Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
Elfifizetési ár 9 negyedévre 7 korona, egész évre 28 korona. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. Főszerkesztő: Holló Lajos. Szerkesztőség és kiadóhivatal i Teréz-kSruí 19. sz. Hirdetések milliméter számítással díjszabás szerint. BUDAPEST, 1910. JANUÁR 7. PÉNTEK XVII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megtiltása iránt szíveskedjenek lehetőleg gyorsan intézkedni, hogy a lap küldése fönnakadást ne szenvedjen. Nagy kavarodás. Euctepeat, január 6. Bomlás az egész vonalon; még a „Nemzeti Társaskör" is bomlik, pedig az — alapszabályai szerint — nem is politizál. Mégis megtörtént ott, hogy Tisza István gróf az egész társasé* got, amely Lukácscsal tart, egyszerűen kiutasitotta az ősi fészekből. Az igazi ó-szabadelvü, orthodox hatvanhetes nem tűrhet meg maga közelében olyan embert, aki — horrendum dictu — esetleg még a függetlenségi párttal is hajlandó szövetkezni. Nekünk az egészhez semmi közűnk sincs, mert a mi politikánkra teljesen közömbös a Tisza István grófnak és társainak vélekedése, valamint közömbös a Tisza és Lukács közötti összekülönbözés is, de mint jellemző tünetet jegyezzük föl ezt az „irtózást,“, (amely már közel rokon az i j edt- séggel) amit a hatvanhetes táborban a függetlenségi politika előrenyomulásának még csak a halvány lehetőségével szemben is táplálnak. Hát pedig legyenek az urak ott, a különböző hatvanhetes táborokban nyu■!Ili» ■■ I I !■■■ ■■ BU H 11 ■ ■ ■! IM HU godtak; az a függetlenségi politika előre fog nyomulni, és azt ők nem fogják megakadályozhatni. Ők még mindig abban vannak, hogy a politikát személyek csinálják; mi tudjuk, hogy azt a nemzet csinálja. Ha nem a nemzet csinálná, akkor a magyar közélet mezeje nem volna annyira tele politikai f e j f á k k a 1, mint ahogy tele van. De mert igenis a nemzet csinálja a politikát, ennélfogva csakhamar a politikai fejfa alá kerülnek mindazok a s z e m é 1 y e k, akik a nemzet el- 1 e n akartak és akarnak politikát csinálni. Pedig micsoda hatalmas, nagy nevek diszlenek e fejfákon ... Ebben a politikai temetőben egy kiváló emlékoszlop jelöli a Tisza István gróf nyugvóhelyét, és egy valóságos mauzóleum a szabadelvű pártét. A halottak azonban szeretnének föltámadni. Kinos, keserves erőlködéssel emelgetik koporsójuk nehéz födelét. Hát ez végre szép és érthető törekvés. És néha megesik, hogy a politikai halálból van is föltámadás. De hol látott az ember olyat, hogy valaki ugyanazon az utón keresse az életet, amelyen a halált találta meg ? Ha voltak olyanok, (megengedjük, hogy voltak és vannak) akik hittek a szabadelvű párt föttámadásában, azoknak ez a hite a tegnapi este után alaposan meg kellett hogy rendüljön. Azok számára, akik, mint az egykori Bourbonok, nem tanulnak és nem felejteAz idealizmus többnyire csak arra való, hogy az életet mielőbb megutáljuk. A fuvola varázslóvá lehet valamely költői magányban, de a zenekarban együttesen a többi hangszerekkel senkit sem fog elbűvölni. E szerteszét repkedő sorok lután ezennel megmondom, mi késztetett ezen sorok megírására. Egy kedves eszméd! megvalósulásának napja után akarlak üdvözölni. Emlékszem rá, mikor évek előtt bizlonyos napon meglátogattál, és szemeidben a lelkesedés tüzével, szavaidban némi keserűséggel a Petőfi-Társaság alakulásának eszméjét hangoztattad. Tehát bizalommal szemeidben, kétséggel ajkadon. Most már ragyoghatnak szemeid' és mosolyoghatnak ajkaid egyszerre. A Petőfii-TárSulat megalakult! Te az elejtett fonalat ismét felvetted, jöttél, mentél, hogy a czélhóZ vezető Utat feltaláljad, kerested! az embereket és eszközöket, és miután a legszükségesebbeket felta- láltad, megvitatásul előadtad eszmédet, mely a jók, jobbak és kitűnőek közreműködésével valósággá lön. A Petőfi szellemldnoseinek értékét e társaság bizonyosan nem fogja emelni, de hivatva lesz azokat védeni és megőrizni. Méltánylatot és elismerést fog nyújtani az élő írók hivatottabb- és munkásabbjainak, buzdítani és lelkesíteni fogja a jövendő nemzedéket. Mint irodalmi társulatra alig volt szükségünk, mint Petőfi-Társaság elmaradhatatlanná lett. Novicziátust kellett szervezni oly papok mii 1 ' ............................................. ■ «... . ...................— c L apunk mai száma 16 oldal. nek, a történelem nem C3inál főitámadást. A szabadelvű párt még ma is az, ami öt évvel ezelőtt volt: udvari és reakczionárius. Az a nagy átalakulás, amely a nemzet közszellemében végbement, teljesen érintetlenül hagyta. Szűzies tisztaságában megőrizte ó-kon- szervativ és aulikus mivoltát. Ellensége a népjogok kiterjesztésének, hidegen hagyja a nemzetnek a gazdasági fel- szabadulás iránti törekvése, nincs érzéke a nagy nemzeti és szocziális problémák iránt, amelyek élnek, előre törnek és megoldást követelnek. Ezekkel szemben ő, spanyol büszkeséggel, elsánczolja magát. Körülötte forr, dübörög az élet, de őneki ahhoz semmi köze. Ő vár és — spekulál. Várja, hogy az élet harczaiban egymással küz- ködŐ erők mikor emésztik föl egymást, és spekulál arra, hogy mikor fordul feléje megint az udvari kegy. Ez spe- kulácziónak elég tetszetős, de egy nagy alaphiba van benne. Az, hogy a haladó, fejlődő élet visszafordulni nem fog soha, még a Tisza István kedvéért sem. A demokratikus” átalakulás után vágyó, a gazdasági önállóságát kivívni akaró, az újjászületés nehéz perczeit élő Magyarországból sohasem lesz többé arisztokratikus vagy plu- tokratikus berendezésű, udvari és osztrák gazdasági vezetéken járó ország. Annak a nagy átalakulásnak, amely előtt most áll ez az ország, meg kell törszámára, akik e korszakot alkotó, koszorús halhatatlanságának mécsét táplálják és őrizzék.» Következik egy hosszabb' expektorácáói, mély a jövendő tagok kötelességeiről szól, s arról a munkásságról, melyet kifejtendők lesznek. Jelszava: Csendesen, de biztosan. A. levelet a következő sorokkal végzi: «Édes Sándorom! Te, mint erős férfiú, ién, . mint gyengébb, hajlott ború, lettem tagja azon társaságnak, mely megalakulóval szép álmö- dat megvalósitá. Ha kedvesebb hitem is a lélek, mint a név halhatatlansága, másuknál nem kevesebb lelkesedés fog el akkor, mikor a félelmes és bizonytalan ür rémeit a szellem,1 fényével üzz-ük szét, és testet adunk azon fantomnak, melyet évezredek jelesei kergettek, anélkül, hogy utolérhettek volna. A halhatatlanság is olyan öröktüz, amelynél élők sütkéreznek. Dolgozzunk, szeressük és becsüljük egymást, így megőrizhetjük lelki nyugalmunkat, ami nélkül pedig vetetten marad a föld, vagy áldás nélküli lesz az aratás. Annyi keserűség után neked is jutott vigasztalás. (Balázs elvesztette egyetlen gyermekét; aztán meghasonlott önmagával és a feleségével, válás lett belőle és boldogtalan, rideg élet. Erre czéloz Lanka.) Sokszor —> folytatja — egyetlen czél is sokat, olykor mindent kárpótol, ha azt elérhettük. Tudom, hogy neked mindig fog hiányozni valami, —■ amit ne e földön keress, ha fel akarod találni (Elvesztett leányára czéloz.) Fogadd igaz baráti jobbomat, mely jó és rossz napjaidban mindig veled Volt és mindörökre veled marad.» 7‘ ! V ' j A Petöß-Tarsaseg mnltjábói Irfa : Várad! Antal. Egyetlen szépirodalmi társasága volt Budapestnek, úgyszólván az országnak, amely a Kisfaludy Károly munkáinak kiadására összeállóit férfiak által, a megmaradt összegnek alaptőkéül való felhasználásával, alapittatott. Magyarországon pedig a szépirodalom szeretető általános volt a múlt század' második felében s annyi uj talentum mutatkozott be s annyi ifjú törekvés talált méltánylásra, hogy mind be sem fértek a Kisfaludy-Társaságba. Balázs Sándornak támadt az az eszméje, hogy Petőfi halhatatlan nevét egy társaság zászlajára kellene írni, mely par excellence fiatal érőket gyűjtsön egybe, terjeszsze, istápolja a Petőfi-kultuszt és adja ki a nagy költő munkáit mentői több népszerű kiadásban. Mikor az eszme testet öltött, Balázs Sándor legszebb álmait látta megvalósulni a társaságban. Hogy ez így van, bizonyltja Lanka Gusztávnak egy, Balázs Sándorhoz intézett nyilt levele, melyből a következő passzusokat idézem: «Édes Sándorom! Ismeretségünk és barátságunk fiatalabb ugyan mindkettőnknél, de azért elég öreg arra, hogy az erdőd verőfényes és pesti viharos napoktól nyert erejében mindenkorra fenmaradjon. Az a misztikus alak is, mely fiatalkori ábrándjaink ködéből talán viszálythintőleg int felénk, amint a köd szétoszlott és fátyolét szétbontó, visszaadott nyugalmunknak. .. h A poézis különben is háladatosabb a papi* noaon, mint az életben. ________________
