Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
622 dásra szólíták fel, egészen újra fordította a görög tragoediát. E kísérletekből kevés szivárgott a nagy közönség közé egészen 1836-ig, midőn az „Uj havi tárban“ (New Monthly Magazine) név nélkül megjelent költeménye : „The Romaunt of Margret“ (Margit románcza) meglepte a költészet minden igazi olvasóját merész és mély eredetisége által, és soknak oly erővel tapadt emlékezetébe, hogy türelmetlenül puhatolták, miféle idegen az, ki ily valódi ráadással tetézte gyönyörüket. Nem sokára ugyanazon látatlan kéz új adománynyal, új költeményekkel kedveskedett, — melyek talán nem tökélyesek (mint nem tökélyes a csiszolatlan gyémánt). Sok ebből az Athenaeumban jelent meg; mindegyiken rajta lévén gyémánt-újsága, szépsége, s benne a költői ér, mely nagyon megkülönbözteti amaz édeskés versek halmazától, melyeket kellemes tárgyakról irkái valaki, vagy senki. — Ez első két süker alkalmával nem volt jelentve név. Majd elszórt lyrai költeményei összegyűjtve láttak világot, s ezek élén egy szent dráma : „A Seraphim,“ nem kevesebb költői ambitióval, mint ha a szerző szemtanúja lett volna „Krisztus fölfe- szitésének“ egy. tisztelettől majd lesújtott, majd léimagasztalt, angyal álmezébe rejtőzve. Ekkor jött tudomásra Miss Barrett neve, valamint az is, hogy évek óta egy besötétített szobában lakik, — lassú halálra kárhoztatva — úgy gondolák— s mint olyan megfosztva minden cselekvő részvételtől a társas vagy irodalmi világban. De költeményei akaratja ellen is feltörték a sötét szoba ajtaját.Régi barátjai természetesen ott sem hiányzottak körűle; de most idegenek is írtak neki, s igy lassan lassan érintkezésbe vonták az irói világ színével, javával. Levelei ép oly jelesek, mint költeményei — tele nemes eszmékkel, finom czélzásokkal, tömött képzelemmel — sehol nem anyagiak, mégis mindig nőiek — csaknem páratlanok a női levelek irodalmában. Egy másik versgyűjteménye élén „A száműzés drámája,“ melyben Milton terére lép. de költői lábakkal, nem sokkal az előtt jött ki s még jobban emelte őt a közönség becsűlésében; midőn Ilire futa, hogy a sötét szoba lakója felkelt ágyából s férjhez ment egy költőhöz, kilépett a nagy világba — s Olaszországba települt. — A mohóságot, melvlyel hosszú börtönéből e gyönyörű új világ s élet karjaiba veté magát, — az eltökélést melylyel e szép hont szive s reményei hazájául fogadta, mutatja következett költeménye : „Casa Guidi ablakai,“ egy szenvedélyes elmélkedés az ottan 1848-ban történtek felett. Minden, a mit látott, élv vala neki, hozzákapott minden elérhető- | höz, csaknem mint a kalitkából szabadult madár; — a boldogság mély, lelkesült érzelmében, erős hittel az egyetemes jóságban s haladásban, melyet semmi nem gátolhat, nem is hátráltathat. Meglehet e szerint, sőt természetes, hogy nem sok tekintettel volt ama közepes világ iránt, mely sem gazdag sem szegény, sem csupa génie-ből sem csupán ostoba teremtményekből áll, melynek örökké megvannak reményei, félelmei, kötelességei, s mely érdemli rokonszenvünket, ha még egyszer oly festőiden volna is, — s e föl-sem-vevés, prófétai hivatása némi érzelmével vegyülve, tört ki ,,Aurora Leigh“ czimű munkájában, e különös, fellengő, egyenetlen, prózai, költői regényben, (rímetlen jambusban írva, hosszabb mint az epicai Elveszett paradicsom), melyet a ki egyszer fölvesz. le nem teszi végig, akármint boszankodik. akármint irtózik a Britomart pánczéljában neme dicsőségéért harczoló nőtől; ki mindig jól harczol. ha nem mindig okosan is. — E jeles műtermék hatása — mert jeles az, bármely zászló alól vizsgáljuk is, — példa és előzmény nélkül áll a női költészet évlapjaiban. Browningné asszony utolsó munkája : „Költemények a Congresses előtt“ eléggé meg volt vitatva. Emléke, ezen versek által, se él, se hal. Mi sem tehetjük, hogy ily eredeti, ily igaz, ily j dúsan megáldott tehetség elvesztésének első per- ! özeiben újra vonalhúzót és mérónat alkalmazzunk munkáira, művészeti szempontból. Elég legyen ismétlenünk, hogy nem irt még nő, mióta nők verset Írnak, a mi azokat erőre, képzelem- re, sokféle ismeretre nézve csak meg is közelítené. ITa szemre nem meglepő szép, de nyájas, nem tolakodó magaviseletű vala, s az egészség, szépség hiányát báj pótolta benne. Soha oly gazdag értelmiséggel s költői képzelettel felruházott nő nem lépett föl kevesebb követeléssel a társaságban. Nézeteiben merész, theoriák elfogadásában künnyenhivő, pártja mellett nem kevéssé makacs volt, — a leghívebb barát a leg- szeretőbb emberi lény az összes emberiség irányában. Szelleme bátorsága, ismeretei bősége, költői művészetének hatalma most már az egész világ tulajdona, s ezeket munkái részben feltűntetik. Hanem azok, kiket szeretett, kiket elhagyott, méginkább fogják emlegetni (egész éltök folytán) női kelleméről, szendeségéről, mint rendkívüli és merész géniuszáról. Az Athenaeum után.
