Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

r ESTI ÚJSÁG Tolna vezérlő szelepet. Tisza eléintn vo­nakodott ' elvállalni, hogy átmeneti kabi­net után 5 alakítson kormányt, azonban később megnyerték őt ennek a tervnek oly módon, hogy uj paktumot kös­senek a koronával, a melyből egyfelől ki legyenek kapcsolva a nemzeti követelé­sek, másrészt a korona azt az 'enged­ményt tetté volna, hogy megelégedett volna, a választói reformnak egyszerű ki­bővítés utján való létesítésével és nem ragaszkodott volna az általános választó­jog álláspontjához. Az uj kabinet azután Tisza István vagy Wekerle elnöklétével jött volna, létre és így tette volna még a kísérlettet, hogy a függetlenségi párttal a jelenlVgi parlamentben, vagy pedig, ha másképpen nem megy, uj választásban megütközzék. Lnkács tervei más irány­ban mozognak. Lnkács azt ajánlotta a ki­rálynak, hogy egyezzék meg a független­ségi párttal, mert addig, a mig a radi­kális pártokkal rendbe nem jönnek, az obstrnkció veszedelme mindennemű par­lamenti munkát okvetetlenül tönkre tesz. Lnkács azt ajánlotta, hogy mivel a ko­rona engedményeket nem tehet a függet­lenségi pártnak, keressék meg azt a pon­tot, a melyen a korona és a függetlenségi párt nézetei találkoznak. Ez a program­pont az általános, titkos és egyenlő vá­lasztójog volna, A koalíciós kormány azt hitte, hogy a két javaslat közül a Héder- váry-féte fog megtetszeni a királynak; különösén támogatta a hiedelmet Lukács kísérletének kudarca, azután meg Justh audienciájának az eredménye.'A Justh-féle audiencia után biztosra vették a koalíciós kormány köreiben Héderváry kinevezését. Lukács erre ismét visszajött. Budapestre és újabban tanácskozott a kormány tagjai- vaj, A. kormány tagjai e tanácskozás után abban a'véleményben voltak, hogy ők Lu­kácsnak elutasító választ adnak s hogy en­nek következtében Lukácsnak vissza kell adni misszióját. Lukács azonban máskép­pen fogta föl a tárgyalás eredményét. Ü megelégedett azzal az Ígérettel, hogy meg­szavazzák neki a büdzset-provizőriumot, noha ez Ígéretet. Kossuth ahhoz a föltétel­hez kötötte, hogy Lukács a parlamentet föloszlatja, a mi valóban nem volt szándé­kában Lukácsnak. Azután Lukács a nyert ígéretek alapján az uralkodónál kieszkö­zölte miniszterelnökké való kinevezését. Ez volt a legnagyobb meglepetés a koalíciós kormány tagjai számára, a kik nem hit­ték, hogy áz újévi konferencia lefolyása titán Lukács folytatni: fogja akcióját» A tárgyalásoknak ez á folyama volt az, a mely á Lukácésál szemben való nagy bi­zalmatlanságot fölkeltette, nemcsak a koa­líciós pártokban, hanem Tisza István gróf­ban is, a ki tudvalévőén az általános vá­lasztói jog legnagyobb ellenségeinek egyike. FŐVÁROS. Sápadt arcok. —! Iievé 1 á szerkesztőEÖz, **• Néhány hónappal ezelőtt sok külföldi orvos jelenlétében lelepleztek egy díszes mellszobrot a, józsefvárosi Sándor-téren. Ezt a szobrot a Közegészségi Egyesület emeltette a higiénia, mint mondják, első magyar úttörőjének. Mi többi felnőttek ebből » kegyeletes dologból tudtuk meg,, hogy nálunk külön egyesület is van, a mely az emberélet szempontjából a leg­nagyobb fontosságú tudománynak érdekeit szolgálja, önzetlenül. Távolról sincs szándékom e nemescélu egyesületnek szemrehányást tenni, mert bizonyára vannak áldozatra kész tagjai, f an kiváló képzettségű elnöke, talán még folyóirata is, melynek hasábjain, meg va­gyok győződve, akárhányszor ki volt fejtve, hogy . a szerves élőlénynek első életföltételé a. tiszta, jó levegő. Magam előtt látom e percben is az érdemes Fo­dor Józsefet, a. ki egy-egy összejövetel al­kalmával demonstrative megmutatta, ho­gyan kell vizet inni. Az ülés végén oda­lépett a vízvezetékhez, fölhajtóit egy korty vizet és miután kiöblítette vele a száját, hozzáfogott az iváshoz. Ez az eleinte sajátszerünek tartott ivásmód valóságos kategőrikus imperativusként hatott ránk, hogy tartsuk szem előtt a rendet és a tisztaságot és jól vigyázzunk arra, milyen viz jut gyomrunkba és mi­lyen levegő a tüdőnkbe. Készséggel megvallom, hogy a közrend és köztisztaság (tekintetében a mi szép fővárosunk az utolsó három évtized alatt óriási haladást tett. Do van egy intézmé­nyünk,: a mely a higiéniát, mint sok mást, Ampán csak könyvhöl ismeri: az iskola, Hé'gv ne legyen félreértés, sietek megje­gyezni, hogy az iskolai épületek itt a fő­városban eléggé modernek, a bennük dívó rend és tisztaság szintén dicséretreméltó, de a. legtöbb közép- és elemi iskolai épü­letben egészség-veszélyeztető, léghuzam tapasztalható, a tantermekben télen, külö­nösen az óra végén 20—20 foknyi hőség van és a folyosók nem füthetők. Mennyi betegség csirája rejlik e tökéletlenségek­ben. Hülés, köhögés, torcklob, háromne­gyed részben itt keletkezik. Mindez csak hagyján! De a mit a hiá­nyos szellőztetés okoz azokban a mi sze­gény, sápadtarcu csemetéinkben, azt rendszerint csak az iskolaév harmadik harmadában látjuk, a mikor a kimerülj betegesen ingerlékeny gyermekek haza­vánszorognak áz iskolából és ámbár ki vannak éhezve, enni nem bírnak. Min­den rákövetkező napon nagyobb mérték-* ben mutatkozik a fiziológiai deficit és a tanév végén előttünk állanak a vértelen, szánalmas árnyálakocskák. Ismerek például egy nyolc éves leány- gyermeket, a ki szereti az iskolát, mert jól bánnak ott vele és nagyon kedvesen és ügyesen tanítják meg a hasznos tudniva­lókra, Ilyen kis fővárosi gyermeknek a hat szorgalmi nap közül, négy napon 8-tól 12-ig van órája, sőt — hihetetlennek hang­zik — két napon 8-től 1-ig van dolga — — egyhuzamban, csekély megszakítások­kal, a mikor azonban bent kell ülnie a teremben. A délelőtti tanítás ellen nem is merek beszélni, mert először' is a tanerőknek előnyösebb és kedvesebb, de a szülők is sok oknál fogva jobbnak és célszerűbbnek tartják a délelőtti elfoglaltságot. így te­hát szinte egyhangúan el van döntve, hogy nyolc éves gyermekeinknek négy, illető­leg hetenként kétszer öt órán át kell ott ülniök a tanteremben. A helytelenül el­rendelt szavazások eredménye ez a kétes értékű eljárás. Most azonban nem mint higénikus, nem mint apa, hanem tisztán csak az emberrel vele született józan ész nevében fölteszem a kérdést, szabad-e négy-öt órán át szel­lőztetés nélkül maradt termekben folytó. nos ülésre kárhoztatni fejlődésben lévő kis gyermekeket? Három különféle, egyéb­ként derekasan vezetett elemi iskoláról határozott tudomásom vaD, hogy óra­közök alatt is a teremben helyükön kell maradniok a kis tanulóknak, mert kü­lönben kegyetlenül fölirja őket a tanító által odaállított osztályspicli, az úgy­nevezett: vigyázó. Levegő, szabad levegő csak az udvaron van. Ide persze nem szabad lemenni, mert poros és sáros lenne a grádics, meg a terem padlója. Mi lenne akkor, szörnyen megharagudnék a szolga bácsi. A szellőztetés, ez az egyszerű műve­let, teljesen parlagon hever a mi fővárosi iskoláinkban. És e tekintetben a közép­iskolák sem állanak jobban. Itt ugyan rendszerint megtörténik az a nem helye­selhető intézkedés, hogy az úgynevezett osztályfőnök megbíz egy tanulót, a kinek szegénynek minden óra végén kötelessége felnyitni és becsukni vagy három kettős ablakot. Ez teljesen helytelen dolog és kikérném magamnak, ha például fiamat érnó ez a kitüntető szerencse. Ezt a tisztet az iskolai személyzetnek kell teljesíteni és téli időben, a mikor ez a szolgai tisztség még nagy veszede­lemmel is járhat az illető gyermekre nézve, inkább' egy-egy kisegitö szolgával, esetleg a fűtővel kell azt elvégeztetni. Még egy másik szörnyűség rögződött meg elemi iskoláink tantermeiben, hogy az a uegyven-ötven gyermek még min­dig kénytelen a terembe vinni kalapját, felső ruháját és sárcipőjét. Azt hiszem, nem kell éppen a Közegészségügyi Egye­sület tagjának lenni, ha el akarjuk kép. zelni, milyen atmoszféra van egy ilyen teremben, a mikor például esős időben az a sok ruhadarab ott gőzölög a falon. Mi­lyen levegőt szívhatnak be szegény, eaj. uálatraméltő gyermekeink! fc> ha az em-. bér szóvá teszi ezt a hallatlan barbársá­got, akkor csak annyi választ kap az em­ber: „Hja, ezen nem lehet segíteni.“ Végül pedig szives figyelmébe ajánlom az illetékes köröknek, hogy hassanak oda, hogy az ezután építendő iskolai épületek­ben legyen egy nagy helyiség, a hol a sze­gény kimerült és kiéhezett gyermekek tiz órakor vagy tizenegykor nagyobb uzson­nát fogyaszthassanak el. Ha csak két óráig tartott a szellemi tréning és a szer­vezet ugyanakkor uj táplálékkal nem fris­síthette föl vérét,, akkor okvetetlenül hosszabb pihenőre van szüksége, melyet a gyermeknek a termen kívül kell töltenie, hogy kissé mozoghasson és közbe valamit magához vegyen. Csakhogy a házirend azt tartja, hogy tejet, gyümölcsöt, nem szabad az iskolába hozni, mert — ä mi igaz is — bemaszatolják a folyosókat. Az egész világot!, de nálunk is tele vagyunk a különféle siralmakkal és pa­naszokkal, hogy az iskolába járó legkénye­sebb szervezetű gyermekhad mennyire sinyli ezt a jótékony intézményt. Nagyon helyes, hogy a testgyakorlat és a játékok nagyobb hangsúlyozásával némi ellenszert nyertek sajnálatra méltó gyermekeink, de azt hiszem, minden tornánál is nagyobb .'jótétemény volna azokra a növésben, fej­lődésben lévő szervezetekre, ha egy tréfát nem értő tollvonás elrendelné, hogy min­den óra végén a szellőztetés kötelező, «— És ebben az irányban közreműködni méltó föladata lehetne a Közegészség! Egye­sületnek, 1—• Orvosi kinevezés. A főpolgármes­ter Alth Egon dr.-t a dunabalparti kór­házakhoz segédorvosnak nevezte ki, —- A restauráció. A kerületközi bi­zottság ma ülést tartott, hogy jelöljön a főtisztviselói állásokra. A bizottság azon- ban nem határozhatott, mert a kerületek még nem jelöltek. Vasárnap délelőtt tartja meg a bizottság jelölő ülését. A bizottság tagjai azonban megvitatták a helyzetet, A vjta folyamán az a vélemény alakult ki, hogy aa árvaszéki elnöki állásra Melly Bélát, a középítő igazgatói állásra Dcvc• cis Ferencet, a főszámvevöi állásra Szí- mély Árpádot választják meg, noha Ács Ferencnek is tekintélyes . pártja vau. A többi főtisztviselői állásra újra megvá­lasztják azokat, a kik ma töltik be az állást. A középítő igazgatói állásnál a bizottság több tagja kívánta a mérnöki hivatalnak újjászervezését. Bzó volt a ta- nácsosi állásokról is. Három tanácsosi állás üresedik meg. Két állásra kialakult a bizottsági tagok véleménye. A két je­lölt Folkusházy Lajos és Déri Ferenc. A harmadik állásért hárman küzdenek: An­tal Gyula, Buaáth János és Márkust Jenő. Mind a háromnak tekintélyes pártja van a ma még a kerületközi bizottság tagjai sem tudtak maguknak véleményt alkotni arról, hogy a három közül melyik az erő- sebb, melyik tud több kerületet meghódí­tani. Ezzel kapcsolatban megállapították, hogy a tanács mai szervezete nem felel meg a jogos követeléseknek. Egyik-másik ügyosztályban annyi különböző dolog tor- födik össze, hogy lehetetlen jól elvégezni s e, fővárosi törvény az intézkedés jogát kizáróan a tanácsosnak adja meg. A bajon az ügyosztályok számának a szaporításá­val akarnak segíteni s egyhangú volt a vélemény, hogy még legalább három ügy­osztályra van szükség. Ez iránt meg is akarják tenni mindjádt választás után a szükséges intézkedéseket. — Szabályrendelet a gyalogutak- *61. A gyalogutakon való közlekedés biz- tositásáról alkotott szabályrendeletet a kormány jóváhagyta, e a tanács most el­határozta, hogy a szabályzatot február 1-én életbe lépteti. A szabályrendelet sze­rint a már engedelmezeit transzparens­lámpákra utólag kell megszerezni az en- gedelmet, még pedig december 31-ig. — Reformok a számvevőségnél. A számvevőség és középponti pénztár műkö­désére felügyelő. bizottság javaslatára a főváros számvevőségénél több praktikus reform lépett életbe. A bizottságnak múlt évi. működéséről szóló jelentése kiemeli, hogy a-számvevőségnél az egyes számadási (gazdasági) ágazatok számtartását szak- referensek fogják végezni, a kik a keze­1910. január 7* lésükhöz tallózó ágazatok minden fázisai) I ismervén, gyorsabban és mégis alaposabb ban végezhetik el a rájuk bizott munkát, — Iparosok segítése. Az Albrecht« Hildegard-bizottság ma délelőtt Almád,;/. Géza tanácsos elnöklésével tartott ülésé, ben hat iparosnak egyenkint S0 korona, hét iparosnak egyenkint 120 korona, négy iparosnak egyenkint 160 és huszonnégy iparosnak egyenkint 200 korona segítséget szavazott meg. Elutasítottak három kérel­mezőt. Az alapnak 155.117 korona 61 fillér vagyona van. i TÁVIBATOK. Az angol választási harc. London, jau. 7. ’Aéquilli miniszterelnök tegnap est'# Bathban mondott’ beszédében a követke* züket fejtette ki: Azok az erőlködések, a melyeket tettek’, hogy Németországtól és a német tengeré­szeitől való félelmet plántáljanak az angol népbe, igen gyönge eredménnyel jártak. Balfour Hanleyben szokott naivi­tással színezte ki ezt a félelmet, a nélkül azonban, hogy előadásáért a felelősséget magára vállalta volna. A mi Balfour né­zetét illeti, kisebb államok diplomatáinak ama fölfogásáról, hogy a háború Anglia és Németország között elkerülhetetlen, na. gyón óvatos volt Balfourtól hozzátenni, hogy ehhez a fölfogáshoz nem csatlakozik. Miért hangoztatta ő ezt? Szóló nyugodt au mondhatja, hogy a mennyire ö értesüli a van, hasonló fölfogás nines, az európai államférfiak és diplomaták körében. Egyet* len hatalom sem, és pedig sem nagy, sen) kicsiny, nem számol politikájában .azzal, hogy a háború Nagybritánnia és Német­ország között kikerülhetetlen, sőt azzal sem, hogy valószínű. Szóló továbbá a po­litikai szemhatáron sehol nem lát olyas­valamit, a mi közvetve vagy közvetetté- nül okot adhatna viszályra. Anglia cs a barátságos nagy nemzet közölt. Asquith ezután rátért Balfour ernst nyilatkozatára, hogy németek — nent á kormány emberei, hanem jelentékeny vállalatok vezetői — ezt mondták: Azt hiszitek, hogy valaha megengedjük, hogy Németország elfogadja a tarifareformot? Ha Balfour .valóban folytatott hasonló be­szélgetést, akkor pgy látszik a humo^ iránt való érzéke égészen elaludt, mer) nem vette észre, mit akarnak a németek vele elhitetni. Mi célból szükséges a két ország közvéleményét, a mely buzgón és őszintén fáradozik a kölcsönös jobb meg­értés létrehozásán, izgalomba ejteni az­zal, hogy egy kiváló’ államférfiu nyílva* uosau tudomásra hoz oly balga fenyeget léseket, a melyek- akár komolyan, "aká? tréfaképpen hangzottak el, nem voltak méltók pillanatnyi figyelemre sem és st melyekben nyilvánvalóan csak az volt. a céljuk, hogy a Németországtól való fet leimet választási célokra kihasználják, A kormány azonban hathatós lépéseket tett, hogy az uj helyzettel szembenézzem nem ellenséges értelemben, hanem saját állami szuverénitásunk fönt-artására. Lloyd George kincstári kancellár Peek, hantban beszédet mondott, a melyben úgy tüntette föl Balfournak legutóbbi nyilat­kozatait, mint egy kétségbeesett emberi nek, a ki a dolgát elveszettnek iartjé^ végső erőfeszítését. Balfour látta, hogy A tarifareform néni. talál visszhangra él nincs remény, hogy a költségvetés ellen sikeresen lehessen küzdeni. Ezért tesz kis sérletet, hogy Németországtól félelmei] gerjesszen. Ez az Európa békéjét veszet delembe sodró játék diszkreditálía égj; nagy párt vezérét. Ilyen módon eljárni! egy európai hatalomról úgy beszélni., mint Balfour, veszedelem a világbékéró és szégyen egy brit politikustól. Szólt ez­után Anglia kiviteléről cs azt mondta1, hogy a statisztikából arra lehet követhez- tetni, hogy a jövő év az angol kereskedő, lem legfényesebb évt! lesz, u mely fölül fogja múlni az eddigi éveket. Portsmouth, jan. 7. Lari of Crewo gyarmatügyi államtitkár, beszédet mondott, melyben a következő­ket fejtette ki: Azok a tanulságok, me­lyekre büszkék vagyunk, hazafiasságunk és tetterőnk, a világban való hivatásunk­nak nagysága, mindez nem lehet egyetlen nemzetnek monopóliuma co nem " voln.i okos dolog, hogy a mit önmagunknál tiszteletreméltó becsvágynak tekintünk, brutális mohó kapzsiságnak mondani, ba, mások teszik azt, a mit mi teszünk. Sok nép van Európában, mely bennünket á világ legkapzsibb nemzetének tekint. En­nek következtében Németországban is, akárcsak nálunk,' vannak félénk emberek, a kik azt hiszik, hogy a britt flotta kész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom