Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Képviselőház 1908. évi május hő 21. 11 Iákban a vizsgarendszer határozottan téves. Az egész vizsgarendszer nem egyéb, mint pusztán memorizálásra alapitott dolog. Nagyon természetes tehát, hogy ez nem felelhet meg annak a czél- nak, a mely őzéit szolgálni kiván. A modern nyelvek tanitása szintén elég nyomorúságos a középiskolákban. A modern nyelveket jobban el lehet sajátítani künn; de hogyha már olyan nagyon akarjuk a modern nyelveket a a középiskolákban tanítani, akkor mindenesetre más módot kell kieszelni. Legalább is az irodalmi szempontoktól kissé el kellene tekinteni és az alsó osztályokban az úgynevezett társalgási módszerrel kellene tanítani, mert utoljára is a modem nyelveknél az a fődolog, hogy megtanulják, és nem az, hogy rendszeres nyelvtannal még azt a kis tudást is, a melyet elsajátítottak, lerontsák. Általában szeretném, ha az ezen kivétellel az alsó osztályokban, tanításnál, a népiskolánál követett módszeres eljárás hozatnék be ; s ha a tanításnak gerincze az értelmes magyar beszéd, a jellemképző történet és a matematika volna. (Zaj.) Általában a tárgyat kell tanítani, nem a leczkét, a mint ez rendesen meg szokott történni. Az óraszámok tekintetében a maximumot kell megállapítani s nem a minimumot. Ebben a tekintetben igen sokszor bizonyos visszaélések fordulnak elő. A tanterv ne az illető tanférfiunak teóriája szerint készüljön, hanem magának az ifjúnak szükségleteit elégítse ki. Még egy dologról kívánok megemlékezni és ez az, hogy bizonyos tanszakok a középiskolákban elhanyagoltainak. Itt különösen kiemelem a vegytant, a mely a középiskolákban igazán már alig exisztál. Pedig igen nagy kár. Külföldön igen nagy súlyt fektetnek reá, mert ezt a gyakorlati élet kívánja, hiszen belőle élünk. Ennélfogva én azt hiszem, hogy ezt a tantárgyat, a mint korábban sokkal behatóbban tanították, épen korunkban szükséges lehetőleg behatóan tanítani. Miután a középiskolákról van szó, méltóztas- sék megengedni, hogy még egy dologról szóljak, ez pedig a középiskolai tanárok anyagi helyzete. A középiskolai tanárok országunk egyik legműveltebb rendjét képezik. Épen azért azok erkölcsi és társadalmi állását nagyon is érdekünkben van emelni. Ennek pedig legelső feltétele az, hogy a szolgálati idő alapján, rangsornak helyesebb megállapításával, az automatikus előlépéssel őket jobban fizessük és egyáltalán a fizetésüket más hivatalnokok fizetésével lehetőleg összhangba hozzuk. Mert azt hiszem, ők is csak megérdemlik azt, a mit a bírák. Ezt nem szemrehányásként említem, mert a bírák nagyon is megérdemlik a fizetésüket (Igaz !) és egyáltalán az a fizetés nem is olyan nagyon irigylésreméltó, tehát csak az összehasonlitás kedvéért hozom fel. Azt hiszem, hogy az igazságszolgáltatás és a kultúra egyforma értékkel bírnak, és utoljára is a jó biró is az állami műveltség terjesztésének eredménye. Csakis akkor fogjuk őket az állam sorában méltó helyen látni, ha lelki harmóniájukat biztositó bánásmódban részesítjük. Nem látom be, hogy egyetemi képzettségű egyéneknél miért határozza meg a hivatal természete a fizetést ? A Tisza-féle pótléktörvény a középiskolai tanár fizetését csak félig rendezi. Ha ezt a fizetésrendezést összehasonlítjuk a bírák fizetésével, akkor meglepő eredményekre jutunk. A tanárok legkisebb fizetése 8%-kal emelkedett, a biráké 18%-kal. A tanárok végső fizetése emelkedett 17%-kal, a biráké 25%-kai. A középiskolai tanárok fizetése emelkedett átlag 21%-kal, a biráké 33%-kal. Bozóky Árpád: Még"ez is kevés. Aybirákat kellene a legjobban fizetni. V4 ■ - « Vizy Ferencz: Természetes, hogy kevés. Elismerem. Nem szemrehányásként mondom, de mindenesetre azt csak meg [méltóztatik engedni, hogy a birákkal szemben a középiskolai tanárság alsóbbrendű helyzetben van. Ezáltal a tanár a maga munkakörének nemzeti értékét kellően nem érzi. A tanár lelkekkel dolgozik, tehát lélekkel kell dolgoznia. A nemzet lelkét képezi, az egyéni lelket formálja, tehát a nemzet jövőjét, boldogulását készíti elő. (Igaz! ügy van!) Külső akadá- dályokkal nem szabad őket ebben megbénítani, hanem alkalmazzuk rájuk az egyenlő elbánás módszerét és szabadítsuk meg őket az élet legnyersebb gondjaitól. Ha igy fogja fel a közoktatásügyi kormány a tanárok anyagi javadalmazásának dolgát, nézzük meg, hogyan okoskodnak künn a társadalom egy részében; mert ez nagyon érdekes. A társadalom bizonyos rétegeiben következőkép okoskodnak. Az egyik lapban ezt olvastam : »éhen halt és agyondolgozott tanárról még senki sem hallott.« (Egy hang : Nem bizony!) Hát valakinek anyagi helyzetét és lélekölő munkáját igy kell értékelni ? Továbbá ezt mondja : »a tanárság a magyar intel- ligenczia legmaradibb és legreakczionáriusabb része.« (Felkiáltások: Ki irta?) Majd megmondom. (Egy hang : Ez az érdekes !) Vájjon a tudomány fejlesztésében és előbbre vitelében a tanárságnak semmi része sincs ? Vagy reakczionárius a tanárság ? Nem a hazaszeretetei oktatja ? Vagy pedig: »a munka gyűlöletét, a buta sovinizmust tanítja.« Lehet-e igy Írni a tanárságról akkor, mikor az hazaszeretetei és nem a nemzetközi csavargást és a munkakerülést hirdeti ? Künn a társadalomban, vagy mondjuk a társadalom bizonyos rétegében igy ismerik a tanári foglalkozást, (Ellenmondás. Felkiáltások : Ki irta ?) A Népszava irta. (Zaj.) Bocsánatot kérek, a Nép- szavá-nak is megvan a maga társadalma. (Zaj. Egy hang: Sajnos!) Én is sajnálom, de tudok bizonyítékot arra nézve, hogy a Népszava nem egészen egyedül áll a társadalomban. Ilyen ferde felfogások vannak sok helyütt e tekintetben a tanári foglalkozásról. (Zaj.) Bocsánatot kérek, én nem arra feleltem, a mit állítottak, én csak azt mondom, hogy a társadalom bizonyos köreiben hogyan gondolkoznak a tanár fizetéséről. 3*
