Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
538 Széphalom. «pinxit Donat»; a másiknak hátlapján pedig ez a följegyzés olvasható: «Báró Yécsey Pál barátomnak emlékül. Széphalom, 1829. -Junius 29-én, Kazinczy Ferencz.» — Továbbá: «Báró Vécsey Pál és neje, Novák Sarolta hagyatékából a széphalmi Kazinczy-emléknek, Bodrog-Szerda- hely, 1875. szept. 7-ik napján, B. Vécsey Gyula.» Ez a kép Kazinczy Perenczet rókatorkos, sárga nyakzsinóros magyar köpenyben ábrázolja. A közelebbi években helyeztetett el a mauzóleumban két üveges bronz asztal is, a melyeknek egyike még Kazinczy-ereklyékre vár, a másikában pedig, a mely felett a falon az ismeretes «Kazinczy és Kisfaludy Károly találkozása» czímü nagy olajfestmény függ, a nagy írónak vegyes munkái vannak elhelyezve, a nyomtatványok közt egy eredeti kézirat is ily czímmel: «Csetneki és tarkői Gróf Desseőffy József és Kazinczi Kazinczy Ferencz kiküldött táblabiráknak alázatos véleményük a Győrnél elesett vitézeknek állítandó emlék dolgában.» Közbevetve, ez a hazánkban első nyilvános emlék Sátoralja-Ujhely piaczán ma is ott áll és megújítását várja. Meg kell egyébiránt jegyeznem, bogy a mauzóleumnak egy-két oszlopát, valamint kerületének koczkakövezetét itt-ott megrongálta már az idő, s annak kijavíttatása az akadémiára néz. Remélem, erről Beöthy Zsolt, a kivel Széphalmot a múlt év őszén megtekintettük, tesz is jelentést az illető helyen. A mi a sírt illeti, az úgy maga, mint környezete, csak a legközelebbi időben újíttatott meg és a sírhalmon levő virágok, az uj ültetvényű szomorú kőrisfák, s a sírt körülvevő fekete, díszes vasrácsozat, az akadémia folytonos figyelméről tesznek tanúbizonyságot. A sírhalom előtt áll az az ugyancsak közelebb megújított emlékkő, melyet a nő emeltetett a férjnek, melynek tetejéről azonban a képünkön látható urnát leseperte azóta az idők vihara. Bizonyára ez lesz sorsa nem sok idő múlva magának a puha homokkőből készült emléknek is, melyet, mint különben semmi műbecscsel nem bíró kőfaragó-munkát, csak a kegyelet hagyott meg helyén; de remélhető, hogy midőn azt az idő elpusztítandja, egy maradandóbb emlék, talán egy méltó szobor, azt is fogja hirdetni, hogy ki fekszik ott alant a csendes sírhalom ölén. De hogy a kegyeletes emlékkő feliratait az utókornak megőrizzük, jónak látom ide jegyezni azokat. Az északi lapon ez áll: Széphalom sírva, gyászol tégedet, De hidd, a művészet sem felejt el, Míg a Múzsáknak szentelt oltárin Áldozatot gyújt a honfi-kebel. Keleten: Látnok, szenvedtél, zivatarral küzdve deritéd A hon egét, s magadat sújta le a zivatar. «Légyen», mondád, a haza éljen, veszszek el én bár, Múló fergeteg ez s a haza fénye örök. Most nyugszol, csillagkoszorú fed Olympusz egében, Általad a haza ól s kész örökítni neved’. A dűlt betűkkel nyomott szavak már a kövön elkoptak. Délen: Hatszor tíz télén át íróink dísze, vezére, Hon-nyelvünk gyönyörű tolla, Kazinczy Ferencz. Sok múló tapson s kínon túlszállva meredten Végre ide a fris zöld hantnak alája került. Lelke fölötte lebeg, hatván mindenfelé, mert azt Fris szellő hálás hon-kebelekre viszi. Nyűgöt felől: Széphalomban, élete LXXIII-ik évének lefolyta után, MDCCCXXXI. A sűrű halálok s a magáénak is esztendejében állíttatá fel ezen emléket Gróf Török Zsófia, az elhunyt hitvese és VII. élő maradékainak anyja. Ennyi az, a mit Széphalomról ez idő szerint mondhatunk. Különben csöndes hely ez most és csak ritkán keresi föl egy-egy utazó. De volt zajos is egyszer. 1859. decz. 30-ika tudna erről többet beszélni a mai nemzedéknek. 0, azok a szép napok, a nemzeti ébredésnek fényes napjai! Midőn az egész ország zsongott a Kazinczy-ünne- pélyek ébresztő zajától, hogyan maradhatott volna akkor a klasszikus földű Zemplénmegye is csöndben és nyugalomban? Lasztóczon, Szemere Miklós névestéjén határozták el az ott összegyűlt honfiak, közöttük még többen a híres szegény-legény-társulat tagjai, azt az emlékezetes ünnepélyt, mely a helyszínén ezer és ezer ember jelenlétében 1859. decz. 30-ikán tartatott meg. E nap élénken él még ma is mindenki emlékezetében és élénken él különösen az ünnepélynek ama kiemelkedő jellemvonása, mely azon időből a honfiak minden osztályának összeforrt hazaszeretetéről beszél nekünk, a most már száz pártra szakadt nemzedéknek. Fölemlítésre méltó ez ünnepély emlékéből, hogy báró Sennyei Pál, a nagy konzervatív államférfi, váratlanul akkor lépett ki először hallgatásából és megnyitó beszédével, Károlyi Ede gróf, az akkori napok lelkes agitátora mellett, vezérévé avatta fel magát a hazafias, tüntető ünnepélynek. De hát herczegBreczenheim is ott képviseltette magát, a hol a sárospataki Bákóczy-kollégium; az előbbi ugyanis uradalmi igazgatója által csengőkkel és virágokkal díszített ökrös fogatokon négy nagy élő tölgyfát szállíttatott a sírhalomhoz elültetés végett, a melyek azonban ép úgy nem vertek gyökeret, mint talán Erdélyi Jánosnak, a pataki főiskola tanárának, Kazinczy irodalmi érdemeit méltató beszéde sem, a mit onnan kell következtetnem, hogy valamint Széphalmon nem látom mai nap a négy tölgyet, úgy nem hallom azt sem, hogy Kazinczytól kezdve Erdélyi Jánosig, és Erdélyi Jánostól Szemere Miklósig és így tovább, csak a legkisebb érdeklődés volna is mainapság a nemzeti életet újjá szülő, s azt napjainkban is az európai míveltséggel összekötő irodalom iránt. Az ellentétben szép harmónia volt az is, hogy a széphalmi sírnál egymás után zendült meg Szemere Miklósnak gyújtó tüzű, hazafias ódája és a kovácsvágási 77
