Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 6-os doboz
61-ik szám. Szerkeszti iroda is kiadd hivatal: POZSONY, hosszú-utca 33. sz. alatt. Hátiratok nem adatnak vitte a. Előfizetési ár: Vidékre poétán küldve, vagy Pozsonyban házhoz hordva: Egész évre .......................9 ft. 20 kr. Fé lévre . . . . . • é , 60 „ Negyedévre . . . . 2 „ 30 „ Községeknek és tanítóknak: Egész évre. . 6 ft. Pozsony 1883. május 27. Pozsony vidéki Lapok Felsömagyarors zági Közlöny. Polltlls.al, nemzetsazdaa »Ägl és társadalmi lap. Megjelen hetenkint háromszor : vasá H?ap, szerdán és pénteken reggel. XI. évfolyam. 5-ször hasábozott petit sorért egyszeri közlésnél 10 kr., kétszeri közlésnél 15 kr- háromszori közlésnél 20 kr. fizetendő. Nyilt térben egy petit gorhely ára . . . 30 kr. Bélyegdij minden beigfatfcnál 30 kr. Isten hozott! A Petőfi-Társaság, e jeles irodalmi intézetünk tagjainak válogatott koszorúja időzik városunk körében, hogy azt felolvasó ülése gyűlhelyévé tegye. Nagy nevű s érdemű férfiak, kik szinte félszázad óta sikeresen mívelik a magyar irodalom kertjét, és ifjú bajnokok, irodalmunknak máris díszei, tisztelik meg látogatásokkal Pozsonyt, ez ősi tanyát, hol Petőfi Sándor, a „szabadság és szerelem“ nagy költője, hosszasan és szívesen időzött. Pozsony város összes polgárai pedig ujjongó örömmel üdvözlik kedves vendégeiket, és szerető vetekedéssel gondoskodnak arról, hogy ittlétök egy percére se emlékezhessenek majd vissza másként, mint viszonszeretettel. A szabad királyi városi törvényhatóság, a Casino-Egylet, a Magyar-Kör önként ajánlkozva a vendég hívó T o 1 d y-K ö r r e 1, hogy mentül bensőbben és ünnepélyesebben fogadI » hassák a magyar szépirodalom képviselőit. Hazafiui öröm tölti el a keblet, midőn e különböző testületeket, társadalmi életünk fő tényezőit, e hazafias célra egyesülni látja, elemeket, melyek még nem régen és nem ritkán ellentétes irányban haladtak. Ima eljő a P e t ő f i-T ársaság, és útja hódító járat, diadalmi út. Visszahódítja az édes magyar hazának az ország második városát, és vissza-, szerzi a hazának, ez édes anyának szeretetét sokszor méltatlanul becsmérelt leányja, a szép és mívelt Pozsony számára. Bármily sajátságosán hangozzék e tétel: ha igaz. hogy nyelvében él a nemzet és lemzet teszi a hazát, nem szorul az bizonyításra. Szerencse, hogy ama diadal nem kerül vérbe, a hódítás nem követel erőszakot. Városunk mérvadó tényezői, első sorban a fönnevezettek immár mind teljesen belátják P o- sony átalakulásának kényszerű szükségét. Némelyek e körök közül egyenesen e célra "alakultak. S ha még a követendő egymásutánra és alkalmazandó eszközökre nézve eltérő gézetek kodának közöttök: a Petőfi-Társaság megjelenése a várva-várt alkalmat szolgáltató az egyesülésre, mely erőssé és nagygyá tesz. Innét a mohó részvétel, nehogy valaki is kimaradjon az ünneplők sorából, és ez által mintegy documentálja távolmaradását a nagy és üdvös átalakulástól, melyen Pozsony keresztül megy. Ez egyesüléssel biztosítva látjuk Pozsonyban a nemzeti szellem föllendülését, és száműzve belőle a kisvárosi elkülönző szellemet, mely a szabadság, haladás & jólét eszméjével mindenütt ellentétet képez. Mint midőn a zárt, dohos levegő után a nyájas ég éltető legét szívhatja be a fanyarodott tüdő, úgy érezzük magunkat. Uj vér, uj remény, uj élet lükteti ereinkben. Ebben találjuk a Petőfi-Társaság látogatásának fő jelentőségét, maradó eredményét. Ez utóbbi természetesen e város polgárai lelkesedésétől, belátásától es szívósságától függ. Egyébiránt a végeredményt csak el lehet — * azt sem hosszú időre — odázni. De ez esetben is kedves vendégeink látogatása a cél felé törekvés, a haladás újabb stádiumát jelölendi. És ezért ismételve meleg szeretettel és hazafias lelkesedéssel üdvözöljük őket e szívből eredő szavakban, melyeket lapunk élére tüzénk ; Istenhozott! Fór Antal. Pozsony örömnapja. Petőfi nagy eszméinek hirdetői körünkben időznek. Lelkünk hő érzetével üdvözöljük a szóp- rodalom e derék munkásait, kik a „Toldy-kör“ szerény meghívóját gyöngéd figyelmökre méltatva, kész- iégesen megjelentek Pozsonyban. A Petőfi-lársaság a nagy népköltő nevét írta föl zászlajára s ez által mintegy megtestesíteni ikarta a halhatatlant, kinek hatása a nemzeti életre örökké maradandó becsű. A pozsonyi művelt akosságnak régi vágya ment ma teljesedésbe, midőn a haza dicső fiának emlékezetére alakult társaságot ünnepiesen fogadhatta. A kinek porladozó maradványait a kegyelet egyetlen virágszála sem ékesítheti ; de a ki ércnél maradandóbb emléket állított minden hazafi szivében : megjelenik ma annak zellemalakja köztünk s tettünket és működésünk irányát helyeselve, jövőt igér a küzdőknek. Igen, Petőfi szellemét folyton ébren tartani, önzetlen hazafiságát, mely munkásságában, életében és halálában oly fényesen nyilatkozott, ápolni és érősíteni, a mi feladatunk. A hazáról szól első verse, a hazáról az utolsó . . . A nemzeti kegyelet legfőbb tárgyai közé tartozott folyton Petőfi alakja, kinek átszellemült tekintetét legalább már érc szoborban látjuk megörökítve. Az elismerés, a kegyelet s dicsőség sugaraival van övezve s megaranyozva a nemzet kiváló kegyeltje Budapesten. Petőfi neve említésénél hevesebben lüktet az ér s tettekre buzdul az ifjú nemzedék, mely szabadságszeretet e t s szerelmet szí költeményeiből. Emléke buzdítólag hat a költőre, mert az eszme, t. i. a magyar költészetnek mind tartalomban, mind alakban való nemzeties irányú művelése, örök törvény gyanánt lebeg szemei előtt. A költők hivatása a magasztos ideálok iránt fogékonyságot ébreszteni ... a költők ápolták és erősítették a hitet az elnyomatás korában, ők voltak a magyar nemzeti szellem legdicsőbb ébresztői, hatalmas szószólói. Elismerésünk s hálánk koszorúja első sorban a költőket illeti mint a nemzet dalosait, Úiint reményének, vágyainak hirdetőit. Kettős örömmePadózunk azért Önöknek, kik Petőfi neve alatt egyesültek, kik Petőfiben nemcsak a költőt, hanem a hőst és hazafit tisztelik, elvét pedig t. i. a szép- irodalmat, mint életpályát emancipálni és önállásra juttatni törekesznek. Küzdjenek Önök továbbra is a kozmopolita és selejtes idegen termékek ellen, melyek megmételyezik a nemzeti érzületet, iz>ést s jó erkölcseket. A magyarra nézve — mint Kossuth irta a Petőfi-társaság érdemes titkárának, S z a n a Tamásnak — a magyar nemzeti érzület vesztatüzének eleven lobogása, nemzeti életkérdés. Midőn tehát Önök, a Petőfi-társaság tisztelt tagjai, a nagy költő emlékezetén oly rajongó tisztelettel csüngő Pozsonyt választották felolvasási ülésök helyéül, akkor bizonnyal a legnagyobb élő magyar is eszökbe jutott, hogy t. i. Önök itt hivatva vannak a veszt atűz őr papjai gyanánt is közreműködni s arra törekedni, hogy e város mentül előbb minden izében gyökeresen átalakuljon s hogy a nagy nemzettestnek jövőre egyik nem csupán kiegészítő, hanem egyik éltető fő tagjává legyen. Ily meggyőződésben üdvözöljük fa’aink közt Önöket. Adja isten, hogy ittlétök epochális eredményű legyen ! Éljen a Petőfi-társaság! Éljen a haza! Éljen az új Pozsony! Dr. Vutkovich. Sándor. H „fi LAPOK“ TÁRCÁJA. A Petőfi-társaság vándorgyűléseinek irodalmi fontossága. Pozsony, május 26. Pozsony e nap a Petőfi-társaságot üdvözli falai közt. Régen, — mert nekünk valóban rég múlt időnek tetszik — volt már, mikor a természettudományi társaság kereste föl gazdag és szép vidékét. Akkor még valóban ritka volt a magyar szó; egy kis sziget, a megye, képviselte az összes magyarságot, melyhez a szerteszét élő magyarok, mint a korall a sziklához, ragaszkodtak szívós erélylyel. Jöttek a szebb napok, melyek egyszersmind a magyarság küzdelmének napjait jelenték. A magyarság ébredése vonzotta a nemzeti irodalom és tudomány munkásait; előbb a történelmi társulat, majd a tanáregylet tartá vándorgyűlését az emlékezetes nevezetességű városban. Szives volt mindegyik fogadtatása ; de nem volt egyiké sem olyan, mint a milyen a Petőfi - társaságé lesz. De nem is volt egyiknek látogatása sem oly különös fontosságú, mint épen a Petőfi- társaságé. Üdvös eszme volt a nevezett társaságtól, életbe léptetni a vidéki felolvasó Üléseket. És szerencsés választás az alföld egyik nagy, kultúrára képes, és mindamellett a kultúrának mai haladásával eddig lépést nem tartó városában kezdeni meg e gyűlések sorát. Ha nem lett volna más eredménye e gyűlésnek, mint hogy fölkelté az érdeklődést az irodalom iránt, már az is nagy vivmány. Mennyivel nagyobb vivmány, ha sikerül egy idegen nyelvű lakosság érdeklődését fölkelteni a hazai irodalom iránt? Pozsony lakosságának legnagyobb része nem tud magyarul, túlnyomó azokuak száma, kiknek csak a német műveltség eredményeit volt alkalmuk megismerni, kiknek vagy semmi, vagy csak homályos sejtelmük van a magyar irodalom létéről s azért, mint ismeretlent, semmibe sem veszik. Nem érdeklődvén a magyar, irodalom iráut, elfordulnak még azoktól a magyar irodalmi művektől is, melyekhez saját nyelvükön hozzáférhetnének. A magyar irodalmi műveknek, a magyar szellemnek, érzületnek tehát semmi hatása sem lthet rájuk ; németek maradnak nemcsak nyehr , hanem gondolkozásmódra is ; rokonszenvük az ismerthez fordul, az idegenhez, és számbavétlenül hagyja mellette meghallgatásért könyörögni a huzalt. S ime, eljön a Petőfi társaság. Az ünnepélyes fogadtatás a legközönyösebb embert is felrázza. Kénytelen volt hogy tudomást vegyen a társulat létezéséről. De hát mi az a Petőfi-társaság ? Bizonyos számú magyar iró egyesülete, kik a magyar szépirodalom terjedelmesebb művelésére, az irodalom iránti érdeklődés ápolására törekesznek . . . Tagjaik száma szintén korlátolt, dj uem oly szigorú módon, minta Kisfaludy-társaságnál. . . A személyek iránti érdeklődés fölkelti tevékenységük iránt is a kíváncsiságot. Meggyőződhetik mindenki színről-színre a magyar irodalom hivatott harcosainak erős számáról, s ha csak néhány is, de lesz okvetlenül, a ki ezek után meg akar ismerkedni a magyar írók műveivel is. Es ha az írott mü szelleme átszáll leikébe, eddig nem érzett élvezettel fogja terjeszteni a hozzá közel állók közt a magyar irodalom szeretetét. Mentői széle ol, annál mélyebb gyt érzés, a magyar gondol lenül változik át e sz az eddig idegen eszmé Valamint az Idegen foga az idegen földhöz vonz( ditja meg magát az új f Nem egyszerre, n igy elÖ8zörre. Evszázn egy lehelettel lefújni, itt időzésének nyoma é maradni, mint egy nagt dás újabb, jelentékeny sebb körben terjed ez ^ lyet Tompánk is megénekelt a „Pozsonyi ikerét ver a magyar j várban* című költeményében, kozás mód. Eszrevót- ? E vár falai közt. haidai ellem behatása alatt k körében élő lélek. Írnak, idegen szellem itták, akképen szaba ogalmak hatása alatt, em is sok ember lesz iok porát nem lehet De a Petőfi-társaság szrevehetően meg fog f lépés a magyaroso- hóditásához. Sz. Pozsonyi emlékek. (A vár. Az Academia Is A halotti beszéd. A Magyar gyár MIzsa. A király magy a- országgyülóst. Pozsony Pozsonyban jártak iskolába vagy laktak. Pozsonyban vt Régiségi s műveltf bél Pozsony hazánk azt hol a búvárkodással fo§ anyagot találhat feldolg Ila csak azt em Pozsonynak összes ne tünkben már akkor is volt, midőn annak ti pontja a visegrádi szikh fényes palotája volt, mt van állításunk, ha pedi lembe, hogy az utóbbi t. i. a Habsburgok ülm Hollós Mátyások trónji vala a magyar állami é természetesnek mondhat den rögéhez történelmi Legismeretesebb tropolitana. Az országház. Hírmondó. A Diétái Maar beszéddel nyitotta meg nevezetesebb szillöttoi. . Pozsonyban működtek >nnak eltemetve.) légtörténeti szempont- in városainak egyike, ;lalkozó szerfölött sok ;ozás tárgyáúl. lítjük is meg, hogy mzeti s állami éle- jelentékeny szerepe rlajdonképeni közép avar, vagy ős Budánk ár eléggé okadatolva g azt vesz8zük figye- századokban, a mióta eek a Nagy-Lajosok s in, szintén Pozsony let fő székhelye, csak juk, ha csaknem min- emlékek tapadtak, régisége a v á r, rneE vár falai közt hajdanta fényes, za- jongó élet volt. Benne hangzott fel a hagyomány szerint a varázserejű „Moriamur pro rege nostro“, melylyel a magyar hűség s lovagiasság megmentette a bomladozó monarchiát. „Midőn ama fejedelmi asszony, — Köny folyván a felséges arcon — Kisded fiával itt megállt, S a szörnyű vészt festvén beszéde : Sorsát a hű nemzet kezébe Tévé le — s várt éltet, halált . . . És a szivek fellángoláoak, És a szablyák kivillanának, Feledve lön sok újólag . . . Haljunk meg! . . . hangzott fel viharzőn, S megint szilárdan álla a trón . . .! — Oh mert e nép hős és lovag!“ ' 1811-ben a tűzvész elpusztította a nagyszerű épületet, melyet Mária Terézia 1760- ban egy millió háróinszázezer forintnyi költséggel fényesen újjáalakított. A királyné gyakran lerándult a birodalmi fővárosból őseinek kedves tartózkodó helyére, hol leánya, a szép Krisztina, Albrecht szász tescheni herceg, Magyarország k. helytartójának felesége, igen sokáig lakott. A díszes műépület most romokban hever, de „Fennáll még a rideg, kopasz fal, Renedt, hullongó boltozatta1, Párkányzatán avar tenyósz : Rajt’ annyi seb van, annyi csorba, S áll, mert v>ly múlttal dűlni romba, Talán a kőnek is nehéz.“ Ma már csak a főfalak és a négy födetlen torony hhdetik a régi dicsőséget. E tornyok egyikében, mely a Farkas- völgygyel szemközt áll, őrizték a szent koronát s az ország többi ékességét. A várnak mostani korhadt állapotában legérdekesebb nevezetessége a pompás látvány, melyet derült időben onnan élvezhetünk. Később a Pázmány által alapított papnevelő intézet helyiségéül használták a várt. A 18. században, II. József alatt, Fejér György szintén tagja volt ez intézetnek. A nagyérdemű férfiú, társaival együtt szívós kitartással fáradott a magyar nyelv, különösen pedig a magyar színészet ügyében. Nemcsak színdarabokat adott ki, hanem új életre keltette a rég feledésbe ment iskolai Thaliát. „A tisztességre vágyódók“, „A nevelők“ s „Az öreg fösvény Zsugori“ cimű műveivel átalános tetszést aratott az ifjú Fejér. A szemináriumból 1802-ben kaszárnyát csináltak s jeleuleg is annak használják az egykori palotát, illetőleg melléképületeit. A fényes vár története mennyire függ össze hazánk viszontagságaival, azt Rakovszky István „Adatok Pozsony történetéből“ cimű dolgozatából láthatjuk, külömben azon megjegyzésből is könnyen következtethetni, hogy Pozsony a törökök uralkodása idejében az ország fővárosa és vára, a királyoknak gyakori tártózkodó helye volt s hogy egy ideig itt tartották az országgyűléseket. Pozsony többi épületei közt nagy történelmi becse van a „régi pénzverő Láznak“*) (Altes Münzbaus), melyben Rimelv Károly apátkanonok állítása szerint az „Acadomia Istropolitana“ állott. Mátyás dicsőségének nem utolsó tényezője a tudományok s művészetek e csarnokának felállítása. E derék királynak is kedvelt mulató helye volt Pozsony. Beatrix is gyakran időzött itt. *) Pozsony Zsigmond királytól szabadalmat kapott 1430-ban, bogy pénzt verhessen. Az e korbeli pónzek igen ritkák s L. P. (Liga Posoniensis) je- gyozvók. Mai számunkhoz fél iv r melléklet van csatolva.
