Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
540 Széphalom. részben a kezdő lépéseket, s tervben van, hogy az akadémia jutalomdijai mellett a sárospataki főiskola és a sátoraljaújhelyi gimnázium együttesen fognak ott rendezni évenként irodalmi ünnepélyt, a midőn majd dal zendül és beszéd fog szólani arról, a ki zivatarral küzdve deríté számunkra a hon egét. Óhajtom, hogy ez a terv sikerüljön, és akkor hiszem, hogy ez ünnepélyekhez csatlakozni fog Zeinplénvárruegye központjának, Sátoraljaújhelynek közönsége is, a midőn a mai nap csendes Széphalom meg fog népesülni azoknak lelkes seregétől, kik örömest mutatják fel gyermekeiknek a múlt dicső példáit; azokat, a kik által a haza él, s a kiktől tanulni, s a kiknek eszméin és érzésein szépre és nemesre buzdulni, minden időben kötelessége marad a valódi, igaz hazafiuságnak. Fejes István. NYÁRY KRISZTINA. Ipolyi hagyatékának átkutatói a dicsöiilt emlékű főpap iratai közt egy -— fájdalom — befejezetlenül maradt irodalomtörténeti és egyház- politikai munka töredékeire akadtak, mely a XVII. században oly kiváló szerepet játszott jezsuita, Hajnal Mátyás életét volt tárgyalandó. Oly nagy szabásúra volt e mű tervezve, hogy bár nagy részében megirat-lan maradt, egyes fejezetei azonban így is önálló becscsel biró befejezett egészek, így különösen a Nyáry Krisztináról szólók, s gazdag adatait tárván fel a XVII. század egyházi és családéletének, nemcsak indokolttá, de épenséggel nagy értékűvé teszik közzétételét, melyre a «Magyar Történeti Életrajzok» legközelebb megjelent füzete vállalkozott. Nyáry Krisztina élete csendes, zajtalan teljesítése volt a hitvesi, honleányi és anyai kötelességeknek, de volt egy vonása, mely a legmagasabb erkölcsi feladatok összeütközésében nem mindennapi drámai mozzanatok világát tárja fel, s mélyen és emberileg érdeklővé teszi e nőnek helyzetét, ki épen a legnagyobb mértékben élére állított hitviták korában ősi vallásától elszakítva, oly férj oldala mellett tölti napjait, kivel a vallásos hit legfontosabb tételeit illetőleg nem egyezhetik, s csak titokban áldozhat istenének, mig végül a férj kora halála felszabadítván, másodszori házasságával megleli azt az egyensúlyt, mely lelki és családi élete közt összhangot hoz létre, s megoldja a hit és kötelesség közt meg- hasonlott kedély tragikai problémáját. E köré a lélektani fejlemény köré csoportosának Ipolyi müvében a XVII. század hitéletének, politikai és vallási reform-mozgalmainak, a hitviták és vitairatok korának széles vonásokkal vázolt képei, oly körülményességgel, mely elárulja, hogy Nyáry Krisztina megható sorsának és életének csak epizódszerű jelentőség jutott volna ebben a kivont keretben. De ha örökre sajnálandó, hogy az oly tanulságos korrajz és irodalom-történeti tanulmány befejezetlen maradt, annál több elismeréssel kell fogadnunk, hogy a «Magyar Történeti Életrajzok» előttünk fekvő füzete megmentette belőle azt a mi megmenthető volt. | A forrás, melyből a nagynevű szerző Nyáry i Krisztina életrajzára nézve legérdekesebb adatait merítette, Nyáry Krisztina, Eszterházy Mik- lósné naplója; kicsi, mindössze száz egynéhány levélből álló könyvecske, majd beírva, majd üresen, gyarló asszonyirással. A napló jelenleg is az Észterházyak levéltárában van s a bejegyzéseket Nyáry Krisztina fia és unokái is folytatták magyarul. Csak a nemzeti hanyatlás korszakában szűnnek meg egy egész századon át a napló följegyzései, egész az újabb időkig, a mikor nehány derék házi pap pótolja ismét a mulasztásokat, beírva folytatólag a nemzedékeket, melyeknek emelkedéséhez, nagyságához Nyáry Krisztina gazdag öröksége is jelentékenyen járult hozzá. A Nyáryak hatalmát és fényét Pál alapította meg, ki I. Ferdinánd szolgálatában fegyverét messze országokon hordozta meg diadalmasan, mint a smalkaldi háborúban s Mühlbergnél, hol Károly császár és szövetségesei is megbámulták lovasságának fényes öltönyét, színes pajzsait, sáfránynyal sárgára festett lovait. Ö emelte családját a bárói rangba is, czi- merébe a rózsákhoz vitézsége jeléül két oroszlányt nyerve, melyek a rózsákat emelik s a mi akkor nagy kitüntetés volt, vörös viaszszal pecsételhetett. Javai örököse Lőrincz volt, ki Szolnok várát Ali pasa ellen, mikor őrsége megszökött, egymaga védelmezé ágyúival; mint Krisztina naplója írja — «inkább meg akart halni, hogysem a töröknek a várat általadni s kezébe véve a zászlót és zsebre téve a kulcsokat, oda állt a kapuhoz, míg elfogván őt, vivék a vezérnek eleiben; dicsérték, hogy hitét megtartotta, de küldték fogságba, a hol lön huszonkét hónapig. » Megmenekülése úgy történt, hogy őrét megnyerte azáltal, hogy leánya kezével több falut ígért neki. Meg is szökött vele s szerencsésen elértek Lőrincz szucsányi házához, Turóczban. Ezt adta őrének aztán hét faluval, s az ott megtelepedvén, a turóczi Török családot alapítá. Ennek a Lőrincznek fia Pál volt, Krisztinának atyja. Ez ott volt Eger vára 1591-ben történt megvételénél, és saját idegen zsoldosai kötözték meg, hogy átadják a várat a közeledő szultánnak.
