Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

648

szorult rá; — de úgy látszik, mintha Torsytól nem várna semmit az öregur.Pedigkisül hátrább, hogy csakugyan várt. Mert a második felvonásban (6<3 1.) igy szól magában Torsyról :

Torsy urat becsültem azelőtt.

.Jelleméről már bizonyos vagyok,

A mióta bajomban elhagyott;

Hiszen én, ha Torsy Pálnak volnék,

Hoztam volna segélyt akdí'honnét.

. Ila pedig azt várta, hogy kérjem meg,

Annál inkább idegen szivemnek.

Tehát várt segély Torsy Páltól! Miért nem bontá fel hát Torsy levelét előbb ? Ismétéljiik : azért, hogy a vígjáték meséje tovább folyhasson.

A levél tehát nem fogadtatik el. A mi ezután történik, az előrelátás hiányát mutatja. Etelka kedvese levelét más bontókba zárja, s hallván, hogy Torsy egy másik faluban Hermináknál van, oda czimezi a levelet, mintha bizonyos volna benne, hogy Torsy el nem utazott még onnan. S csakugyan elutazott már. Egyszer csak maga Hermin hozza vissza a levelet Etelkának! Azt hallván, hogy Torsy Pestre ment, most már a levelet minden habozás nélkül Pestre czimezi. Pedig csak valószínű, s nem bizonyos, hogy a kinek a levél szól, Pesten volna. Torsy csakugyan nincs ott, s a levél most már harmadikszor van Etelka kezében. De már valóban sok, hogy Etelka ismék a Herminák falujába akarja küldeni a fatális levelet, pedig most sem tud bizonyost kedvese holléte felől. Nem tudhatnák-e, hogy Torsy hon nem találva Herminákét, kikhez mehetett, csak igen rövid ideig mulathat ott, ha csakugyan oda ment is. Ezúttal Kemenestől akarják elküldeni a levelet, ki igen jól tudhatná, minő levél az, vagy legalább gondolhatná — s még is a helyett, hogy csak egyet szólana, kész már útra kelni vele. Az 50,000 forint is nála van, látja a veszélyt, mely ennek át nem adásából származhatik, s még sem szól!

Az elősoroltakon kivűl nem egy valótlanságot hozhatnánk fel; de a fenebbi példák után is elmondhatjuk, hogy elég. Lehet-e mulattató, a mi el nem tudja hitetni magát, a mi minden lépten nyomon megzavarja illusiónkat? — Csak azt tesz- szük még hozzá, hogy Torsy Pál az utolsó pillanatig halasztja megérkeztét. Ha legkisebb aggodalma nem volt is, hogy a birtokot illető ügy rendben van, legalább a személyes megjelenési vágy kedvesénél nagyobb sietségre ösztönözhetné. Egy magánbeszédben azt mondja, hogy a diadal perezében akarta meglepni a családot, mikor a német hitelező megtudja, hogy a birtoktól elesett, (fyennekes önelégtételnek megjárja, de se szivének se eszének nem válik becsületére e kiszámított késedelem. Alakjában elejétől végig léha, snem comi- cus, hanem szomorúan együgyű ember áll előttünk.

Főtárgy e levél vándorlása, melynek alapjául semminemű lélektani valóság és eszme nem szolgál. Nincs, úgy szólván, tengelye, mely körűi forogjon. Torsy Pált hűtlennek vélik jegyeséhez, s ő,ki

segítni akar leendő apósán, szívtelennek van kikiáltva. E félreértés kiderítésében van az egész mű cselekvényének érdeke.

Van azonban egy alárendelt ügy, mely epi- sódot képezve mellékes eszmét ád a műnek; — csak mellékest, mert irányeszmének nem nevezhetjük. Szerző mellesleg anéinet civilisatorokat akarja ki- gunyolni, s ha ez fő dolog semmi esetre nem is e vígjátékban, szerző úgy sejti, hogy ez legérdekesebb részlet; mert a szinmű jeligéje is erre vonatkozik. E jelige rósz vers, rósz nyelv s a végén érthetetlensége által tündöklik, de mégis elég világosan czéloz a mondottam eszmére. Itt van :

„Hazája mívelt Europa,

Szerelmes a czivilizáczióba,

Nyűgöt felől keletre vándorol,

Békésen hódít, még nem is porol.“

Schnasz, a német „czivilizátor“ kétségen kivűl a vígjátékba tartozik; mert ő akarja kézre ke- rítni Dadányi birtokát, sőt oly vakmerő, hogy Etelkát is megkéri; — de korántsem főszemély.

Schnaszt a szerző, kutyája szeretete, pénzes volta, szemtelensége és kapzsisága által teszi nem annyira nevetségessé, mint gyűlöletessé. Nem comi- cus alak, s átalán alig nevezhető alaknak. Nem is igen beszél csak németül egy-egy keveset, — s a többit tolmács által. Schnasz egy okoskodást képvisel, s nem a képzeletre, hanem az értelemre akar inkább hatni. Ha van nevetséges rajta, nem a személyisége az, hanem eszméi. Nem drámai párbeszéd, hanem vitatkozás a mit folytat. — Valakit csak eszméinél fogva tenni nevetségessé még nem comicum, ha sikerülne is megnevettetni, valamint átalában nem költészet az embernek politikai gondolkodásmódját beszéltetni el. — A mód is, mely- lyel az eszmék elénk hozatnak, nem költői s kivált nem drámai. A mit arról mond, hogyan kellene a barbar magyar földet és népet virágzóvá és boldoggá tenni, csupán csak szándék, — már pedig a drámában minden szándéknak tetté kell válnia. Ha Schnasz egy regénybe foglalva mind valóban meg is kisérlené kivinni nevetséges ábrándjait — akkor volna költőileg elénk állítva. Ha Cervantes egy szobájában okoskodó Don Quixotte-ot rajzol, nem századokig, hanem hetekig sem élt volna müve. — Mit ér nekünk, hogy a német civilisator elmondja, a mit már számtalanszor elmondtak régen a német hírlapok, s Kemenes azt feleli rá, a mit közelebbről annyiszor haliánk a magyar hírlapokban s a társas körökben és uton-utfélen ? Ugyanazon okoskodások s csaknem ugyanazon szavak versbe foglalva! — Nem hiszem, hogy akár Schnasz egyéniségét, színész érdeklő alakká tudná tenni, akár eszméi, minden korszerűségük mellett is, hatást tennének a színpadon.

A nyelv és verselés e vígjátékban nehézkes, pongyola és az előbbi számos germanismussal terhelve, s nem szükség e részben egyebet tennünk, mint commentár nélkül nehány példát idéznünk.