Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

Sándort is tehetjük vele azon rangra, Minden fizetését bizza nagy harangra; 0 maga sohsem vet, mégis bőven arat; Huzza be az ajtót, a ki hátul marad.

Ötödik hasonlat : de ne menjünk messze, lm! itt van előttünk hasonlítsuk össze;

Ez a poczkos termet, ez a karika láb :

Ez a kunczogó hang, minek menjünk tovább. Csupán egy külömbség van, fájdalom, köztök, Az, hogy a malaczból jó izüen osztok;

De szegény Sándorunk ha majd igy jár szinte, Nem lesz neki bezzeg ilyen tora, mint e.

Végezvén beszédem épületes részét, Halljuk már a malacz utolsó nyögését, Melylyel az élőktől örökre búcsúzik, Mielőtt gyomrunkba végképpen becsúszik. Előbb is gazdáján, megölőjén kezdi, Szemét a tányérból ő reá mereszti. Szájában az almát mérgesen harapja; Szóljon hát, mielőtt Lengyel űr bekapja.