csüggedcs, ellenállhatatlan vidámság, lázongó harag, amely a gyilkosságtól sem riad vissza és feudális ragaszkodásnál is nagyobb hűség. A nevezetes tárgyalásoknál például O’Connell kötelességének tartotta, hogy egyik protestáns esküdtet visszautasítson. Híre járt ugyanis, hogy ez az esküdt az első tárgyalás halálos ítélete után ezt mondta.: «A grófság minden keresztutcánál bitőfát kellene állítani.» Ez a durva, lelkiismeretlen kijelentés a felháborodásnak valóságos viharát keltette a kedélyekben. De íme! Valaki igazolta, hogy ezeket a szavakat az illető egészen más értelemben használta, rosszálta velük a bíróság magatartását s épp rokonszenvet fejezett ki a vádlottak iránt. Eredetileg ugyanis igy hangzott az a mondat: «Ha ez igy megy tovább, akkor a grófság minden keresztalj ánál bitófát kell állítanunk.» Ez már más. Az ir harag tömjén- füstté változott s körülövezte a most már népszerű embert S hasonlóképp ment át csendes, szomorú téli estéken az általános gyiilölség nagy része szelid, barátságos érzésbe vagy arra az osztályra hárult, mely Írországban mindig különös megvetés tárgya, a prédára leső tanukra s az árulókra. Ezekkel szemben senki sem ismer elnézést, bocsánatot. A félelmes jellembeli mocsok öröklődik nemzedékről nemzedékre; gyermekeik és unokáik is érzik az átkot, velük nem érintkezik szívesen senki; , mindenféle összeköttetést yelük, kivált pedig a rolyt Sebők Zsigiuoud és Pékár Gyula. Külső tagul Charles Bignlt de Casanové-t ajánlja Pékár Gyula, Schnitzer Ignácot Eadó Antal. Péntek, 1910, január 7, NYÍLTTÉRI) TATRALOMNICZ a legmodernebb TÉLI SPORTTELEP ideális uj Bcbpálya, külön rodlipálya._ Posta. Távírda. Telefon. Vasútállomás. Kérjen prospektust. Ezen rovatban közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség. Szerkesztői üzenetek. HL Gr, Oalgahévis. Kivételesen helyet adunk, mert ismertetést csak a müvek beküldése után közlünk. Ez elvi álláspont. A kérdéses dolgot pedig nem kaptuk meg. Ami az említett másik lapot illeti, oda közvetlenül _ tessék fordulni, mert nekünk azzal semmi összeköttetésünk nincs, — Báes. Franciául. I orduljon a Szent-István-Társulat könyvkereskedéséhez (IV., Kecskeméti-utca 2.) Kéziratodat nem adunk vissza. IDEÁLIS SZER A FOGAK ÁPOLÁSÁRA fehéríti a fogakat edzi a foghusí KÖZGAZDASÁG. A budapesti értéktőzsde. Ünnep miatt az ériéktőzsde ma zárva volt; a magánforgalomban csak igen gyönge üzlet fejlődött ki, az irányzat pedig erősen a lanyhulás felé hajlott, mert a spekuláció a még mindig kedvezőtlen belpolitikai helyzet miatt nagyon tartózkodó és különösen a nemzetközi érlékeket inkább adja, mint veszi. Forgalomba került ma; Osztrák hitel 675—67450koronán, Magyar hitel 794—793.75 koronán, Államvasut 753.— koronán, Leszámitolóbank 535.------534.50 koronán. Jelzálog 468.— koronán, Városi villamos vasút 317.75 koronán, Közúti 630.——633.-----(>31.50 kohá zasságot, árulásnak s tisztességtelen dolognak tartanak. így esett, hogy szegény, gyűlölt nyomorultaknak el kellett hagyni ok az országot s idegen földön is meg kellett változtatniolc nevüket. Még ma sem szeretnek róluk beszélni az emberek s ha mégis megteszik, halkan suttognak, miután előbb óvatosan körülnéztek, nem hallgatódzik-e valaki, még ha ismerős is. A földes urak viszont, akik ellen az összeesküvés szövődött, birtokaikban maradtak, a nép becsülésében, szeretőiében éltek s éltüket elvégezvén, békés halált haltak. Mikor aztán megjelent az éhínség kisértete, eltűnt a drámára való emlékezés minden nyoma. Olvashatjuk, hogy mikor az amerikai homokprerieket hirtelen elönti az ár, olyan állatok, melyek egyébként ellenségei egymásnak, a pusztulás elől biztos helyre sereglenek s természetes, közös ösztöneik hatása alatt, melyek az élet megmentésére űzik őket, elfelejtik ellenségeskedésüket. Épp igy tűnt el negyvennyolcban s negyvenkilencben az iszonyú rém láttára az osztály- és rangkülönbségnek minden alacsony érzése, a közös veszélyben az emberek mindent elfeledtek s az életért való gondokban egyesült minden érzésük. Uj törzsfája volt ez az ir történelemnek. Fejlődését azóta, sajnos,, gyakorta, megszakították a hamis történelmi vonal javára, melyről föntebb már említést tettünk. Ahol az igazság, ott a bizalom; ahol a bizalom, ott a türelmesség; ahol a türelmesség, ott a kölcsönös megértés; ahol a kölcsönös megértés, ott a szeretet; s szeretetben az az egység, melyre mindnyájan vágyakozunk. Lezárjuk itt a történelem archívumát s belépünk a tradíció és romantika kertjeibe. , (Folyt, köv.)
