Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
XV. évfolyam. 5-ik szám. Besztercze, 1908. január 29. Politikai, társadalmi és közgazdasági hetilap. — Megjelenik minden szerdán. Előfizetési árak: egész évre 8 K, félévre 4 K, negyedévre 2 K. Egyes számok Botschar Tivadar papirkereskedésében kaphatók. Hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: d r, Folcz Rezs ügyvéd. 0, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Beszterezén, Mihályutca 12 sz hova a lap minden szellemi és anyagi részét illető közlemény és küldemény intézendő. | Lomnitzi Meltzl Hugó dr. f | Ő* ki egész életén át kerülte a köznapias- ságot, mi aztán őt különc színben tüntette fel, halálában se volt sablonszerű. Alig pár órányira szeretteitől, a száguldó gyorsvonaton aludt ki váratlanul élet-szövétneke. És ime, ezzel a kegyetlennek látszó sors végtelen kíméletet gyakorolt a tiszteletre méltó Meltzl- családra, mert nem kellett a szeretett családfőt szenvedni látnia. A 72-ik egyetemi félévre erőt merítendő, Olaszországba utazott a nagynevű polihisztor. Még egyszer látta utoljára Rómát, az örök várost; Firenzét a művészetek középpontját, de hanyatló egészségére most nem nyújtott gyógyitó irt az enyhe itáliai levegő. Pedig, hogy várták haza családja, tanártársai és tanítványai s az egész egyetemi ifjúság. Ünnepre készült titokban az egész egyetem. Tanárságának betöltött 35-ik évfordulóján a szeretet és hála minden jelével el akarták halmozni Meltzl Hugót, ki mindig irtózott a nyilvánosságtól, félrevonult minden közszerepléstől, kerülte a banketteket, mert semmi egyéb nem kívánt lenni, mint tanár és a tudomány ápolója. És mintha az ő szubtilis, nemes lelke megsejtette volna ezt a készülő jubileumot, kitért előle. Éppen ez okból hatott kétszerte fájdalmasan az ő halálhíre, ezért érezte az egész kolozsvári egyetem fokozott mértékben a veszteséget, mert az élete utolsó évében oly méltatlanul megsebzett szívnek nem nyújthatta ünneplés keretében a szeretet, az elismerés és az elégtétel koszorúit. Az élőt megillető babér csak a koporsójára borulhatott; a kegyelet virágai bizonyára megsúgták a szunyadónák, hogyha nincs elégtétel az életben, van a halálban, mert akit úgy temetnek el, mint Meltzl Hugót, az nem hiában élt. És akit úgy dicsőítenek haló porában, mint őt, az csak nagy tudós, jó hazafi és kiváló pedagógus lehetett. Négy szép búcsúztató beszéd a ravatalnál, egy Miatyánk a sírnál, sok virág és még több szeretet voltak neki utravalói az ő utolsó utján. Koporsója felett a fekete fátyolba vont nemzeti trikolor, a rózsa- csókrok és a cipruságak egész erdeje fogta fel a hulló göröngyök dübörgését, mint a hogy tanítványaink rajongó szeretete védelmezte annak idején, fájó szivét az élet töviseitől. Pedig neki is bővc'n kijutott a megpróbáltatásokból. Egymásután ragadta el a halál szeretteit; leányait, szüleit, rokonait. De ő rendületlenül, férfias lélekkel teljesítette kötelmeit. S nem hogy nem kereste, de egyenesen elbújt a kitüntetések elől, melyet most tervezett jubileuma alkalmából, hir szerint legfelsőbb helyről is megkapott volna. A sors csapásai közben egyetlen menedéke volt hivatása, egyetlen vigasza a tanszék, melyet csudálatos zseniálitással ( • tipikus eredetiséggel töltött be. Egyik tanítványa igy jellemezte őt a Pesti Napló-ban irt nekrológjában : , Akit sorsa arra a polcra rendelt, hogy nemzedékek lelkének alakitója legyen, annak számára a katedra, ha poéta-sziv lakozik benne, a legszebb megtiszteltetés, amit az élet adhat. Meltzl Hugó, aki váratlanul elhunyt, mint tudós és ember ilyen alkotásu volt. Szellemében a zseniálitás és a kuriózitás különös vegyüléke keverődött össze, de megnyilvánulásában rakétaszerű csillogások között érvényesült. Közvetlensége, magas szempontjai, az irodalomról és kultúráról való fölfogása, előkelő filozofája és mindenféle smokságtól való mentessége, előadásainak olyan varázst adtait, rme+y a rendes egyetemi előadások modorával alig volt össze- függésben. Meltzl modern ember volt és fanatikus, aki mig egyfelől szempontokat tudott kijelölni a szellemi élet megértésére, egyúttal érzéseket is tudott tanítványaiban fölkelteni a szellemi és morális értelemben vett nagy emberek tisztelésére. Minden előadása voltaképen lírai vallomások raps/odikus töredékéből állott. Fejtegetéseinek gyakori motívuma volt Petőfi, akinek szelleme megejtette és világ- irodalmi impressziójává inspirálta.* így ir róla a tanítványok egyike, kik előtt úgy látszik leginkább megnyílt az ő zárkozott, magányt kedvelő lelkülete. Latinul és modern európai nyelveken megjelent irodalmi művei mindmegannyi unikumok, mert azokat legfölebb ha csekély 50—100 példányban adta ki. A külföld jobban méltányolta őt, mint a hazai tudományos világ; sok olasz, német, amerikai, spanyol stb. tudós társaságnak és szerkesztőségnek volt tagja, de ő, aki Petőfiért többet tett mint akárhány más tudósunk, koporsójánál nélkülöznie kellett az ő ott lebegő szellemének a Petőfi társaság búcsúszavait, holott annak ő tiszteleti tagja volt. És a lángelmét jellemző szertelenségei mellett megmaradt Meltzl Hugó a társadalmi érintkezés legszeretetreméltóbb határai között. Igazi gentleman volt; udvarias a nőkkel, előzékeny a férfiakkal, gyöngéd a gyermekekkel. Bőkezű, gavallér volt és mindenkit lekötelezett. Kedélyes és elmés volt a neki kedves társaságban és gondos férj és apa a családja körében. Nagy értékű és gazdag könyvtára volt az ő egyik legnagyobb büszkesége. Pár év előtt egy ikonográfiái kérdésben kértem ki tanácsát, s már másnap személyesen hozta el egyik legszellemesebb művét (Goethe TÁR C A A történelem filosófiája.* A magyar kereszténység kilencszáz éves múltjából. Irta: Kopatz Gergely. A .Besztercze* eredeti tárcája. (Folytatás és vége.) Azt mondottam, hogy a nemzeti história a vér és a verejték, a fény és az árny összeborulása, a dicsőség és a bukás vegyes sugaraiból van összeszőve Virágzó korokra gyászos események következnek, a gyászból önérzet támad és ezen frázisokon kérészül hullámzik a nemzeti élet. Szomorú igazság erre a mohácsi nagy temető. Az idő meg volt terhelve, valami rendkivülinek kellett reá következnie. Következett is. A viszálykodás beledobta üszkeit a nemzeti testbe, újból való párttusák és visszavonások, irigy- kedések és önfejű kapzsiságok támadtak a hazában és ezen egyenetlenkedésre szomorúan meg volt a felelet: Szolimán ágyúi megdördültek Mohács meze jén és egy vonagló kiáltás a hazán keresztül és a hegemonialis magyar állam koronája lehullott a sárba — és nyugat készülődött a nagy halott tisztességes eltemetésére. * Postai késedelemért kellett ezen értékes és érdekes tárcasorozat közlését félbeszakítanunk, Szerk, Azonban a Gondviselés újra szólott, — A megdermedt test szavára kezd ébredezni, karjaiba, melyek a bégek alatt szárazon és tétlenül csüngöttek, visszatér a vér, az őserő ; a gyászból lelkesülést, az egyenetlenkedésből egyetértést merit, a párolgó rögökből erőt és vért szív ki, a vér kering a tettben és ez életet ad neki, az élet mozgalmas lesz és mint villamos erő fut át a megyéken, melyeknek szandzsákok volt akkor a nevük, önmaga megújul és uj intézményeket és fegyelmet akar, a mélyen megalázott keresztény vallásos érzület érthető tevékenységet fejt ki ezen életben és ezen tevékenységnek meg lesz a jutalma, az isteni gondviselés megszánja a sokat szenvedett országot, segít a nemzetnek, 1686. szeptember hó 2-án Budavár ormáról óriási erőmegfeszitéssel másfél század után eltűnik a lófarkas lobogó és azután a nemzet vállvetve, fejlődve és izmosodva soha semminemű hatalomnak alá nem vetve, nem rettenve meg a szirtektől és a zátonyoktól — melyet az alattomosság és kétszínűség sokszor eléje állított — halad és fejlődik azon nagy cél felé, melyet az isteni bölcseség — amint mondám — már a kezdetek kezdetén tűzött ki számukra. * Továbbra nem akarván hosszason visszaélni a türelemmel — a históriai tények száraz de mindig következetes levezetésével sem szeretnék senkit untatni — és ezért szives olvasóim bölcsességére bízom a további konklúziókat, kik jó! ismerik a keresztény magyarság szereplését a nemzeti insur- rectióban, a Bocskay, Bethlen és Rakóczi-féle fényes világraszóló szabadság-küzdelmekben. Az újabb korban a nemzeti elnyomatás és a szerencsétlenség napjaiban is egyetlen vigasza és reménye volt a nemzetnek és ma is folytonosan egyenes arányban az idővel gyarapodik eredményben, mert vele van az Isten és hol az Isten van, ott igazság van — és az igazságnak győznie kell Miért is ezen igazsággal felvértezve ne távozzunk el ettől — mig egész valóban és lényegileg át nem éreztük a múltat és ennek következményéül jó feltételeket nem tettünk a jövőre Látók az isteni gondviselés, kinek nyomai annyiszor és annyira kitörnek a nemzeti históriánkból, csodás működése által vezeté a nemzetet, állami, vallási és politikai működésében Frigyünk van vele, vérrel megpecsételve és megáldva — e frigy két oldalú és végveszéllyel járhatna ránk nézve az egyoldalú megbontás. Isten a nemzetek közé helyeze, okossággal, tudással, józansággal és ítélőképességgel felvérteze, hogy élesztői, savai, kavászai legyünk a társadalomnak, mely az erők kölcsönös összhatása és működése nélkül, törekvés és életképesség hiányában a tudományos ész és hivő lélek ezen morális és materiális ápparátusai nélkül elrothad, deválválódik — és szét. robban. Azért ezen kulturmissziói és nem/.etbiztositási vállalatunkban talán a legjobban meg fogja segíteni
