Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
/ 644 négy lovamat!-* Ugyan ezeket, kissé több nyugodtsággal, t rágós perfectnmban is szél tire mondják. E szerint azon theoria, mely ez ekém forma által folytonos múltat, melyben valami történik, vagy gyakori múltat, szóval latin imperfeetumot akar kifejezni, homlok egyenest jár a népi használattal, mely azt sohasem alkalmazza folyó cselekvényre. A Szvorényiból vett példa : „Tegnap épen irék, mikor a barátom hozzám jött“ merő tagadása a népinek. Közelebb jár hozzá, látszólag^ hat százados irodalmi gyakorlat,mely mellett Hunfalvy küzd, s melyet e részben Brassai is elismer, hogy t. i. ez igealak pillanatnyi cselekvényt, vagy a cselekvény pillanatnyi kezdetét, de soha nem folyamát adja vissza, mint a classicus nyelvek illető tempusai. Ez, a mennyiben pillanatra vonatkozik, áll is, de nem áll, ha egy részről az alig múlt idő árnyalását, más részről ama rögtöni, váratlan meglepetést veszszük, melyet a nép általa kifejez. Alig múlt, csak az imént-re vonatkozó jelentése annyira ural kodik, hogy semmi sincs inkább ellene a népi nyelvérzéknek, mint régen történt eseményekre ily igeidők hosszú sorát alkalmazni aoristus-képen; sőt annyira a jelenhez tapad e forma, hogy az ismertem népszólásokban egyátalán nem lehetne igy beszélni : Öt évvel ezelőtt egy darab földet vevék, árát kifizetem, bevetem búzával, lea- ratám,e\nyomtatám, kiadám belőle a nyomtató részt, mégis maradt (vagy plane mara- da) húsz mérő búzáin.“ Van azonban eset, mikor ez aligmult jelentés nem vétetik oly szigorúan, hanem helyette a váratlanság, e miatti csodálkozás, sajnálat, szóval a felindulás valamely neme uralkodik,s a pusztán idői vagy szókötési viszony jelölése helyett, a pusztán grammatikai árnyalat helyett oly magasabb szempont áll be, mely már az érzelmi világba szolgál : ilyenkor régebben történt eseményre is vitetik ez ék-ém forma. Például. Két ismerős, hosszabb távoliét után, összetalálkozik; beszélgetnek az azóta történt változásokról, s egyik felsohajt : ,,Meghala szegény Péter is!“ Lehet, hogy Péter halála épen nem uj dolog, de nekik nem volt még alkalmuk egy más közt emlegetni, s mint váratlanul, csak most történtet hozzák fel. De a másik már isjy felelne rá : „Meg biz az, tavaly halt meg (nem hala) szegény!“ Ennyi az, mit én a szóban forgó idöfor- ina népi használata felöl tapasztalásból mondhatok. Ha szúz nyelvérzékemre hallgatok, nekem ez igealak olyatén alkalmazása, mint Hunfalvy, s úgy látom Brassai is szeretné, csak oly visszás, mint a vala — vala imperfectumok. A jelentől messze távolban történt, habár egyes, pillanatnyi cselekvésekre, aoristus formán, használt : „akkor oda méné — leüle — szóla — mon- dá — felele — meglátá — megharaguvék — botját fölemelé — megiité — elkergeté“ — s az egész litánia, bármely tisztelet-teljes remiuiscentiát költ bennem a bibliára, idegen legbensöbb nyelvérzékemtöl. Elannyira, hogy ennek sugallása szerint az ék, ém alakú igeidő épen nem volna alkalmas történeti elbeszélésre, kivéve a szereplő egyének szájában. Mert, a mint fönnebb kifejtém, igaz hogy a cselekvés rövid mozzanatát fejezi ki, de alig múlt jelentésénél fogva oly közel áll a beszélő egyén jelenéhez, hogy régi —már igaz vagy költött — történet elbeszélője, például historicus, költő, nem használhatja; ama váratlan, vagy indulatos kifejezésepedig nem talál az elbeszélés nyugodt folyamához. Csupán a beszéltetett személyek szájába lehetne adni, kik mind oly helyzetben lehetnek, hogy valami cselekvést, állapotot, magokra nézve alig múltnak tekintsenek,mind a váratlan meglépést, a kedély felindulását fejezhetnék ki e formával, épen úgy, mint az élő, mozgó, beszélő nép. így áll, mondom, a dolog, ha csupán a magam, s a fent kijelölt pontok között lakó nép nyelvérzékét veszem számba. Ha pedig ettől eltérek, ha az irodalmi használás tömkelegébe sodortatom, akkor rám nézve mindegy, akármi értelem köttetik e formához, csak meg legyen állapítva, átalánosan elfogadva, mert ekkor már nem nyelvérzékem,hanem a gram- maticai czélszerüség határoz. Minden esetre fontos azonban hogy a nép e formát sohasem használja folyton-folyó cselekvésről; habár másrészt megfordítva nem áll, hogy pillanatnyi, vagy kezdődő cselekvésre, a felhozott eseteken kivül is, használná. Legalább, a mennyire én tudom, közvetlen tapasztalásból. Mert sejtem, hogy Erdélyben sokkal szélesb körű e használat, s Brassai-
