Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz

587

— Dehogy látja az ur . . . dehogy látja, folytatá elkeseredve Zaják szomszéd, . . azt tetszik gondolni ugy-e, hogy ezek rósz lovak?

— No, igen olyan formát! . .

— Hej uram! . . . uram! . . . soványak ezek, az igaz, . . de tessék elhinni . . . vér. . tűz van bennök . . . alig érintem az ostorral . . . mindjárt érzik ... de uram nincs erejök... el van véve. . . meg vannak rontva ... Ez az én bajom! az én nagy bajom. .

— Majd kapnak jó abrakot! szólott vigasztalásul Ringatósy cs. adófelügyelö ur, — mennél jobban sietünk, annál több abrakot kapnak.

Zaják szomszéd szomorúan csóválta fejét . . .

— De hisz uram . . . nem használ az semmit . . nógatnám én . . .

— Kend is jó borravalót kap ... de csak . . .

Zaják szomszéd hirtelen közbe vágott . .

— Hej, uram! . . . nem kellene nekem borravaló . . . többet tehetne az ur én velem, mint bármely nagy borravaló, az ur segithetne én rajtam igazán . . . Ha már ennyiben vagyunk, hát már csak megmondom . . .

Ringatósy ur figyelve nyujtá előre fejét azon kedves észrevétel hallatára, hogy nemes keblű fuvarosa a borravalót nem igényli . . .

— Hát uram . . . kezdett a beszédbe Zaják szomszéd, azt sem tudnám én volta- képen, hol kezdjem, ha már el nem kezdtem volna, talán meg sem is mertem volna az urnák mondani, ha maga elé nem hozza a borravalót ... de már csak kimondom: hát, uram, csak az ur . . . ezen a világon a ki segíthet rajtam . . .

Itt hátranézett Zaják szomszéd, mege- melinté a kalapot s olyan áhitatos szemet olvasztott Ringatósy cs. adó felügyelő urra, a milyennel az még egyetlen egy összeirás- nál sem találkozott.

Lehet, hogy Bogárt és Bársonyt is ilyen áhitat lepte meg — mert felhasználva a ki nálkozó ostorszünet alkalmatosságát, rögtön megállották.

Ringatósy cs. adófelügyelö ur, boszan- kodott bár, de mosolyogni méltóztatott . . .

Mindenkinek jól esik, ha egyedülnek nevezik a világon . . .

De azért nem hagyta magát nemes önérzete által a túlságos engedékenységre ragadtatni ... és nem hagyta szó nélkül a rögtönzött állomást.

— Azért mehetünk ám . . . hallgatom én, csak beszéljen kend, szegény ember . . .

Zaják szomszéd most már igazán neki bátorult azon kedves nyájasságra, hogy öt szegény embernek nevezték . . .

— Hát uram . . . nézze ez a két ló . . . nem hinné senki, de úgy van, valóságos jó fajtából való ló, a Czira Péter uram Bogár csödörének ha hallotta hirét valaha, a melyik azután a falu csödöre lett, a volt az apjok . . .

— Jó ... jó! . . csak . . . csak . . . hadd halljam . . .

— Hát, uram, ezekről ugy-e nem hinné senki,hogy egyik egyik csak hat esztendős. . ugy-e nem hinné az ember?

— Nem . . . nem hinné az ember . . hanem.. csak hadd halljam tovább; tovább, ne bámulja el kend rám magát minden szónál.. mert megint csupa tanúbizonyságul megállnak a lovak.

— Hát . . uram higyje el a mit mondok, se a Bogár se a Bársony nem voltak betegek soha e világ életökben, se keh, se egere nem volt egyiknek se soha ... és uram, nézze mégis ezt a rémitö irtóztató dolgot... szinte lehámlik képemről a bőr szégyenle- temben.

— Vigyázzon, meg ne álljanak.

— Gyi te! . . . Gyi te! . . Jó uram! . . . a föld alá is, búnék már . . a mennyi piszkot ki kellett állanom e miatt a jámbor párák miatt ... Én is látom . . de más még jobban látja s azt mondják, hogy nem az agárnál, hanem még a csontnál is soványabbak, hogy zörög a csontjok a mint mennek. No ugy-e, uram, e már csak nagy baj . . .

— Adjon nekik több abrakot . . .

— Mikor van, kapnak azt is . . de hiába az uram . . . Az ur tehetné azt meg nekem, az ur segithetne rajtam . . .

— Én? . . hogyan . .

— Nagyon kicsibe kerül az urnák és engem szerencséssé tesz, az ur megteheti azt, hogyaBogár és Bársony olyan kövérek, lesznek, hogy beillenek akár egy püspök lovainak.