Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
KSpviseíŐház 1908. éoi május h6 2i. elhelyezze őket, nem tud helyeket nyitni a számukra. Elnök : Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Zaj.) A tanitóképzők most nincsenek napirenden. Hock János: Bocsánatot kérek, csak parallel akartam bemutatni a t. háznak, hogy [nemcsak a rféríiak nevelése terén, de a nőnevelés terén is hasonló szélsőségekkel találkozunk, a hol tisztán elméleti képzésre vezetvén ifjúságunkat, nem tudjuk exisztencziájukat biztositani, és ha nem mutatom meg a kép másik oldalát és az egész társadalmi helyzetet nem rajzolom, vagy a beszédem lesz hiányos, vagy pedig nem tudom magamat kellően kifejezni. Farkasházy Zsigmond: így lehetetlen tárgyalni!_ f . Elnök : A tanitóképzésről a képviselő ur nem beszélhet. Farkasházy Zsigmond: Hiszen a kormánypárt részéről kellene ez ellen felszólalni. Lázár Pál: Fel is szólalunk (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Hock János: Nem fogok tehát erre tovább kiterjeszkedni. Nem akarom a t. házat sem fárasztani. (Halljuk! Halljuk!) A gondolatot, azt hiszem, eléggé sikerült világossá tennem, és a miniszter urnák praktikus érzésétől várom, hogy hogyan lehet ezt a kérdést megoldani a nélkül, hogy ki ne essünk az európai kulturközösségnek az egyeteméből, de azért belevihessük oktatásügyünkbe a mi legteljesebb, legerősebb nemzeti igényeinket is és főleg a középoktatás egész vonalán az értelmi képzés színvonalának biztosítása mellett hogyan adhatunk praktikus irányzatú nevelést gyermekeinknek. Ez hosszú idő kérdése. Az nem megy, hogy a tanügyi rendszereket egy napról másnapra átváltoztassanak; de ha látom azt a következetes törekvést e felé, a melyet várok én a politikában is, hogy Magyarországnak önálló, független államisága gazdaságilag, a nevelésügyben és minden téren fokozatosan lépésről- lépésre biztosittassék, ezt szívesen fogom támogatni, mert egy nap alatt nagy eredményedet elérni nem lehet, de a czél felé haladni biztos, becsületes államférfim politika. (Élénk éljenzés és taps. A szónokot számosán üdvözlik.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve ; ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom,; Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! A középiskolai tételnél oly széles mederben folyó, oly nagy kérdéseket felölelő vita fejlődött, hogy szükségesnek tartom abban felszólalni és felszólalásomban azokat a nagy kérdéseket is érinteni, a melyek különösen az előttem felszólaló két képviselő ur által szőnyegre hozattak. Mielőtt azonban ezt tenném, válaszolni kívánok azokra a részletkérdésekre is, a melyeket Yizy és Bozóky t. képviselőtársaim ennél az alkalomnál felvetettek. Yizy t. képviselőtársam kifogásolja, hogy ebben a költségvetésben még három uj gimnáziumra nézve talál uj költségeket és ezt ellentétbe hozza az én tavalyi nyilatkozatommal, — már úgy, a mint ő erre a nyilatkozatomra emlékszik, de ki fogom mutatni, hogy nem egészen szabatosan emlékszik reá — mely szerint megígérem volna, hogy uj gimnáziumok ebben az országban nem lesznek. Hát fel fogom olvasni tavalyi nyilatkozatomat, de ezt inkább a középoktatás nemzeti berendezésének azon nagy kérdéseivel kapcsolatosan teszem, melyekre vissza akarok térni. Felhozta Vizy t. képviselőtársam a középiskolai tanárok fizetésrendezésének a kérdését is. Ha figyelemre méltatta az általános vita során tett felszólalásomat, abból kivehette, hogy én ezzel a kérdéssel foglalkozom és pedig teljes figyelemmel. Természetesen arra, hogy minden kívánságot rögtön teljesítsek, nem vállalkozom. Mérlegelnem kell azok jogosultságát más hasonló kívánságokkal szemben; mert méltóztassék elgondolni, hogy a mióta a kormányt vállaltuk, fizetésrendezésekre 42 millió koronával emeltük az állami költségvetést e czimen. (Igaz! ügy van!) Nem lehet tehát azt mondani, hogy ez a kormány nem tanúsított volna érzéket a különböző állami és nemzeti feladatok munkásainak jogos igényeivel szemben, (Igaz ! Úgy van !) Rövid idő alatt annyit tett, hogy ezzel már majdnem megkárosítottuk a nemzeti fejlődésnek tárgyi nagy igényeit, a melyeknek előbbrevitelét pedig szintén jogosan kéri tőlünk a nemzeti közvélemény. Ezen kereteken belül, a mint tegnap mondám, a tanári fizetések kérdésével is foglalkozom. Mulasztás engem e tekintetben nem terhelhet, mert ha annak az igen tiszteletreméltó testületnek két évre volt szüksége, hogy mai programmját és kívánságait egységesen megállapítsa, hogyha azután nekem egynéhány hónap kell arra, hogy ezt az előterjesztést mérlegelhessem, hogy abból, a mi megvalósítható, azt megvalósítsam és ezért, azt hiszem, engem szemrehányás nem illethet. (Igaz ! Úgy van ! Én a legnagyobb mértékben ismerem és mél- tánylom a középiskolai tanárok állásának és hivatásának fontosságát. A magyar nemzeti egységnek összekötő kapcsolata ma az, a mit egy gyűjtő néven, — jobb kifejezés hiányában — magyar intelligencziának nevezünk. Ennek a magyar in- telligencziának a képzése van a középiskolai tanárságra bízva a legnagyobb részben, . ennek folytán ez a tanári testület van hivatva a magyar nemzeti egység megszilárdítása körül a legnagyobb munkát végezni. Magasabban alig ha értékeli e testület hivatását valaki, mint én azt értékelem Í9 3*
