Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Képviselőház 1908. évi május hő 12. nekünk a szimpátiát, hogy nemcsak diplomácziai utón, hanem az érzelmek, az érdekek azonossága révén tegyék bensőbbé közöttünk az érintkezést. Igen szívesen tennők ezt meg, de elmennek-e velünk gr. Andrássy Gyula belügyminiszter és Kossuth Ferenez kereskedelemügyi miniszter, kinek az ilyen utazások a reszortjába tartoznak, eljönnek-e velünk, hogy elmondhassuk, a mit mondhatott Lueger, mikor Bukarestbe ment, Bukovina románjaitól körülvéve, hogy: íme kedves román testvéreim, milyen boldogul és megelégedetten élünk. íme, hány gimnáziumot tart fenn ez a minisztérium a mi számunkra, ime hány főispánunk, hány törvényszéki elnökünk van, ime, mennyire élvezzük közgazdasági érdekeink isfá- polását, a mint azt Deák Ferenez mondotta halhatatlan beszédében, mondván: »a nemzeti becsület védőpajzsa alá helyezzük a ti érdekeiteknek hathatós istápolását.« Ha beváltva látnám ezeket a nagyszerű elveket, ha látnám, hogy az állami institucziók terén úgy respektálnak bennünket, mint azt számarányunk és hazafiasságunk indokolttá teszi, akkor azt mondanám : Az igen t. miniszterelnök ur nemcsak szóval, de tettekkel is megmutatja a nemzetiségi kérdésekben a maga fenkölt szellemét és intézményesen véd bennünket az élet küzdelmeiben, védi egyházunkat, iskolánkat és gazdasági érdekeinket. Erre van szükségünk, ez volna jó a hazára nézve. De vájjon mondhatjuk-e ezt ? Bukovinában alig van 200.000 román és mégis törvényben van kimondva, hogy hány képviselőt küldenek a Reichsrathba. Hálunk is van statisztika, meg van állapítva, hány millió román lakos van, ennyi és ennyi szerb van, tehát ennyi és ennyi képviselőjük kell, hogy legyen az országházban. He méltóztassék rossz néven venni, hogyha én ezeket itt elmondom, mert én azért mondom el ezeket, mert szivem legőszintébb sugallatából, minden erőmből közreműködni szeretnék a nemzetiségi kérdés méltányos, a törvényesség és az ország legvitálisabb érdekeinek megfelelő megoldásában. Akkor, a midőn a legnagyobb vesze- delembeii voltam, a midőn bírói Ítélet előtt állottam, egy nagy, napokig tartó politikai per után Szatmáron az volt a végszavam: éljen az apostoli magyar király, éljen a magyar-román testvériség! Hem volt ez képmutatás, t. képviselőtársaim, és azon küzdelmek után, ha elcsüggedtem volna, ha lemondottam volna, vagy kétségbe estem volna arra a gondolatra, hogy itt többé segíteni nem lehet, hogy minket az üldöztetés és az elnyomatás végletekre fog vezetni, akkor nem jöttem volna ide, nemzeti jogaim kivívása végett, hanem Bercsényi, Kossuth és Klapka útját jártam volna, csakhogy megvédjem saját véreim jogait és nemzeti kultúráját. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy akkor, a midőn mi ezen hibákat itt felsoroljuk, 18 mi nem a magyar nemzet, nem a magyar nép ellen akarunk izgatni, sem dolgozni, sem véteni, hanem azon kormányrendszer megjavítását követeljük, a mely kormányrendszerből kifolyóknak tartjuk ezen hibákat. Önök folytonosan hangoztatják, hogy mi nemzetiségi sérelmek miatt panaszkodunk, de orvosságot, balzsamot, törvényeket nem akarnak, vagy nem tudnak ajánlani. Az én szerény meggyőződésem szerint megvan az orvosság mindezekre a bajokra. Magyarország történetében sokkal vészteljesebb körülmények és állapotok is voltak a századok során, mint ezek a nemzetiségi kérdések által felidézett bajok. Ilyenek voltak a vallási villongások. Méltóztassék visszaemlékezni, hogy patakokban ömlött a vér . . . Nagy György: Hagyenyeden, mikor az oláhok gyilkoltak! Lukács László: ... mikor kimondották, hogy »Lutherani comburantur«. Méltóztassék visszaemlékezni azon vérnapokra, midőn Karaffa és nem tudom kik, vérpadra küldték a hon polgárait. Nagy György: Axentyére kell visszagondolni ! Lukács László: Évszázadokon keresztül tartott ez az óriási ádáz küzdelem, ez az irtó háború és mégis kihevertük, megtaláltuk a kivezető utat. így kell tennünk a nemzetiségi kérdésben is. Hiába akarták a katholikusok, a mikor túlsúlyban voltak, kiirtani a protestánsokat, viszont a protestánsok, a mikor túlsúlyban voltak, kivégezni valamennyi katholikust. Sikerült ez ? Dehogy! Megpróbálták, de nem sikerült. így nem fog sikerülni önöknek sem soha az oláhokból magyarokat csinálni. (Zaj. Mozgás.) Mi megmaradunk a magunk nemzetisége mellett ép úgy, mint önöknek nagy érdeméül tudjuk be, hogy oly szívósan ragaszkodnak saját magyar nemzeti gondolatukhoz, érzésükhöz, anyanyelvükhöz. Önöktől veszünk mi is példát (Zaj.) a mi nemzeti küzdelmünben. Mi volt az a panaczea, az az orvosság, a mely véget vetett az ádáz küldelmeknek ? A tények mutatják. Ismerek Erdélyben egy kis községet, a melyben hét torony nyúl az ég felé, hét különböző konfesszió lakik abban a kis községben, a melynek alig 3500 lakosa van. Azért van ott békesség, (Zaj.) mert létrehozta azt az institucziók azon szerencsés formája, a mely a vallásfelekezetek autonómiájában rejlik. Még sok kívánni való van itt, most sem teljes a dolog, de már a formula megvan, az alapozás megvan, csak építeni kell és teljes lesz a kiépítés. A vallásfelekezetek autonómiája tehát meghozza a vallási békét; a nemzetiségi kérdésben tehát analog módon kell eljárni. (Zaj és derültség.) Legyen meg itt is az autonómia, vagy tessék másként intézkedni, más formulát is szívesen veszek, de én a
