Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
223 HÁZI GAZDASÁG. A zöldségmivelés. Nemsokára zöldülni kezdenek a kertek, a mezők, levelezni a fák, illő tehát hogy mi is, ha épen zöldet nem is, de szóljunk valamit a zöldről, körünkre vonatkozólag pedig a zöldségről. A zöldségmivelés, vagyis tágasb értelemben a konyha-kertészet, a mezőgazdasági ipar legkifejlettebb ága. Mig a közönséges földmivelésben 20 holdat számítunk szükségesnek egy család eltartására, addig a zöldségmivelésben 3, sőt ha meleg- ágyi s korai veteményekkel foglalkozik ‘/2 hold is elég erre — természetesen város közelében. Mivel némely zöldség fris erősen trágyázott földet kiván, némelyek pedig megelégesznek a közép termékenységű földdel, mely előtte való évben trágyáztatott, némelyeknek ellenben a fris trágyá- zatu föld ártalmas is : azért az egész kertet e szerint több táblára osztjuk, melyek közül minden évben egyiket frisen megtrágyázzuk. E táblákba aztán évenkint felváltva vetjük a zöldséget a szerint a mint melyik fris trágyázatu, sovány vagy kövér földet kiván. A kel nemei, zeller, saláta, paréj, articsóka, ugorka, dinnye, tök stb. fris trágyázást szeret. — Hol ezek voltak jövő évre salátát, endiviát, fokhagymát, vöröshagymát, borsót, répát, retket, ka- larábot, babot, sárgarépát, burgonyát stb. termeszthetni. Ezek után pedig bab, saboda (spinat), petrezselyem, baraboly, sőt burgonya is jöhet a földbe. Most baraboly, petrezselyem, bors, kapor, ánizs, libatopp, paradicsomalma, sőt burgonya, laboda s bab következhetik. Fő figyelemmel kell lenni arra, hogy a föld minél többet kiadjon. Ezt pedig azáltal leginkább elérhetni, ha egyazon ágy egy év alatt több termést ád. Erre nézve megjegyzendő, hogy a saláta májusban, a virágos kei junius végén érik, akkor az ágyat fölásva bele őszi kel s e közé endivia jöhet; erre mély fölásás következik, márcziusban pedig korai répa vethető, melyet május elején fölszedhetni; kellő megforgatás után sárgarépa, aztán felfutó bab következhetik —s igy felváltva tovább. A íöldasás egy láb mély, s hantjai aprók legyenek, s hogy munka közt a gaz gyökerestül kihúzandó. — Árra is ügyelni kell, hogy az ásás minden évben fölváltva más oldalról kezdendő, különben az ágy lejtős leend. Ha lehetséges, legjobb a földet még őszszel vetés alá elkészítni. Ez által a rovarok is meg a gaz is kipusztul, emellett a föld porhanyóbbá, termékenyebbé válik; tavasz- szal pedig gyenge felkapálás után azonnal vethetni bele, minek azon következése is van, hogy a vetemény előbb megterem benn. A zöldség-kertbe legjobb a szarvasmarhatrágya, melynek azon jótulajdona is van, hogy semmi növény sem nyer tőle sajátos izt, mint szokott a csirág (Sparga) a juhtrágyától. Mindemellett is a juhtrágya a szarvasmarháé után még legalkalmasabb. A sertéstrágyának az a sajátos tulajdona is van, hogy elűzi a vakandot. — Hogy mily gyakran kelljen a kertet trágyázni nem lehet szorosan meghatározni, az a föld s trágya jóságától, a növények különböző tulajdonaitól függ. — Ha a trágyázás elég erős volt s az ágyakban a fönebb leirt rend szerint első évben erős, aztán gyengébb stb. trágyázást kívánó növényt vetünk, s a földet mindenkor kellőleg felporhanyítjuk, megmiveljük, akkor ritkábban kell trágyáznunk. A mag jóságát némileg annak súlyából is megítélhetni; minél nehezebb, annál jobb az. Ki- sérletkép vizbe is szokták vetni, s ha azonnal leül akkor ép és jó. — A magot igen korán, illetőleg márcz. előtt nem kell elvetni. Legelőbb vethető a kapor és a legtöbb ernyős növény. Általán a sorbán-vetés mindig jobb a szórva-vetésnél; ez utolsót leginkább a kiültetendőknél használhatni, de a helyben felnövők mindig sorban vetendők. A magot nem kell igen sűrűén szórni, különben a növény is igen sűrű lesz s e miatt nem fejlődhetik teljesen ki; ily esetben aztán ritkítás végett a felesleges növényszálakat kitépni szükséges. Vigyázhatunk, hogy a mag igen mélyre se essék a földbe, általán laza földben fél ujjnyira, keményben negyed ujjnyira. Ugorkát, fűszereket s salátát elég negyed ujjnyi mélyen vetni. (Vége következik.) LYRAI ÁLOÉK. Szülőföldemen. Itt születtem én ezen a tájon, Az alföldi szép vagy rónaságon; Ez a város születésem helye, Mintha dajkáin dalával vón tele; Most is hallom e dalt, elhangzott bár : „Cserebogár, sárga cserebogár.“ Úgy mentem el innen, mint kis gyermek, És mint meglett ember, úgy jöttem meg; Hejh azóta húsz esztendő tölt el Megrakodva búval és örömmel. — Húsz esztendő ... az idő, hogy lejár. . . . „Cserebogár, sárga cserebogár.“ Hol vagytok, ti régi játszótársak? Közületek csak egyet is lássak! Foglaljatok helyet itt mellettem, Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem, Hogy vállamon huszonöt év van mír. . . . „Cserebogár, sárga cserebogár.“ Mint nyugtalan madár az ágakon, Helyről-helyre röpkéd gondolatom, Szedegeti a sok szép emléket, Mint a méh a virágról a mézet; Minden régi kedves helyet bejár. . . . „Cserebogár, sárga cserebogár.“
