Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

Petöfi-ház. * November hetedikétől számítva Budapest uj látványossággal gazdagabb. Nem valami pa­lotával, milliós építkezéssel, cifra, ragyogó kül­sőséggel, hanem néhány jelentéktelen, kopott aprósággal, amelyet kegyeletes kezek gyűjtöttek össze abba az epreskert-utcai házba, amelyben Jókai Mór élt és dolgozott. És az iskolás-fiuk, vidékről fölrándulók, kószáló szerelmes párok délelőttönként be fognak tévedni a csöndes kis házba és halkan, szinte suttogó hangon beszél­getve haladnak át a szobákon és sorra nézik a nevezetességeket Egy ludtoll, egy kopott asztal, néhány sze­gényes szék, barna, festett íaágy, az időtől meg- sárgultszélü papiroslapok apró gyöngyirással, amelyre csak rá kell nézni s mindenki tudja: — ez Petőfi! Mert albumokból, naptárakból, köny­vekből, mint valami világnevezetesség képe, olyan ismerős nekünk legnagyobb költőnk keze- irása. És ámint feltűnnek az ő csodásán finom és mégis férfias betűi, amint látjuk a tollat, amelylyel ő irt látjuk az ő bútorait egy pillanat alatt hatalmába kerít a szuggeráló érzés, amely könyeket csal szemünkbe Napóleon sírjánál az Invalidusok dómjában, amely megihlet a wai- mari Goethe-szobában, s mindenütt hatalmába kerít, ahol olyasvalakinek nyomaival találko­zunk, akik bár már nem élnek, de sok-sok ma­gános óránkon mégis magunk elé edéztük, leg- meghittebb és legőszintébb perceink tanúi vol­tak, barátaink, tanítóink, mestereink, akiknek — bár sohase láttuk őket — halljuk a hangját, is­merjük a nézését és akármerre is megyünk, min­dig, mindenkor velünk vannak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom