Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

2

Képviselőház 1908. évi május hő 21.

ff! De, t. ház, ha kritika alá veszsziik azt, miként tanítják ezt a bölcsészetet az egyetemen, miként tanitja Pikier Gyula, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy ő egy bizonyos egyoldalú, nemzetellenes, nemzetközi felfogásból indul ki. Nekem nem szándékom az, hogy itt vitassam a tanszabadságnak elvét és kifejtsem, hogy sokszor a tanszabadság átmegy a tanszabadosságba, az sem czélom, hogy kritika alá vonjam Pikier Gyula tudományos tételeit. Künt a külvilágban -rendkívüli ügyes módon megcsinálta ezt egy röpirat, a melyet úgy gondolom, Simon József Sándor adott volt ki. Ennek van ugyan egy hibája, az, hogy egyszerre két dologgal kellett foglalkoznia : megczáfolni Pikier állításait és a maga tételeit felállítani, minek következtében egy kicsit összefonódott és laikusok által nehezen megérthető. Olyanok azonban, kik ismerik ezt a tárgyat, tapasztalhatták ezen röpirat olvasása alkalmával, hogy azt mélyen gondolkodó ember irta.

Nem akarok most kitérni arra sem, hogy az államnak akkor, mikor alkalmaz tanárokat, annyi joga mégis van, hogy követelje azoktól a tanároktól, hogy az ő tudományos tételeik fejtegetésénél ne helyezkedjenek ellentétes álláspontra azzal az állammal, a mely őket alkalmazza, és a mely nekik kenyeret ad. Hanem az a tiszteletteljes kérésem van a t. kultuszminiszter úrhoz : tegye lehetségessé az egyetemen a szabad versenyt a tanitás tekintetében. Ha van olyan ember, a ki kifejti azokat a tételeket, a melyek ellentétesek a mi nemzeti államunk hagyományaival, a ki iparkodik bizonyitani azt, hogy a nemzeti államok a mai korban már elavult régiségek, állitson oda az egyetemre olyan egyéniséget, a ki kellő tudományos alappal képes bizonyitani azt, hogy a nemzeti államalakulásoknak jogbölcseleti és bölcseleti szempontból is megvan a maguk jogosultsága és jövője, és nem olyan ósdi, elavult felfogás a nemzeti állam jövőjében hinni, mint azt Pikier Gyula képzeli, Én a magam részéről a költségvetés e tételét elfogadom. (H dyeslés.)

Zlinszky István jegyző: Nagy György!

Nagy György : T. ház ! A vallás- és közoktatásijai minisztérium költségvetésének az egyetemekről intézkedő fejezeténél egy pár szó észrevételem volna. Ezek az észrevételek inkább gyakorlati természetűek, és azt hiszem, a felhozandó sérelmek olyanok, hogy azokon könnyen lehet segíteni. Ép azért kérem a t. miniszter urat, méltóztassék megszívlelni az előadandókat. (Halljuk!)

Elsősorban hibáztatom az egyetemi oktatásnál a doktori értekezések rendszerét. Ez másféle természetű a jogi fakultásnál és másféle a bölcsészetinél. A jogi fakultásnál a doktori értekezés nem egyéb, mint az egyetemi képesítésnek értéktelen, de igen költséges sallangja. A gyakorlatban oda fejlődött a kérdés, hogy egyfelől ezek az értekezések iparszeríileg gyártatnak, kereskedést űznek a doktori értekezésekkel, úgy hogy a hallgatók nagy része nem is Írja azokat személyesen, hanem megvásárolja, mert nincs is ideje azokat megírni,

miután a szigorlatra való készüléssel van elfoglalva, másfelől az egyetemi professzoroknak sincs meg a fizikai idejük ezeket áttanulmányozni. A vége ennek az, hogy a doktori értekezés nem tudományos kérdés, hanem tisztán pénzkérdéssé lesz és itt is a szegény emberek érzik ennek kárát, mert a húsz forintot meg kell, hogy fizessék a doktori értekezés megbirálásáért.

Teljesen feleslegesek ezek a doktori értekezések' semmiféle gyakorlati czélt nem szolgálnak. Más az Németországban, a hol gyűlésen megvitatják az értekezést, a hol szóbeli felvilágosítást ad a doktorandus, a hol ki tudja fejteni a maga nézetét, a hol vitatkozhatik a professzorokkal, de nálunk egyszerűen benyújtja a megirt értekezést, a melyet legtöbbször nem is olvasott át az, a kinek mint szerzőnek neve alatt szerepel, a tanár pedig, a nélkül, hogy átolvasná, megteszi a maga észrevételeit és —- természetesen — már csupa jóindulatból, lojalitásból is elfogadja az el nem olvasott doktori értekezést. Elmúlnak hosszú idők, hogy egyetlen egyet sem utasítanak vissza. Megtörtént, ha jól emlékszem, épen Földes Béla egyetemi tanár úrral, a mi képviselőtársunkkal, hogy irt, gondolom, »Verus« álnév alatt még ifjúkorában egy tudományos értekezést és azt később beadták neki doktori értekezésként. (Derültség.) Az illető nem tudta, hogy »Verus« álnév alatt Földes irt. Az értekezést természetesen nemcsak visszautasították, de az illetőt fegyelmi eljárás alá vonva, más büntetést is szabtak reá. A doktori értekezés tehát a jogi szakon feltétlenül eltörlendő, mert ez csak teher, súlyosbítása a tanulásnak a szegény fiukkal szemben.

A filozófiai szakon nyomtatásban kell beadni a doktori értekezést. A nyomtatás sok pénzbe kerül. A filozófiai szakon a doktorátus nem kötelező, nincs előírva, mint a jogi szakon, ott tisztán tudományos képesítés. De sokszor a legjobbakat, a legtehetségesebbeket fosztja meg ez a lelketlen rendelkezés attól, hogy filozófiai doktorátust szerezzenek, mert nincs pénzük arra, hogy kinyomassák a doktori értekezést.

A t. miniszter ur valószínűleg már mástól is hallotta, nemcsak tőlem, hogyan megy ezeknek a doktori értekezéseknek gyárszer ü előállítása. Czégek léteznek, a hol többféle minták vannak, akár csak egy jó ruhakereskedésben. Van olyan doktori értekezés, — megvan a taksája — a melyet ha nem fogadnak el, nemcsak újat irat helyette az illető ezég, hanem egyszersmind ő fizeti meg az uj doktori értekezés megbirálásának költségét. Ez az első minőségű. Azután jön a második minőségű doktori értekezés, a hol újat irat ugyan, de nem fizeti meg az uj értekezés megbirálásának költségét. Végül a harmadrendű minőségűnél ha nem fogadják el az értekezést, a ezég semmiféle felelősséget nem vállal. Ha bemegy a boltba az a doktorandus, úgy tárgyal ezekről a kérdésekről, akár csak ruhaszövetet akarna vásárolni.

A kik ezzel a kérdéssel a gyakorlati életben foglalkoznak, azok jól tudják ezt. Én nem hibáz-