Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

6

BUDAPESTI HÍRLAP. (290. sz.)

1905. október 20.

együtt belépett a függetlenségi és 48-as pártba. Az 1905. évi általános választáson Zenta városa újra képviselőjévé választotta.

Az uj norvég király.

Budapest, okt. 19.

A norvég nemzet Károly dán hercegnek, a dán király unokájának ajánlja föl Norvégia koronáját. Ma azt táviratozzak Krisztián iából, hogy a parlament túlnyomó többsége Károly herceg pártján van s Kopenhágából is jelentik, hogy . Károly herceg, nagyatyja beleegyezésével s apósának, az angol királynak unszolására kész elfogadni a norvég koronát.

Károly herceg harminchárom éves fiatalember. Frigyes dán trónörökösnek és Lujza svéd-norvég hercegnőnek a második fia, tehát unokaöcsc&e II. Oszkár királynak is. Felesége Maud hercegnő, VII. Edvárd angol király legifjabb leánya. Károly hercegnek tehát a dán király nagy atyja, az angol király apósa, a görög király nagybátyja, az orosz cár unokatestvére s ezenkívül rokonságban van a schaumburg-lip- pei, az Orleans, a mecklenbürgt, a hesszéni s több más kisebb uralkodó családdal.

A norvég nemzetet a választásban nyilván az a cél vezérelte, hegy az uj dinasztiának minél hatalmasabb összeköttetései legyenek Európában s ezt a célt ime, el is éri azzal, hogy Károly dán herceget ülteti Norvégia trónjára. Bizonyára nagy fon fossá gu a norvégokra nézve továbbá az is, hogy uj királyának az anyanyelve dán s a norvég és dán irodalmi nyelv azonos, a norvég és dán nép egymással közel rokon s közös eredetű; az uj uralkodó családja tehát egyszerre nemzeti dinasztia lesz.

Károly herceg igen kitűnő nevelésben részesült (a mi, sajnos, nem minden uralkodócsaládban szokás) és kora ifjúságától fogva hozzászokott a nemzetével való érintkezéshez. Természetesen katonának nevelték őt is; a haditengerészetben szolgál, de azért még sincs meg benne a katona-természet; inkább a polgárság felé hajlik a szive. Hangjához képest nagyon egyszerűen él s háztartása miben sem különbözik egy jómódú polgár háztartásától. Fényűzés nélkül, az arisztokráciától meglehetősen visszavonultan, családi körben éL A családias életet annyira kedveli, hogv minden esztendőben hosszabb időt tölt Angliában, valamelyik barátiának falusi kastélyában, a hol fesztelenül, az udvari szokások bilincseitől megszabadultan élhet, Károly herceg igen nagy, erős termetű ember s a mi nagytermetű embereknél elég szokatlan: igen elegáns. Szeretefreméltóságát és udvariasságát mindenki dicséri, csak azzal nem voltak megelégedve a dánok, hogy a politizálástól valósággal irtózik. Felesége, Maud' angol hercegnő, néhány esztendővel idősebb a férjénél; kistermetű . és igen csinos asszony, nagy kedvelője az irodalomnak és minden művészetnek. Ibsen a legkedveltebb írója s nincs Dániában valamire való zenész, festő vagy szobrász, a kivel személyes ismeretségben ne volna, s mindig egész sereg fiatal dán művész tanul a külföldön — Maud hercegnő költségén. A dán és az angol udvar között nem az angol királyné az összekötő kapocs, a ki pedig dán leány, hanem Maud hercegnő, a kit anyja és idősebb leánytestvére, Viktória hcrcesmő nagvon gyakran meglátogat Kopenhágában. Férjét, Károly herceget pedig az apósa. Edvárd király kedveli különösen s a nagynénje, az özvegy cámé. Az orosz cár és Károly herceg között nincs ugyan szoros baráti viszony, de ha a cár Dániában jár, mindig hosszabb időt tölt Károly herceg társaságában. Károly herceg rokonai közül egyik nagynénjét, a kumberlandi hercegnét kedveli legjobban, a kit gyakran meg is látogatott Gmun- denben, hol a weif uralomtól megfosztott Kum- berland-esalád számkivetésben él. A németek e miatt nem is kedvelik Károly herceget s valószínű, hogy trónra jutásának már csak azért sem fognak Örülni, mert a Hohenzollem-család is szerette volna megszerezni a norvég koronát.

Károly herceg és Maud hercegnő igen boldog családi életet él; házasságuk első négy esztendejében nem született ugyan gyermekük, de már van egy kis fiuk e igy Norvégia nemcsak uj királyt, de mindjárt trónörököst is kap.

A királyválasztás előkészületeiről ma a következő táviratokat kaptuk:

' - Berlin, okt. 19.

(Saját tiidósitóriktól.) A Lókálanzeiger-nzk jelentik Krisztiániából: Minden előkészület megtörtént arra nézve, hogy Károly dán hercegnek fölajánlják a norvég trónt A kormány ebben a dologban már megállapodásra jutott, bár Gunnár Knudzem pénzügyminiszter a népszavazás mellett foglalt állást. Azonban a szociálisták és a radikálisok által követelt népszavazást fölöslegessé teszik a városok és községek föliratai, a melyek azt követelik, hogy a királyválasztás azonnal történjék meg. Ezenkivül bizonyosnak látszik az is, hogy Károly dán herceg jelöltségét a storting tagjainak háromnegyed többsége támogatni fogja. A köztársaság érdekében folytatott agitáció sikertelennek bizonyult, annál is inkább, mivel Bjömsón, Nansen és' egyéb köztársasági érzelmeikről ismert norvég előkelőségek a királyság mellett foglaltak állást és hangoztatták, hogy a királyság biztosíthatja legjobban a szabadelvű és demokrata irányzatot.

Kopenhága, okt. 19.

(Saját tudósitónJctól.) Mihelyt a norvég storting elfogadja a kormánynak azt a javaslatát, hogy Károly dán hercegnek ajánlják föl a norvég trónt, Norvégiából küldöttség fog Kopenhágába érkezni, a mely Károly dán hercegnek hivatalosan fölajánlja a trónt. Keresztély dán király Károly hercegnek már megadta az engedelmet, hogy a trónt elfogadja.

Páris. okt. 19.

(Saját tudósitónJctól.) A Temps-nek jelentik Kopenhágából: Maud angol hercegnő, Károly dán herceg felesége, igyekezett rávenni férjét, hogy ne fogadja el a norvég trónt, de közbelépett Edvárd angol király és megtörte leányának ellenállását. Az angol király levélben figyelmeztette leányát, hogy bármennyire tudja méltányolni leányának azt a kívánságát, hogy csöndes családi boldogságban éljen a férjével, vannak felsőbbrendü kötelezettségek, a melyek alól egy hercegnek nem szabad magát kivonnia.

Kilsztiánia, okt. 19.

A storthing ma délután öttől félkilenc óráig zárt ülést tartott, a melyen á kormány összes tagjai résztvettek.

A Zeysig-ögy.

Budapest, okt. 19.

(Saját tudósitónJctól.) Két hónapja múlik ide s tova, hogy a felségsértő brosúra dolgában megindult a vizsgálat, de teljes világosságot még sem tudott deríteni erre a kínos ügyre. Mindenki gyanús, a ki él: ezzel a mottóval indította meg a nyomozást a rendőrség s a mióta a bíróság kezébe került az ügy, a vizsgálat során egész sereg embert kihallgattak, de úgy látszik, nem akar elegendő bizonyíték akadni a brosúra vizsgálati fogságban ülő Írója ellen s nehéz munka elérni a vizsgálat főcélját, a mi nem egyéb, minthogy megfogják azt az embert, a ki a brosúrát nem irta, de Íratta. Általános volt a vélemény, hogy erre az értelmi szerzőre nézve fölvilágositást tud adni majd a brosúra német fordítója, Buneíh Sándor ma- gánhivatalnok, a ki meghallván, hogy itt Magyarországon a brosúra dolgában szeretne vele beszélni a bíróság, odahagyva állását, megszzkött s aztán ország- ról-országra bujdosott,

A brosúra dolgában folyó vizsgálatnak mai szenzációja az, hogy Baneth Sándor, a fordító ma hazajött s részletes vallomást tett BaJconyi Kálmán vizsgálóbíró előtt. Ez a vallomás még most titok, de kétségtelen, hogy sok fontos adatot szolgáltatott.

Baneth Sándor, a mikor meghallotta, hogy keresik, Berlinből Párisba szökött. Ott lappangott egy ideig, aztán hogy nagyobb biztosságban legyen, elutazott Svájcba, és pedig Laussaneba. Ott már elfogyott a pénze, mire levélben és táviratban barátaihoz fordult, hogy küldjenek neki. Egyszersmind tudatta velük, hogy Zürikbe megy, oda küldjék neki a pénzt. Barátai közül Salamon Zsigmond, egy budapesti bank ügyésze foglalkozott legodaadóbban az ő dolgával. Ez a fiatalember küldött neki pénzt, de egyúttal elment Bakonyi vizsgálóbíróhoz is, a kivel közölte Banethnek hozzá intézett sorait. Egy héttel ezelőtt történt ez. Bakonyi vizsgálóbiró azt a tanácsot adta Salamonnak, irja meg Banethnek, hogy jobb lesz a saját érdekében is, ha hazajön, s beismerő vallomást tesz; ha ez a vallomás olyan lesz, hogy

nem deríil ki belőle az ő bűnössége, s különben sem fognak szavai ellenkezni a vizsgálat eddigi adataival, akkor nem valószínű, hogy letartóztassák. A levél elment, még pedig paste restante a züriki pályaudvarra. Banetbet barátja táviratban értesítette a levél elküldéséről. Ekkor azonban Zürikbe utazott Bérczy Béla rendőrtanácsos is s Banetb, a mikor a levélért ment, nagyon meg volt lepetve, hogy a vasúti állomáson éppen BérczyveJ találkozik.

Hogy Zürikben mi történt, arról még most nagyon különböző verziók keringenek. Bérczy állítólag Zürikben detektiveket kért s elvitte Baneth Sándort az ottani rendőrségre, a hol eleintén mint nem politikai, hanem közönséges bűnössel beszéltek vele. Ott is fogták Banetbet egyelőre a rendőrségen, közben pedig Bérczy táviratozott Budapestre, hogy mitévő legyen. Á válasz nem volt olyan, hogy Banetbet egyszerűen le lehetett volna tartóztatni. A Zeysig-féle brosúra fordítóját ilyenformán tisztán barátjának a vizsgálóbiró sugalmazására irt levele hozta vissza Budapestre; kapacitálta azonban erre természetesen Bérezi rendőrtanácsos is.

Banetb Sándor Zürikböl egyedül indult útnak hazafelé. Yácig elébe utazott barátja, Salamon Zsigmond ügyvéd s vele együtt érkezett meg ma délután egy óra negyven perckor a nyugati pályaudvaron- Bakonyi vizsgálóbiró tudott minderről. Éppen ezért már délelőtt idézést íratott és egy törvényszéki szolgával kiküldötte a pályaudvarra, bogy a mint Baneth jön, adja át neki. A szolga nyomban a vonat megérkezése után ott a pályaudvaron kézbesítette is az idézést, a mely ma délután négy órára hívta meg Banetbet kihallgatásra a vizsgálóbiróhoz, a törvényszéki palota harmadik emeleti 42. számú szobájába.

Banetb Sándor csak délután ötödfél óra tájban jelent meg. Bakonyi vizsgálóbiró nyomban hozzáfogott a kihallgatáshoz, mely esti negyed kilencig, tehát körülbelül harmadfél óra hosszáig tartott. A vizsgálóbiró figyelmeztette Banetbet, hogy első sorban a saját érdekében ne titkoljon el semmit, hanem beszéljen őszintén. Ez a figyelmeztetés használt is, mert Baneth teljesen beismerő vallomást tett, főképp ■a mikor meghallotta, hogy Zigány Árpád most már nem tagadja, hogy ő irta a brosúrát. Baneth elmondotta, bogy a brosúra kéziratát Zigány Árpád adta át neki lefordítás végett s ugyancsak tőle kapta meg a munkájáért járó dijat. Általában az tűnt ki Banetb szavaiból, hogy a kiknek a vizsgálat során eddig szerep jutott az ügyben, azok valóban csaknem valamennyien szerepeltek is benne s hogy a rendőrség is talált néhány helyes nyomra. Mindez azonban nem jelent még annyit, hogy a rendőrségnek egy ízben túlságos magasságig fölviitt gyanúsítása bármi tekintetben is alapot nyert volna.

A vizsgálóbiró Banetb Sándort nem tartóztatta le, de lelkére kötötte, hogy vallomását senkivel se merje közölni, mert különben a vizsgálat érdekében mégis csak kénytelen volna letartóztatását elrendelni.

Mialatt a kihallgatás folyt, bárátai a vizsgálóbíró előszobájában várták Baneth Sándort, a ki velük együtt távozott s velük együtt töltötte az estét.

Á brosúra dolgában ma délelőtt a vizsgálóbiró kihallgatta tanúképpen Hajdú Miklós dr. hiriapirót, a kitől azt kérdezte, hogy ismeri-e Banetbet. Hajdú dr. ugyanis a Zeysig-brosura megjelenése után táviratot küldött Banethnek s megkérte, hogy lapja részére küldjön bő tudósítást a Zeysig-ücyről. A biró kérdéseire Hajdú dr. kijelentette, hogy az első híreket a brosúráról Banetb küldötte Budapestre, ö azt hitbe akkor még, hogy Baneth jóhiszemű és igaz tudósításokat adhat. Táviratára Baneth Berlinből telefonon akart választ adni, de akkor vonalzavar volt s nem beszélhettek egymással. Baneth különben iskolatársa volt, de már több mint egy éve nem beszélt vele. A mára megidézett többi taunt a vizsgálóbiró szintén Banetb személyi adatai felől hallgatta ki még délelőtt,

A vizsgálat során kiderült már egyébként, hogy a brosúra nyomtatásának költségét Budapestről küldték Berlinbe. A pénzesutalványon, a mely a vizsgálóbírónál van, a Weisz I. név olvasható. A pénzt ugyanis Weisz Ignác, Zigány Árpád sógora küldte Berlinbe. Weisz Ignác ezt meg is vallotta a rendőrségen, s azzal védekezett, hogy nem tudta, hogy Zigány miért küldet vele Berlinbe pénzt.