Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
tettben is szépen nyilvánul. Bár minden vidéken, minden helyen,méltán dicsőítenék a valódi érdemet! Jövő alkalommal városi életünkről, műkedvelő-társulatról s egyebekről többet. Bodnár Ján. Baj a, február 4. 1858. Szeretetreméltó város ez a mienk, mi baja sincs, oly aranyos kedve, hogy a bőrében is alig fér meg; mulat nyakrafőre, mintha csak Babinet üstököse készülne hozzánk vizitre s hevenyészne köztünk olyanféle mulatságot, mint hajdan Jerikóban a zsidó trombiták; egyik bál a másikat éri, egyik szóáréra a másik énekli a czir- kumdederumot, s az legkevésbé sem konfundál minket, hogy csak egy szimpleksz kravátli is két pengő írtba kerül, hiába, van itt életfilozófia, s csak próbálja valaki eldisputálni tőlünk az olvasottságot; ha mást nem, legalább ismerjük a magyar Horácziusnak eme mondatát: „Minden órádnak leszakaszd virágát!“ csakhogy aztán méregdrágába kerül egy ilyen „órádvirága;“ de mindamellett az a legcsudálatosabb, hogy eddig még alig történt nálunk egy pár bukás, s hihetőleg nem is fog történni , hacsak a gimnáziumban vagy a táncztermekben nem; mert megvagyunk mi áldva több rendbeli tánczteremmel, és a táncztermekben több rendbeli mulatsággal; van itt minden a kiszi- nói, nőegyleti, lőkerti, s álarczos báloktól kezdve, le egészen a „Römer Saale“-féle mulatságokig. A bálok közöl eddig legpompásabb volt a nőegyleté, mikoron is a kisdedovóda javára jártuk világos virradtig az elkopott csárdásokat, megőszült ke- ringőket, s haldokló francziákat; az igaz, furcsák is ezek a mi zenészeink; alig kopik el a nadrágjok, azonnal vesznek helyette újat, s legalább egy fekete pantalót tartanak rezervában, azok helyett a szinevesztett zenedarabok helyett pedig sehogysem akarnak újakat és szebbeket játszani; bizony jobban tenné a mi Józsi barátunk, ha a kompozicziót legalább még egy időre abba hagyná, s azon nya- valgó rósz csárdások helyett, mint a minőkkel gyakran traktál minket, játszaná jelesebb szerzőink ismertebb s újabb darabjait. Az álarczos bál 10- ikén, a fényességéről egész környékünkben ismeretes kaszinói bál pedig 15-kén fog megtartatni.— És most térjünk át városunk nevezetességeire! Első és kétségkívül legszebb nevezetesség a présház; ott pompázik őkcme börtönstilben építve a piacz közepén legnagyobb diszére szabadalmas Baja városának; (mint halljuk mostani lelkes földesurunk, gr. Zichi Bódog e valóban dísztelen épület helyén pompás urilakot szándékozik emelni.) A nevezetességek második helyén áll a városháza; van reményünk, hogy ha mi nem, hát unokáink majd csak felfogják valamikor építeni. Harmadik nevezetesség a gőzmalom; ez arról lett híressé, hogy akkor bukott mikor már elkészült; most egészen magának él az amicze, elmélkedvén a világ múlandóságáról, és ott künn a város végén nagy bölcsen hallgatja a szárazmalom uniszónó kelepelését. A negyedik nevezetesség már nem hallgat, hanem ejjci meg száz ember erővel is, a mint a szu*.ocs ____ m agával; és ez a pletykafábrika; régi szennyes épület, honnan minden a mi tiszta, bemocskolva jő ki, csak az kár, hogy a gyámok urat nem ismerjük, álarczot hordoz, mondhatom gyönyörű foglalkozás, jobb volna bizony gondolkodnék kiki a maga bajáról , úgy hiszem van mindegyikünknek elég söp- renivalója saját háza előtt. Ötödik nevezetesség a könyvnyomda; birtokosa Kederschitzky Ignácz egy pár hó előtt ütötte föl nálunk sátorát, s még eddig lines oka panaszra, mert vidékről is érkeznek hozzá megrendelések, s nyomdája éjjel is dolgozni kénytelen. Biztos kézből vettük azon hirt, hogy a város a tisztelendő francziskánus atyák kertjét 12,000 pengő forintért megvette, s csináltat belőle piaczot — mégéri a tizenkét ezer forintot, mert kiterjedése jóval nagyobb mint a pesti ujtér; a régi piaczból pedig készíttetik sétány, rendkívüli örömére a szerelmeseknek, mert leszen itt majd sóhajtás, turbékolás, és mindenféle szinonimája a kézszoritásnak. Meg kell még említenem azon örvendetes hirt, minélfogva ifjú könyvkereskedőnk Kollár Antal szépirodalmi lapot szándékozik kiadni, melynek szerkesztésére tanáraink egyik jelesbikét, Ivolmár Józsefet kérte föl, ki is szívesen ajánlkozott annak vezetésére; az egész ugyan még csak tervben áll, de ha elsül, april elsején megindul a lap. A nőegylet meg a kisdedóvoda javára a böjti napokban hangversenyt szándékozik rendezni, hol hallomás szerint nagyobbára műkedvelők fognának közremunkálni. r. 1. Vámos-Pircs, febr. 1Ö. Méltán várhatná a szép „nővilág“— mert ez a jelen időszak igénye, hogy legalább is egy pár hét országra szóló krino- lin teljes vigalom részletezésével találkozzék soraimban. — Hja, de ez nálunk nem járja. Ugyanis városunk legelőkelőbb hölgyei — hála egyszerűségüknek! — nem ismerik még a fényűzést. — Egy , jótékony ezélú“ tánczmulatságot rendezett ugyan a helybeli nagy vendéglős, a rósz debreczeni-vásár miatti tetemes kárainak némi pótlására, de a jövedelem épen nem hozhatta a nagy vendéglős ur pénzügyét a veszteséggel egyensúlyba. —Február 11 és 12-kén szokatlan élénk zaj uralgott utczáin- kon. Fegyveres nép érkezett számtalan kocsikon. —A gyalogság botokkal, favillákkal volt fegyverkezve. Minden arra mutatott, hogy nagyszerű dolgok vannak készülőben, melyek a békeszerető polgárt rémülettel töltik el. Úgy is volt.Véres háború izentetett a halápi erdő vadainak. És lön nagyszerű hajhászat. A százakra menő vitézsereg fellépésétől az ádáz farkasseregnek borzasztó jövendőt leleteit jósolni, és ime 9, olvasd kilencz szerencsétlen nyúl esett áldozatul. Mondják, hogy egy ,vad‘ disznó is esett volna el, de egy jelenvolt vadász eként egészítette ki, hogy azt csak „tele pohárral“ lőtték volna meg. Este a városházánál nagyszerű lakoma volt. •— Katinka.
