Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
274 tok icle is felügyelőt, ki ne korlátozza ugyan a szabad véleményt, de szigorúan ügyeljen fel illemszabályaitok megtartására, s meglássátok mi fog kikerülni. A modor korlátja szükségeskép a vélemény korlátjává válik. Tacitus epés rágalmazó lesz, az angol sajtó szemtelen pasquil-gyár, Macaulay durva sértegető, s müveik máglyára kerülnek. Ferdítés és gyanúsítás, fogja mondani szerzőnk. Csak logikai következtetés. Egyébiránt jól tudjuk, hogy szerzőnk nem kívánja elve ily szigorú alkalmazását; a mellett azt sem bánja, ha más lapba akármit s akárhogy írnak is a kritikusok, csak az ö tervezett lapjától vonuljanak félre. De akkor hová lesz a lap fenhéjázó programmja, mely épen a különböző nézeteket akarja a közjóra, egyesit- ni? Nem válik-e épen pártközlönynyé ? íme szerzőnk, midőn az irodalmi pártokat szándékszik feloszlatni, egy irodalmi párt, talán saját pártja szervezésén munkál. Azonban tegyük fel, a mi lehetlen, hogy kritikusaink aláírják szerzőnk illemszabályait. Meg lesz-e ezáltal minden nyerve? Még valami is alig. Az erős ragaszkodás és munkakedv csak oly vállalat körül fejlődhetik ki, hol ugyanazon elv lelkesíti a munkatársakat. A szerkesztésnek csak ott van értelme, hol valamely tudományos vagy politikai irány átviteléről van kérdés. A mi mindennek képviselője akar lenni, semmié sem lesz, a hol senki sem felelős, ott mindenki közönyös. A mindennemű vélemény képviselése föltételezi a korlátoltság és kézzel fogható balirányok képviselését. A szerkesztő kénytelen lapjába majd minden czik- ket felvenni, különben a pártosság jogos gyanújába esik, minden kritikust egyenlően díjazni, mi egyre megy a verseny megfojtásával s a tehetség lehangolásával. S ennyi rósz mi jó érdekében fog történni? Csak azért, hogy a közönség valamely müvet minden szempontbul bemutatva, bírálva, méltatva láthasson, még a korlátozottság szempontjából is. Lesz-e ez jó hatással a közönségre? Fogja-e szélesbiteni látkörét s szilárd alapra fektetni meggyőződéseit? Bajosan. Eszköze lesz az eszmék anarchiájának, az érzület nihilismusának, melyekre közönségünk különben is hajlandó. Annyi különböző irányt egyetlen lapnak lehetlen lévén jól szolgálni, egyet sem szolgálhat s hozzá szoktatja a közönséget a határzatlanhoz. Megfosztja az irodalmat, a forrongó küzdelmek azon jótékony eredményétől, melyet csak a különböző irányok teljes és erélyes képviselete nyújthat, tehát az összes jour- nalistika. S vájjon kivihető-e? Teljességgel nem. Sok vélemény nem fog találni méltó képviselőre, nem is említve, hogy némely véleményárnyolatot már magok a lap illemszabályai is kizárnak. Nehány kritikus Ineglehet a jelesb és komolyabb tehetségek, meglehet a középszernek és nyeglék, meglehet vegyesen a párt-árnyalatok szerint, csakhamar túlsúlyra vergődnek, a szerkesztőt is magokkal ragadják, a többi elkedvet- lenkedve szétoszlik és újra pártközlönyt fogunk nyerni. S miért ne? Miért gyűlölnék a párt eszméjét, midőn mindenikünk, még (azok is, kik tagadják, többé kevésbbé valamely párthoz tartozik, politikában, tudományban, irodalomban egyaránt. A pártatlanság és pártosság balfogalmából származik minden baj. A pártatlanság alatt nem lehet mást érteni, mint az igazság őszinte keresését s az ez alapon emelkedő erős meggyőzését. Tehetiink-e róla, hogy meggyőződésünk egy s más ügynek vagy személynek kedvezőtlen, hogy a közönség helyeslésével vagy hibáztatásával találkozik, hogy végre kz idő tévedéssé deríti ki azt, mit. igaznak hittünk s igazsággá, mit a közvélemény tévedésünknek képzelt ? Vizsgálódni, bonezol- ni tehetségünk szerint, lelkismeretesen, kimondani meggyőződésünket jó hiszemben, ennyi mindaz, mit egy írótól, kritikustól követelhetni Ennyi az ö pártatlansága, sem több sem kevesebb. A pártatlanság divatos fogalma a maga valódi értelmére visszavive nem egyéb, mint a meggyőződés hiánya : tehát vagy a tehetetlenség érzete, vagy a jsceptieismus elve. S ha még csak ez volnál Ennél több. Rendesen sürgetése oly meggyőződés elfogadásának, melyet épen hibáztatunk. Oh ti pártatlan irók és kritikusok, szeretnök már egyszer látni, hogyan irtok ti fogalmatok szerint pártatlanul? Mutassatok példát, mutassátok meg a mi lehetetlen és mi követni fogunk. Az elvek küzdelmét, az erős meggyőződést, a párthoz tartozást csak a korlátozottság bélyegezheti pártossággá. A pártosság az igazság nem őszinte keresése, midőn az
