Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
126 mondom — ismétlő a király — hogy mirevaló ez a kalap a melyet kezében tart?“ — »Hogy majdan feltegyem“ — válaszold a művész és egy taglej- tésseí egyszersmind megakará mutatni a mit mond. — E pillanatban észrevette, hogy tulajdon kalapja fején van, s mindenféleképen próbálta magát a király előtt mentegetni. A király hahotára fakadt, és azután sokszor erősíté, hogy jobbizűn sohase nevetett. — HÁZI GAZDASÁG. A macska egyike a hasznos házi állatoknak. Leginkább csak azért tartják, hogy az egereket, patkányokat pusztítsa. Legjobb egér- és patkányvadásznak tartják az egészen feketét, szürkét, vagy a szürkével tarkázottat. Továbbá, hacsak lehet e czélra mindig oly macskát kell választani, mely tavaszkor jött a világra. A patkányfogásra szánt macskát sohasem kell fogolynak bezárni, mert ezt nem tűrheti; legjobb szereti, ha szabad ki s bejárása van, s hogy rendeltetése helyéről végkép el ne szökjék, ételt mindig ott kell neki adni, de csak keveset, és inkább csak nyalánkságkép, mintsem hogy jól lakjék, és soha húst vagy vastagabb ételt, legjobb pedig tejet; mert a macska ezt mindenek fölött szereti s evvel leginkább le lehet kötelezni. Az igy tartott macska hozzá szokik a kitűzött helyhez, azáltal pedig, hogy nem lakhatik jól mintegy utálva, kényszerítve van, szorgalmasan az egerek és patkányok után látni — mert különben felette kiéhezik. — De ha már az ártalmas férgeket kipusztitotta, bővebb táplálékot kell neki nyújtani, nehogy egerészni a szomszédba menjen s tán ott is maradjon, avagy a csirkék s egyéb baromfiak pusztítására szokjék. A fiatal macskát korán szoktatni kell hivatási foglalkozásához s mintegy iskolázni, a mi abból áll, hogy döglött egeret vagy patkányt adjunk eli- be, kössük azt czérnára s rángassuk előtte, hogy gyakorolja magát, az utánugrásban és elkapásban. Arra is szükséges volna ügyelni, hogy tején kivül egér- és patkányhusnál egyebet ne kapjon, mert ha elkényeztetjük s rászoktatjuk a jó és könnyű életmódra, akkor eltorkosodik s hasznos helyett kártékony házi állattá s a gazdasszonyra nézve valóságos csapássá lesz. Az egereket s patkányokat teljesen elhanyagolja, nem bánja ha bajuszával játszanak is, s főgondja lesz, hol lophasson valamit, s mivel természeténél fogva ravasz állat, ez többnyire gyönyörűen szokott neki sikerülni. Nem lehet eléggé kárhoztatni azon szokást, hogy néhol a lakszobában tartják, s ölebkint nagy kegyben részesítik, a hálószobába beeresztik, s oda adják a kis gyereknek, hogy játszszék vele. A macska fél vadállat, könnyen megharagszik, s ilyenkor körmölése többnyire nehezen gyógyuló sebet ejt, harapásától pedig az Isten óvjon minden embert. E mellett ravasz s kissé vérszomjas állat, különben nem volna alkalmas arra mire használják, akkor csak annyi egeret patkányt pusztitna ki, mennyivel jóllakik, ez pedig nem volna sok. Vér- szomjánál fogva elsőbb éhességből, aztán mulatságból egerész, gyönyörét találva a vérengzésben. Ezért nem kellene soha a szobába, még kevésbé a háló- és gyermekszobába beereszteni. Elképzeljük, hogy olvasóink már hallottak beszélni több esetet, hogy a kegyencz macska gazdáját vagy a kis gyermeket megfojtotta. A macska csak egér- és patkányfogásra alkalmas és ilyenkor a kamrában a helye, hol előle minden ehetőt gondosan elzárjunk vagy elhelyezés által neki elérhetlenné tegyünk. A macska élete igen szívós, nagyon nehéz kivégezni; jó módban 12 —15 évig is elél. Az engem szagolj,(Katzenkraut),macskacsipkepity (Katzenmünze) és gyökönke (Baldrion) fűveket igen szereti, s sokszor fölkeresi, melyek segélyével aztán sok mindenre rá lehet venni; ellenben a rutától irtózik — a hova ezt hintik, onnét eltávozik. — Legkedvenczebb étele a hús és legkedvesb itala a tej. — Szeret az izzó parázsra bámulni; azért hacsak teheti a tűzhelyre a zsarátnak mellé huzza magát s ott üldögél félig behunyt szemekkel , sőt néha az izzószénhez oly közel férkőzik, hogy az szőrébe ragad. Ilyenkor aztán, ha fölriad fölviszi azt hátán a padlásra vagy más gyúlékony anyag közé. — Nem egyszer támadt már tűz is amiatt. — SZAVAL HÁNYOK. Karúucsonkor. Én hozzám is benézett a karácson, Tán csak azért, hogy bús orczát is lásson És rajta egy pár reszkető könyűt. Menj el, karácson, menj innen sietve , Hiszen családok ünnepnapja vagy te, S én magam, egyes-egyedül vagyok. Meleg szobám e gondolattól elhül, Miként a jégcsap függ e házereszrül, Úgy függ szivemről ez a gondolat. Hejh be nem igy volt, nem igy néhanapján! Ez ünnep sokszor be vígan viradt rám Apám, anyám és testvérem között! Oh a ki együtt látta e családot, Nem mindennapi boldogságot látott! Mi boldogok valánk, mert jók valánk.
