Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
(ill de azt a sebes képzelem épen úgy átszöki, mint a kökényszem, darázsderék-féle igazi népies összetételben. Még egy árnyalatban világosítom, hogy a képzelet, sebes hasonlítás közben, nem bajlódik a viszony pontos meghatározásával, hanem csupán össze teszi a szót, mégis egészen mást jelöl vele, mint a szók külön s eredetileg tennének. Hisz a magyar nép hoaárhátu viskóban lakik, kecskecsecsv szőlőt eszik, a, juhfarkat sem veti meg, aztán mesél borsszem vagy borsszemű Jankóról stb. Vajon sziikséges-e magyarázni, hogy a kunyhó nem valóságos bogár hátával van fedve, hogy nem a szőlőnek van kecskersöcse, hanem a szőlőszemek alakja hasonlít a kees- kecsecshez, a szőlőfürt alakja hasonlít a juh farkához, és hogy a mese picziny hősének nem a szeme bors, hanem ö maga oly apró, mint egy borsszem? Mit mondana t. munkatársunk, ha egyszer csak rázsaszirmú ar- ezot, tejhabú keblet, pávatollú köntöst stb. Írna költői nyelvünk? Pedig, lám, a fönteb- bi példákból ily analógia következnék. A franczia nyelvre hivatkozást sem tartom egészen eldöntőnek a compositio kérdésében. Igaz, hogy a nyelv nem alkalmas az összetételre, de az is igaz, hogy képes kifejezéseiben lehetiI szorosan köti egymáshoz a hasonlító s hasonlított szavakat, s mellőzi a viszony bővebb megjelölését.Hogy a hattyú- nyaknál maradjunk, én bizony hamarjában nem tudom, él-e a franczia költői nyelv a col v. rnv de cygne kifejezéssel, de tudom, hogy van elég ilv forma kitétele : pl. épls dl or, yeu.v dl azúr stb. Föltéve, hogy a ml de cygne is megjárja, az, elsőt szoros értelemben, ép úgy a „hattyú nyakát“ fogja tenni, mint a mi összetételünk, a de. birtokviszonyt jelölvén; csak átvitel (trópus) utján teszi ezt : semblable a la conleur de cygne, hattyúhoz hasonló nyak. Hogy a nyelv ösz- szeirni nem engedi, s kénytelen egyszerű birtokviszonynál állapodni meg, az a dolgon mit sem változtat. Mi is írhatnék külön „hattyú nyak“ „holló haj“ csak a metapho- ra megmaradjon, hanem ez aztán mindegy. T)e midőn igy, azt hiszem, sikerült gya- níttatnom az olvasóval, hogy a magyar compositio kérdése még nincs eldöntve Brasil Szabályai által; nem lehet ezélja töredékes észrevételemnek, hogy kijelöljék a szfiszerkesztés határait, módját, tehetségét nyelvünkben, hogy pedig kidolgozott munkával álljak elé, abban egy más fajta szerkesztés gátol. Azért jerünk tovább a böngészetben. Következik a magyar stilnak egy nem annyira vitás — mert bizony keveset vitáztunk rajta — mint inkább tisztázatlan kérdése : az ő és az mikénti használata. Mielőtt azonban erre nézve elmondanám észrevételeimet, Br. úr czikkének kezdő soraira esik pillanatom, hol ezt olvasni (32. sz.) : „Nemcsak hosszan, de az egész tükrön végig nyúlik az a csúf ráncz“ stb. T;> értekezünk feljebb (28 sz.) a rósz magyar Ö-vel folytatott párbeszédében ennek szájába adja e hibás szófiizést: nemcsak öt fosztja meg egyénisége egyik érdekes vonásától, de nemzete olvasóját is attól a jogától . . .“ stb. Azután a de szócskához csillag alatt megjegyzi : „Azaz : hanem. Ez a szó a mai irodalmi stílusból, úgy látszik, ki van küszöbölve. Természetesen és nemzetiesen beszélő magyar a de és hanem használatában soha se vét.“ No már én azt hiszem, hogy a : „nemcsak hosszan, de az egész tükrön“ szakasztott mása az itt megrovottnak. Mindazáltal nem a„turpe est dootori“-féle rajtakapás örömét akarom élvezni. Kétségtelen, hogy a magyar szókötés síz e nemű ellentétekben a hanem felé hajlik erősen; úgyhogy az ép szerkezet legtöbb esetben igy áll : nem — hanem; nemcsak — hanem (is). „Nem Péter halt meg, hanem Pál,“ — sohasem halljuk a néptől : „de Pál.“ Nemcsak Péter halt meg, hanem Pál is.(f — Azonban úgy tetszik nekem, van eset, midőn a nemcsak után a nép szintén de-is köteléket használ. Ez eset akkor áll be, midőn a de után következő mondatot nagyabb nyomatékkai ejti, mint a miiéit hanem után szokott tenni. „Láttál-e már dinnyét ? Nemcsak láttam,_c£e ettem is.“ Azt hiszem, ez nincs roszúl mondva népileg. Amott a Péter és Pál halála közt nincs azon erős ellentét, mint itten a láttam és ettem között; amaz csak azt fejezi ki, hogy mindkettő meghalt; de itt már éreztetni akarja a mondat, hogy a dinnyeevés sokkal több a látásnál. Az utóbbi eset is megtűri ugyan a hanem-et, de erősebb a nfe-vel kötve. Úgy hogy talán szabályéi lehetne megállitni, hogy mig a hanem egyszerű nyugodtsággal választja külön a
