Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
1909. november 7., vasárnap. F £ ü H HÍRLAP S3 A Petőfi-Iiiizlbaii.-— Vernissage élőit. — Nem szeretek semmiféle sok’adalmat. Se nászt. Se gyászt. Azért is az ünnepies megnyitás, sőt még a vernissage előtt is, zarándokoltam ki a Bajza-utcai Petőfi-házhoz. Mert zarándoklat ez. Minden magyar embernek el kell oda menni. Minden magyar gyereket el k’ell oda vezetni. Hadd lássák szinről-szinre, milyen dicsőség osztályrészese lesz a magyar iró, milyen becsben tartják — halála után. Nézze meg s magyar fiú a Petőfi posthumus házát, és vésse jól az emlékezetébe, hogy a magyar iró csak a halála után lesz háziúr, ha les-:. Némelyiknek jó az I-ső osztályú temetés is! Vésse ezt emlékezetébe, és ne vegyen soha irótollat a kezébe. Legyen inkább varga, asztalos, lakatos. Hiszen mindenből jobban megélend ezen a könyáztatta földön, mint a litteraturából. Az embernek már nem sokat használ ez az oktatás. Olyan a litteratura is, mint a szinpad. Aki egyszer beléharapott ebbe a koldus-kenyérbe, nem tagit mellőle. Imhol néhai való jó Bartók' Lajos is, aki életében ezer gonddal küzdött — a maga bajával nem igen törődve, — lángoló lelkesedéssel karolta fel a Petőfi-ház eszméjét. Később dr Ferenczi Zoltán egyetemi tanár, majd Herczeg Ferenc és Endrődi Sándor, a kitűnő poéta, buzgólkodtak lankadatlan kitartással a szent eszme megvalósitásán. Herczeg Ferenc 1906-ban már a testté vált igéről számol be. Veszünk: házat Petőfinek! Két év múlva, rügyfakasztó tavasz évadján, meg is kezdik a mai Petőfi-ház átalakítását. Azét a házét, amelyben egykor .Jókai is egy évtizednél tovább lakott, s amely Feszty Árpád festőművésznek volt kedves, szép otthona. Novemberi ködben, őszi hervadásban jártam a félisten hajlékában. Az ablakokhoz oda-oda csapódott egy-egy sárgult levél, de a kertben itt-ott még nyíltak az „őszi virágok“ — s halkan, áhita- tösar. mentem teremről-teremre. Akárcsak temple ban jártam volna. Nagy, gazdag nemzeteknek számtalan múzeumát láttam már én. A frankfurti Goethe-házat, Heine düsseldorfi hajlékát, Voltaire kastélyát Fer- ney-ben, de több gonddal, több szeretettel sehol sem láttam egy isten kegyelméből való Írónak az emlékeit összegyüjtötten. Igazi hangyaszorgalomul karmester úr. mai, bámulatos kitartással szedte össze Kéry Gyula, a társaság titkára, jeles dalköltőnk’, azt az ezerfelé szerteszórt apróságot, ami Petőfi szétdult otthonából megmaradt, s az ország minden sarkában széjjel szóródott. De nemcsak hangyaszorgalom. ízlés, ihlet, lelkesedés is kellett ennek a munkának a végrehajtásához. Én, aki emlékezem arra, amikor alig tiz év előtt az első kéziratokat kapta Kéry Gyula — Dömsödről, Keresztes Teréz küldte be őket — tudom leginkább értékelni, micsoda törhetlen energia kellett ahhoz, hogy legyen Petőfinek ez a hajlék olyan hű emléke, aminőnek azt minden magyar lelke elképzelte, s most szinről-szinre látja. Mint diák áll előttünk, mig olvassuk’ a Pápán irt Lenke sírján cimü ifjúkori versét. Látjuk a dacos, könnyen fellobbanó, borzasfejü fiút, akit megihlet egy szép, szomorú kis lány halála. Bánata a nmekben csendül meg a virágos hant felett. Német nyelvű autobiografiájából élénkbe tűnik a halovány, „zöld hajtókás, sárga pitykés közlegény“, aki a kaszárnya pislákoló mécse mellett Bcranger-t olvassa. Leveleiből mindenütt a dacos, hajthatatlan, megalkuvást, középutat, taktikázást nem ismerő Petőfi Sándor szól hozzánk. Kovács Pálhoz intézett levelében lepocskondiázza a „rózsavízzel“ iró poetastereket. Olyan Kraftausdruckokat használ néha, amelyek reprodukálhatatlanok. Ilyenek vannak még abban a levelében is, amelyet Jókai anyjának ir, amikor ez, dühösen fia házassága miatt, hozzá fordul fölvilágositásért: „engem ne is kérdezzen többet asszonynéném, mit csinál Láborfalvy Móric. Célzás arra, mennyire papucs alatt nyögött a gyönge, energiátlan iró s a halhatatlan tragika mennyire fején tartotta erős kezét. Erről még nekem is sokat meséltek gyermekkoromban. így elmondta Vászilievicsnó-Bognár Adél, aki szomszédjuk volt a Svábhegyen, hogy Jókainó, ha észrevette, hogy férje a kerítésen keresztül velük beszél, rögtön rászólt: „Móric, dolgozni!“ S akart, vagy nem akart Jókai, azonnal le kellett ülni az Íróasztalhoz s róni kutyanyelvet kutyanyelvre. Igaz, hogy csak ennek a páratlan energiának köszönhető, hogy a nemzet legnagyobb írója lett Jókai Móricból. Mert bizony Laboríalvy Róza nélkül örökkétig csak álmodozott és patópáloskodott volna a komáromi nemes úr. Chaque’ malheur est bon a quelque chose. Jókainak valósággal jobbik, erősebbik én-je volt ez a férfi lelkű, csupa energia, csupa ész asszony. Akinek a halála után úgy maradt a géniusza, mint a koldus bot nélkül. Érdekes a Hazatértem cimü vers kéziratának a története. Évek előtt, egyik belvárosi háznak a lebontásakor bukkant rá a pallér! A Baeh-kor- szak idejében oda rejtette el tulajdonosa, nehogy a spiclik kezébe kerüljön, akik mindig ott ólálkodtak egy Sebeatyén-utcai Durchhaus sörkoresmá- jában. A Piszkos József-nek' hívták ezt a sörkorcsmát s a régi irók, Tóth Kálmán, Lisznyay Kálmán, Bernáth Gazsi, mind megfordultak benne. Sajátságos szomorú véletlene a sorsnak, hogy épen most hunyta örök álomra szemeit özvegy Telepi Kárelyné, Egressy Etelka — a nagy Egressy leánya — aki gyermekkorának legszebb, legkedvesebb emlékét ajándékozta oda a Petőfi-Háznak. Az „Egressy Etelka“ cimü költemény kéziratát. Nem érhette meg a ház ünnepi megnyitását. Csak bűbájosán szép arcképe, — Barabás Miklós műve —■ mosolyog le immár az ünneplőkre. Nagy érdekű levelek mellett néhány futó, odavetett sor. Ma mind reliquia már. Ilyen a nagy költőnek egy 1816-ból való vizitkártyája: PETŐFI. Alatta pár szó: „Légy este pontban 8 órakor a Három rózsánál." A Három rózsa egy rimaszombati vendégfogadó címere volt. A kártyát pedig Győry Dánielnek irta Petőfi, amikor megválasztották’ Gömörmegye táblabirájává. Számtalan, Kovács Pálhoz, Pákh Alberthea intézett levél van ott. Egyik levél cime: Amália- Johanna és Wilhelminához, Pákh nővérei voltai ezek, akikkel a felső vidéken, otthonukban, sok' kedves, vidám órát töltött Petőfi. Akkor még nem irta meg versét az „elpártolt baráthoz“ s annyira szerette Bercikéjét, hogy minden óhajtását teljesítette. így egy Ízben, Budán, valami kirándulás alkalmával, beléegyezett, hogy Pákh Albert bemutassa egy gyönyörű szép, szellemes leánykának akinek akkor barátja udvarolt. A legnagyobb kegy volt ez Petőfitől, mert ő, a „természet vadvirága“- ként irtózott minden nagyobb társaságtól, uj ismeretségtől. Kivált, ahol nagyon etikettesen kelleti viselkedni, mint azon a budai mulatságon. A szép, fiatal leány nem lett Pákh- nak a felesége. Szülői mást szántak neki s akkoi még engedelmeskedtek a gyermekek. A sors szeszélye folytán azonban később megismerkedett Pe- tőfiné — Szendrey Júliával s mikor Pesten lak öreg és sorvadásos lábainak vánszorgására használja fel. * •* * * rí * i *1 _ j ____ | örömére bizonyítgatják : milyen jó hallásuk van és a taktust fogják ütni, a zenéhez. Ma * >- ' ----i---------------
