Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

589

Nem is előzte meg senki, ö volt az első a ki odafurakodott a kocsijához.

— Jaj uram, nagy a hiba . . .

Azután megint mondá . . .

— Jaj uram, nagy hiba esett a kötél dolgában . . . nagy hiba . . .

Zaják szomszéd mindezeket oly különös, komoly érzékenységgel mondta, hogy Ringatósy cs. adófelügyelö ur ismét csak nem állhatta meg, hogy el ne nevesse ma gát . . .

A szomszéd, látván, hogy nem ébreszt kiváncsiságot s nem kérdezgetik, ö rugta- tott neki egész szenvedélylyel . . .

—- Uram . . . nem olyan kötelet adott nekem, a milyen kellett volna, . . olyan kellett volna nekem, a milyen már keresztül ment a keze ügyén.

— Ringatósy cs. adófelügyelő mosolygott . . . s azt mondta :

— Hisz volt az a kezemben.

Zaják szomszéd türelmetlenül sürgető tovább a dolgot.

— De olyan kellett volna nekem, a melyik már használva . . .

Ringatósy cs. adófelügyelö ur. . . e második szószaporitást már unalmasnak találta ... s hátat akart forditani . . .

— Adjon nekem most olyat az ur, a mi- lyik már használva volt. . .

Ringatósy cs. adófelügyelő ur boszusan odaszólott félvállról . . .

— Hiszen láthatta kend, hogy nem akkor eresztették, hogy az irás csomóról vettem le . . .

— ügy ám ... de csak nem akar érteni. Hát hogy mondjam már ki, no ? . .

— Hát ki a manó is érti a kend bolondját avval a kötéllel . . Nem érek rá, menjen dolgára . Vagy mondja ki egy szóval, mi baja . . .

— No hát kimondom, ha akarja az ur. . Hát nekem,tudja, olyan kötelet adjon, a mivel már embert akasztott . . . *

Volt szeme szája Ringatósy cs. adófel ügyelőnek elég nagy, de erre azután meg olyan nagy lett, hogy egész csudává változott . . .

— Ki . . ki . . akasztott? . .

Zaják szomszéd egyet ümmentett s vállat vont; valami nagyon ostoba dolognak tartotta Ringatósy csudálkozását, mig a

maga szavait nagyon okosaknak és nagyon természeteseknek . . . azért, ha már benne volt, nagy bátran oda mondta :

— Kicsoda. . . hát már ki szokott volna más akasztani, mint az ur ni!

— Én? . . kiáltott elborzadva Ringatósy cs. adófelügyelö ur . . .

És szétnézett, hogy ugyan mit találhat olyat, a mit ahhoz az emberhez csapjon . . .

Zaják szomszéd az igazság területén érzette magát, s nem értette Ringatósy cs. adófelügyelő urnák azon kimagyarázhatlan magaviseletét, miszerint mesterségéért fel- boszankodik . . sót meg kell vallani, Zaják szomszédot boszantotta, — követelési jogot alapított magának, hiszen ö borravaló képében fogadta el a kötelet.

— De nem addig van az uram! . . soha se haragudjunk, avval nem ütjük el, . . a mi jár, . . a jár, — nekem jár a fuvaromért . . hát csak ide avval a . . a . . a valóságos kötéllel . . .

Ringatósy cs. adófelügyelöt oly epeöm- lés lepte meg, hogy az eget is zöldnek látta, a földet pedig oly kényelmetlennek érzé talpa alatt, mint egy irtóztató bő kalucsnit . .

— Hát kinek nézesz te engem, semmire- való! riadt rá haragosan . . .

De már erre Zaják szomszéd nem tudta mit mondjon . . .

— No bizon . . . kinek . . Hát hóhérnak, kinek nézném másnak, felelt a legnagyobb jóhiszeműséggel Zaják szomszéd.

Mintha vipera csípte volna szivén, úgy oda kapott Ringatósy cs. adófelügyelö ur azon oldalhoz, a hol a szív szokott lenni. . .

— No még ilyen lázitást, ilyen attentá- tot nem látott, nem hallott, nem tapasztalt soha . . .- Csendőrökért!.. Csendőrökért! . . kiáltott dühösen. Hm! . . ez az ember bolondnak teszi magát, hogy alattomossága örve alatt gonoszságokat cselekedjék a törvény és felsöbbség ellen . . Ez a legveszélyesb emberek egyike, a milyen csak lehet . .

Nagyon természetes! . . Miután öt személyesen úgy megsértette . . .

Szegény Zaják szomszéd pár óra múlva megtudta, hogy mikor nehezebb a szűr, mint bunda . . .

Akkor nehezebb az, midőn az ember két lovas csendőr között gyalogol egyik faluról