Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Képviselőház 1908. évi május hó 21. 21 Oiokat is állítsunk, hanem rámutattam arra, hogy helyi szükségletek folytán ez ki nem kerülhető, habár arra iparkodtam, hogy mentül kevesebb helyen történjék, de hozzátettem, nagy eufemizmussal élve, hogy »sajnos, e téren nem találok mindig az érdekelt feleknél kellő visszhangra.« T. képviselőtársaimat csak arra kérem, a mennyiben át vannak hatva attól, a mint Vizy Ferencz t. képviselőtársam is át van hatva, hogy a gimnáziumok túlságos szaporítása nem üdvös az országra, akkor ne vezessenek hozzám anny- deputácziót, (Élénk derültség és lielyeslM £í%elyeka uj gimnáziumot kérnek ide is, oda is, hangm támogassanak helyi befolyásukkal engem abban a tekintetben', hogy inkább másfajta iskolát létesítsek azokon a helyeken, a hol a középfokú oktatás fejlesztése szükséges. Hiszen még az is előfordult, hogy egy város, a hol reáliskola volt arra kért engem, hogy azt gimnáziumra változtassam át. Én ennek nem tettem eleget, de ez megvilágítja azt a tételt, a melyet én talán nagyon eufemiszticze úgy fejeztem ki, hogy, sajnos, nem találok e törekvésemben kellő támogatásra az érdekeltek minden rétegében. Már most az a törekvés, a melynek Búza Barna t. képviselőtársam kifejezést adott, hogy középfokú oktatásunkat, — szándékosan használom ezt a kifejezést — »középfokú oktatásunkat« és nem »középiskoláinkat«, mert amannak tágabb értelme van, hogy a középfokú oktatást gyakorlati irányba terelj ük,|hogy ez által a közoktatás- ügyi kormányzat odahasson, hogy a nemzetben az u. n. lateiner-pályákra való szaladás csökkenjen és hogy a kenyérkereső ipari és kereskedelmi pályákra menjenek, mondhatom jó lélekkel, hogy a mit itt közoktatási kormány megtehet, én azt megteszem és fokozatosan és mind nagyobb erély- lyel megtenni fogom. De ne méltóztassék túlbecsülni azt, a mit a közoktatási kormányzat ennek az irányzatnak diadalra juttatásában egyáltalán tehet. Két akadálylyal kell itt megküzdeni: az egyik lélektani, a másik tárgyi természetű. A tárgyi természetűre igen helyesen rámutatott Hock János t. képviselőtársam. A sorrend a fejlődésben nem egészen az, a mint azt Búza Barna t.. kép viselő- társam, legalább felszólalásából úgy látszik, maga elé tűzi: »Neveljünk tömegesen az ipari ,s kereskedelmi pályára és akkor majd fejlődik a kereskedelem és az ipar« ; a sorrend nem is egészen az, hogy előbb teremtsük meg a gazdasági keretet, a mely a kereskedelem és az ipar felvirágzását megalapozza és azután jöhet csak a kereskedelem és az ipar felé irányitó oktatás kifejlődése, de mégis inkább ez az utóbbi sorrend felel meg a valóságnak. Tényleg úgy áll a dolog, hogy elsősorban előre kell mennie a közgazdasági politikának és az előremegy. (Igaz ! Úgy van !) A ki visszaemlékezik Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter urnák, az én t. barátomnak, a budget-tárgyalás alkalmával mondott beszédére, a ki az ő egész tevékenységét figyelemmel kiséri, az látja, hogy a közgazdasági kormányzati tevékenység az egész vonalon, nagy és kicsi dolgokban, következetesen arra vall, irányítva, hogy hazánk közgazdasági önállóságát megvalósítsuk és annak teljes kivívását lehetővé tegyük, sőt biztosítsuk. Hát ezzel lépést kell tartania a közoktatásügyi kormányzatnak is. Hogy magamat úgy fejezzem ki, egy lóhoszszal utána kell járni, hogy abban a mértékben, a melyben az ipari és kereskedelmi foglalkozások nagyobb és nagyobb mértékben adnak tért és kinálnak alkalmat a megélhetésre, abban a mértékben a közoktatás is szolgáltassa az ahhoz szükséges anyagot. (Úgy van! ügy van! Helyeslés a baloldalon.) Együttesen kell előbbrevinni ezt a két dolgot, de azjegyiket a másikhoz arányitva, nehogy a protetáriátusnak egy újabb fajtáját neveljük : a kereskedelmi és ipari prole- táriátust — az intelligens proletariátus mellett, a mely most van. (Élénk helyeslés.) Jól mondta Hock János t. képviselőtársam, hogy nem lehet ezen a téren egyszerre mindent alkotni, hogy következetes, komoly munkával, czéltudatosan mindig ezen irány feíé fordítva a tekintetet, kell cselekedni és tenni. Nohát, t. képviselőtársaim, megint emlékeztetek azokra, a miket tegnap az általános vita alkalmával elmondott beszédemben felhoztam. Felemlítettem azt a gondolatot, — talán mivel csak röviden említettem, a kellő figyelemben nem is részesült — hogy azokat a társminisztériumokat, a melyeknek körébe van utalva a szakoktatásnak különböző neme, értekezletre hivtam fel, hogy együttesen állapítsuk meg az általános műveltséget szolgáló és a szak- képzettséget előmozdító oktatásnak a kereteit, hogy mint két fogaskerék egymást kiegészítse, egymásba nyúljon és hogy igy ezeknek a kombi- nácziója által lehessen az egész oktatásnak, különösen az egész középfokú oktatásnak — annak is, a mely az én vezetésem alatt áll és annak is, a mely tisztán szakképzés — egy bizonyos összeköttetést, egy bizonyos irányt adni azon czél felé, a mely czél Búza Barna és Hock János t. képviselő- társaimat lelkesiti. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Azt mondja Búza Barna t. képviselőtársam, hogy nem kivan nagy dolgokat, nem láván nagy reformokat, csak kiesi, praktikus rendszabályokat. Bocsánatot kérek, praktikus rendszabályok ezen a téren kicsinyek nem lehetnek : praktikusak ezen a téren csak a nagy rendszabályok, azok, a melyeket először az összes minisztériumok és az összes kormányzati ágaknak az összhangja, másfelől pedig az összes kulturnemzeteknek megegyezése alapján lehet létesíteni. Ezen előfeltételek megteremtése nélkül nagy, átható eredményeket ezen a téren nem fogunk elérni. Mindkét irányban az én törekvésem az, hogy ezen előfeltételeket megteremtsem, és azt hiszem, hogy meg is fogjuk teremteni, el is fogjuk érni. De azután itt van a másik akadálya ennek az üdvös fejlődésnek, a nem tárgyi, a lélektani a nemzetünkben lévő hajlam, azon előítéletek, a melyek meggyökereztek és a melyek folytán
