Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
A nemzeti színház régi jelesei. 329 volt a nagy művészeket ezekben a szerepeikben láthatni. A nőknél, hol a maszk az arczilál nem szerepel oly nagy mértékben, mint a férfiaknál, természetesen az arcz is hívebben tünteti föl a művésznő akkori ábrázatát. Barabás nemzeti színházi jelmezképein kívül — melyek között a főbbek közül itt csak a Labor - íalvy Itózáé, a Jokainéé hiányzik, a melyet el- hunytakor a múlt évben már közöltünk, — a nemzeti színház nehány más régi jelesének arcz- képét is bemutatjuk egyúttal, egykorú felvételek után készített rajzokban. tes hűséggel megmaradjon. Végtelenül szerencsés izgékony arczavolt, melyet nem kellett kente- fentélnie, egy pár vonással kisebb-nagyobb szemöldököt mázolt s midőn kilépett, az volt, a minek lennie kellett, valódi Hogarthi alak. Ha valami furcsa alakot egyszer megpillantott, sok évek múltán is képes volt azt híven mímelni, s ez utánzási tehetség annyira kifejlett benne, hogy ha valamely külföldi művész megtetszett neki, kitűnő kópiában mutatta be. S a mellett soha se volt kétszer egy. Tökéletesen egyénített s nem tudta egy színész sem a maga egyéniségét MEGYEKI KÁROLY. — (1834-iki rézmetszet után.) És most emlékezzünk meg nehány rövid jellemvonással azokról a művészekről, kik együtt élve, együtt működve, most — legnagyobb részben holtuk után — ismét együvé kerültek e lap hasábjain. * Megyeri Károly (született 1798; f 1842.) volt a nemzeti színház legnagyobb komikusa. A természet is annak alkotá, noha ő maga erőnek erejével tragikus akart lenni. Szerepeit nem kellett tükör előtt tanulmányoznia. Akként volt alkotva, hogy elég volt emlékeznie egy alakra, hogy abba mint Proteusz egészen belevarázsolja magát s abban a darab elejétől végéig következeannyira megtagadni, mint szerepeiben Megyeri. Voltőmindenféle: nótárius, kántor, czigány, tót, német, zsidó, örmény, vén tudós, ostoba fajankó, polgármester, iskolamester, mesteremb er, s mindig ember és mester! Ama darabok legnagyobb része végkép letűnt a színpadról; s ha most némelyiket kézbe veszszük, bámulunk rajta, hogyan birt ezen üres, izetlen semmiségekbe Megyeri, a főszereplő, annyi életet önteni, hogy egy műveltebb közönség is, élvezhetőknek találja, s némelyiket húszszor is megnézze! A teremtő genius hatalma ez, mely bűvös lámpájával a szennyes, puszta, vakolatlan és meszeletlen falon is tetszetős figurákat bir feltüntetni. Képes Folyóirat. II. 42