Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
I-sö évfolyam. April 3-án 1861. SZÉPIRODALMI I HiYE I, Ő. 22-ik szállt. Szerkesztői szállás, hová a lap szellemi részét illető küldemények utasítandók : Üllői-ut és Kisfaludy - utcza sarkán 11 -ik szám. Megjelenik e lap minden szerdán. Előfizetés helyben házhoz hordva, vidéken postai szétküldéssel, félévre 5 ft. egész évre 10 ft. Kiadó hivatal, hová az előfizetési pénzek s minden a lap anyagi részét illető dolgok utasítandók Egyetem-utcza 4-ik szám. MÉG NÉHÁNY SZÓ A KRITIKÁRÓL. *) (V é g e.) Hogy más irodalomban is történik oly valami, mit nálunk érzékenyen vesznek s hibáztatnak, — az semmit sem bizonyit. Először, mert a mi hiba, mindenütt hiba; s hogy ha más kútba ugrik, nem következés nekem is utána ugornom. De más irodalmak a gyakorlati költészetben is sok olyat termelnek, mi nálunk még most sem volna rendén. Úgy hiszem Gyulai nem örülne, ha a kameliás hölgyet, Kock sikamlós regényeit s Montepin et Co. botránykönyveit magyar eredetikben olvasná. Faublas lovag, vagy Casanova kalandjai nálunk nem járná meg, s ha a rendőrség — mint a köz- e'rkölcsiség elleni merényleteket — le nem foglalná,közönségünk itélöszéke előtt ment- hetlenül elvesztenék peröket. Világos pedig, hogy az irodalom különböző ágai egyiittle- gesen fejlődnek s kölcsönösen visszahatnak egymásra; hol a költészetnek elnézik a tul- csapongást a szaloni illem határain, e szabadságot a kritikától sem vonhatják meg. S végre tagadom is, hogy akár az angol, akár a franczia kritikai irodalom, legalább annak jobb példányai, átalában felednék az iró irányában a lovagias modort; a társadalmi illemet. Olvassa akárki, Macaulay kritikai essay-it; Montégut, Planche, St. Marc Girardin itészeti vagy irodalom-történeti munkáit, s mondja : ninc^-e igazam? Egy-egy köny vismertetésök nem vetekszik-e bármely költői müvei szépségben, tudományos értekezéssel komolyságban, akár preLásd Gyulai Pál két czikkét e lapok 17. s 18. szádikáczióval a hangulat,illem, teljességében? S ha megtámadásaik kemények, ha szenvedélyük lobogó : azok bizonyára mindig csak az előttük fekvő müvet, vagy az irót csak mint irodalmi egyént illetik; ha lelkesülésük szónokokká teszi, annak forrása eszmékben s az igazság keresésében van; ha fegyverül a gúnyt választják, az — legalább az egyénre nézve — soha sem megbélyegző. Igen is! A kritikusnak szintúgy joga van az irodalom minden eszközeit használni, minden fegyvereit fölvenni, — az okoskodástól a gúnyig — melyekkel az irodalom más ágában élhetünk; miért ne? ha ő is csak azon határig él velők s oly módon használja fel, mint a költő, tudós, szónok. De mi jogon igényel ő többet magának? Gyulai sem állítja, hogy a kritikusnak joga volna magánviszonyokat sérteni. De azt mondja, hogy e részben a határt kijelölni felette bajos; azt hiszem, hogy e határt én sokkal belebb tenném, mint ö. Miért? Mert úgy vagyok meggyőződve, hogy az okokkal s nem szenvedélylyel győző kritika hatásosabb mind az Íróra, mind az iroda lomra, mind a közönségre nézve. Mert emberi gyöngeségeinknél fogva a minden pillanatban kilobbanó szenvedély mögött önérdeket, személyes gyűlöletet, vagy más tisztátalan indokokat vélünk (néha hibásan) rejleni — s ha ezt fölteszsziik a kritikusról, minden hatása azonnal paralysálva v Mert a féket nem tűrő szenvedély t' szetében fekszik, hogy bár a legne- is, elfajulásra csak azért is hajlam fejére nő birtokosának, mint Phae.^
