Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Képviselőház 1908. évi május hó 12. 3 az összes lakosság egynegyedrésze, a XVII. században egyharmadrésze volt az oláhság és ma felénél jóval több az oláh lakosok száma. Lukács László : Éljenek ! Nagy György : Legyenek magyarokká ! Hajnód Ignácz : Csik vármegye kellő közepén, minden oldalról tősgyökeres székelyekkel körülvéve, van egy kis község 820—850 lakossal. Ezek a lakosok a XVIII. században jórészt mind magyarok voltak s ma már csak harmincznyolcz magyart találunk, a többi tiszta oláh. Gyergyó-Petráson és Várhegyen félszázad előtt a magyarság volt többségben és ma már Petrásnak 6355 lakója közül csak 482 magyar, Várhegynek 2300 lakója közül pedig csak 154 magyar van, a többi mind a két községben tiszta oláh. Lukács László : Éljenek ! Hajnód Ignácz: Almáson 34 székely család volt még félszázad előtt, ma mindegyike sült oláh. (Mozgás. Derültség.) Ézek a megdöbbentő adatok — többet is hozhatnék fel, de nem akarok a t. ház türelmével visszaélni — elég fényes bizonyitékot képeznek arra nézve, hogy a Moldovából beözönlő oláhok elnyelték a tistza faj magyarságot. Ezek az adatok elég méltó feleletet adnak az u. n. és sokat felpanaszolt erőszakos magyarositásra. Ha már széttépni nem lehet, legalább is nem létezőknek szeretném tekinteni azon törvényeket, azon paragrafusokat, a melyek megtűrik, megengedik azt, hogy itt a magyar hazában más nyelv is érvényesüljön az iskolákban, a törvénykezésben és a parlamentben, mint csak a magyar. (Helyeslés balfelől.) Nagy György: El kell törölni a nemzetiségi törvényt! Hajnód Ignácz: Minden államnak csak egy hivatalos nyelve lehet és ezt a hivatalos nyelvet elismerni, respektálni köteles a hazának minden polgára. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Bakó József : A ki nem ismeri el, pusztuljon ! Hajnódy Ignácz : Minthogy pedig a most fen- álló állapot csak törvényes utón változtatható meg, tisztelettel kérem az összkormányt, méltóztassék hatáskörében mindent elkövetni arra nézve, hogy a magyar nyelv joga, a nemzetnek fölénye minden téren érvényesüljön és kidomborittassék. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A ma fenálló mizériákon légióként hazafias irányú nevelés, oktatás segithet. (Igaz! ügy van! balfelől.) Minthogy ez irányú nézeteimet a közoktatásügyi költségvetés tárgyalásánál szándékozom kifejteni, ez alkalommal csak annak kifejezésére szoritkozom, t. ház, hogy az általános ^választási jogról szóló, nemsokára beterjesztendő törvényjavaslatot csak az esetben fogom megszavazni, ha a választói jog bírása feltétlenül és kizárólag a magyar írás és olvasás ismeretéhez lesz kötve. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! Újabb időben úgy a kormány, mint a magyar társadalom sokat foglalkozik az u. n. kivándorlási kérdéssel. (Halljuk! Halljuk!) Én erről nem szólok azért, mert hiszen részint törvény- javaslat van annak korlátozására beterjesztve, részint pedig a Székelyföldön, legalább is vármegyénkben, ilyen veszedelmes amerikai kivándorlást nem látok. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Hajnód Ignácz: Van azonban a székelynek egy nagy baja, a mely közeli rokonságban áll és talán sokkal veszedelmesebb az amerikai kivándorlásnál ; ez az u. n. el- és visszavándorlás. A szé- kelység azon kiegészítő részét képezi a magyar állam lakosainak, a melynek egyik főjellemvonása az igazi faj szeretet és a röghöz való hűséges ragaszkodás. Történelmi tény, hogy a magyar államot a keleti támadtatások ellen legtöbb esetben a szé- kelység védte meg az elpusztulástól (Igaz! ügy van ! a baloldalon!) és mégis a mindenkori kormányok oly keveset foglalkoztak vele, annyira elhanyagolták a székelység érdekeit, hogy a székely nem képes ma már hazájában megkeresni a kenyerét, kénytelen az év különböző szakaiban vándorbotot véve kezébe, idegenből sokszor rongyosan és sokszor éhesen magának és családjának exisz- tencziát biztosítani! Nagy György : Szomorú igazság ! Hajnód Ignácz: Ez az u. n. el- és visszavándorlás nem szokott hosszas lefolyású lenni, mert ez az év bizonyos szakaiban többször ismétlődik meg. De épen az a veszedelem jár vele, hogy a székely nép folytonos utazásban tölti el az esztendő legnagyobb részét és a mig ezáltal elhanyagolja családját, gyermekei nevelését és kis gazdaságát, ugyanakkor megtanulja a részegséget, magába szívja a legveszedelmesebb nemzetközi szocziális eszméket. (TJgy van ! ügy van ! a baloldalon.) Kiszámíthatatlan az a kár, az a veszély, a mely a székelységre hárul ezen el- és visszavándorlás által. Épen azért tisztelettel felkérem a kereskedelemügyi minister urat, kegyeskedjék a székelységet ezen kóros veszélytől megszabadítani. Nem kérünk, nem koldulunk kenyeret, csak munkát kérünk, csak tért nyitni kérünk arra, hogy dolgozhassunk, hogy becsületes szerzeményünkkel, becsületes keresetünkkel biztosíthassuk családjainkat. Nem is kérünk áldozatot a kereskedelemi kormánytól sem, csupán egy kis jóakaratot és előleget arra nézve, hogy a székely el- és visszavándorlás megszüntet- tessék. Ha t. i. a t. kereskedelemügyi miniszter ur oly kegyes lenne és a székely vármegyékben egykét akár mezőgazdasági, akár ipari gyárat állítana fel, akkorra, mig egyfelől ezek a gyárak a székely- ségnek, tehát a nemzet egy jó részének munkát és kenyeret biztosítanának, addig másfelől ezen gyárak a székelység munkájában nem megvetendő hasznot hajtanának az államkincstárnak. Nagy György : Nemzeti kötelesség a székelyek segítése. Hajnód Ignácz: Midőn folyó évi február havában a legbecsületesebb szándékkal, ideális gondolkozással és áthatva a legszentebb nemzeti érzéstől, átléptem a nemzet ezen szent templomának küszöbét, egy meglepő és igazán nem nagyon kellemes kép tárult elém. (Halljuk! Halljuk!) Én azt hittem, hogy most, midőn a nemzet jövő1*
