Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
279 Kérelme teljesitteték. A remete gondosan nevelvén a leánykát, idővel az szép hajadonná serdült, s egy napon az öreg igy szólt kegyenczéhez: Yálaszsz magadnak férjet, én biztositlak, hogy bárkit phajtasz, a tiéd leszen. „En oly erős férjet kívánok, — viszonzá a nő, — kit senki le ne győzhessen.“ A remete gondolá, hogy a nap a legerősebb lény, azonnal elindult, hogy a napnak házassági ajánlatot tegyen. De a nap elutasitá öt, azt állitván, hogy n felhő erősebb nála, mert elbontja s nem süthet. A remete aztán a felhőhez folyamodott; de ez megint a szélhez utasitá, mivel az szétkergeti a felhőt. A szél sem lévén hajlandó a házasságra, a hegynek Ítélte a diadal pálmáját; mert az sokszor megtöri az ő erejét, végre a hegy a patkányt tartotta magánál erősebbnek, mivel ez sokszor nagy lyukakat fúr oldalaiba s behatol belsejébe. Midőn aztán a szent remete a patkányhoz fordult, az rögtön elfogadd ajánlatát, mondva, hogy ő már úgy is régóta keres magának nőt. A remete némileg megalázva érzé magát ügyének ezen fordulata által, de bizton reményié, hogy növeltje visszautasitandja majd a patkány-kérőt. De midőn azt kellett tapasztalnia, hogy a leány nemcsak nem utasítja vissza, hanem nyugtalanul sürgeti az egybekelést, annyira megharagudt, hogy kérte az istent, változtassa a leányt ismét eredeti alakjába, s kérelme most is, mint előbb, teljesítve lön. Mind ez tökéletesen egyezik az ős hinduk hitével. A mese hazája tehát, a mondottak után, Indiában látszik lenni. Perzsiába és Arabiába lett átszármazásának ideje ismeretes, a mi pedig a héber irodalmat illeti, bár nem rég egy franczia tudós lángelműen bebizonyítani törekvék, hogy a Példabeszédek könyve, csak tanulsággyüjteméuye egy nagyobb mesegyűjteménynek, melynek szerzője Salamon király, mégis kétesnek látszik, hogy a héberek igazi mesékkel birtak volna. A bibliai példák a Bírák könyvében (7.) és Királyok II. könyvében (9.),melyekben fák szerepelnek, inkább allegóriáknak tekinthetők, mint igazi meséknek. A angolszászok nemzeti irodalmában, mely kiváló képviselője a teuton fajnak, legrégibb és legtisztább alakjában, semmi nyomát nem találjuk a mesének; ép oly ismeretlen volt a mese a keltáknál is. Görögországban ellenben igen korán megho- nosult. Hesiod, egyike a legrégibb görög költőknek, kinek élete majdnem a mesés korba tétetik, idézi az ismert mesét, a „fülmile és sólyomról,“ mely egyike az elsőknek az aesopi gyűjteményben. Herodotnál, az ötödik században Kr.e., Cyrus király elbeszéli az aetoliaknak a halász meséjét, ki fuvoláján játszott a halaknak, mely szintén feltalálható az aesopi gyűjteményben. Ezen időtől fogva a görög irók gyakran idézik e meséket Aesop szerzősége alatt, és kétségtelen, hogy olyan gyűjtemény létezett a görögöknél Aesop neve alatt. A legrégibb aesopusi gyűjtemény, melyet jelenleg ismerünk, a Phaedrusé, Augustus császár szabadosáé, ki azokat latin versekre forditá. A legrégibb görög eredeti gyűjtemény, s mely csak az ujabbkori búvárok kezéhez jutott, Babrius nevét viseli. Lewis György, ki ezen gyűjteményt nem régen sok tudós jegyzettel adá ki, Babrius életét a második század végére teszi K. u.; s Babrius is elismeri, hogy csak Aesopus meséit forditá görög Choriambus versekre; Aesopus ismert prosai gyűjteménye pedig kétségtelenül sokkal későbbi időbe eső gyűjtemény ésAesopusnak még későbbre tett életirása a legnagyobb mese meséi közt. Az ujabbkori történeti buvárlatnak egyik roppant eredménye az, hogy a kétkedés magvát nagy mértékben hinté el, s csodálatos, mennyi dolgot nem hihetünk többé, miket elődeink föltétlenül hittek. 1 rgy vagyunk Aesopussal is. Meséit nem képzelhetjük többé egy egyén elmeszüleményének; de igen is az egész görög nemzetének: ő maga is me, ___.O,... o o 7 — s ere lett.' Amaz állítás, hogy Aesopus phrygiai volt, talán azon hagyományt rejti, hogy a mese keletről származik. Babrius azt hiszi, hogy a mese Assy- riában keletkezett, s eredetét Belus és Ninus ősidejébe teszi. Kétségtelen azonban, hogy ha a görög mesék Indiából származtak : a sanscrittal összehasonlítás legjobban bizonyítja ezt, bár a származás útját bajos bizton kimutatni. Lewis támaszkodván azon elméletre, hogy Görögország a mese hazája, azt is állítja, hogy mind azon állatok, melyek az aesopusi gyűjteményben szerepelnek, egykoron Görögországban léteztek , is; de kétkednünk kell ezen állítása helyes voltán, mivel épen az állatok változása egyik fő jellemvonás a mesék vándorlására nézve egyik nemzettől a másikhoz. Az eddig idézett példák már eléggé bizonyították ezt, és kevés fáradsággal szaporíthatnék azok számát : igy például a sakál, mely nagy szerepet játszik az ind mesében, a görögben rókává változik át. A sakáliís róka kétségtelenül különböző állatok, bár sok közös tulajdonnal bírnak, de a róka sokkal ismeretes!) volt a görögöknél, mint a sakál. DALLÖS GYULA. (Folytatjuk.)
