Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 5-ös doboz
6 helyzetednél fogva, nehogy megfelejtkezzél egy perezre a köteles távolságról. Szegény nevelő, beh szokszor cserélne a cselédszobában csizmát fényesítő inassal, akár a kocsissal is, a kit fölpofoznak, mihelyt tetszik ! Azok sokkal függetlenebbek; falatjokat, a mi marad, vagy a mit oda vetnek, szabad lélekzettel költhetik el, teljes fesztelenségben. A nevelőt az inas is lenézi, mikor a tálat oda tartja; boszankodik, hogy szolgálnia kell a másik cselédnek. Különösen a kezdet, a mi felettébb nehéz ; ha megismerték, hozzá szoktak, — ha nem kell többé tartózkodni tőle, hogy egyenlőnek találja érezni magát: mind jobban bánnak vele, barátságosan, bizalmasan s miveltség- gel és ügyességgel még szeretetet és becsülést is vívhat ki. Azután csak idegenek jelenlétében áll a nagy távolság; az idegen hadd mérje a család magasságát a nevelő alárendeltségétől. A vacsora végig folyt a nélkül, hogy Barna a társalgásban részt vett volna; leg- fölebb egy-két erőszakolt kérdésre válaszolt, mint: Nem fázott meg az úton Barna úr? ' Élnek-e szülői? Vacsora után még húzamosan maradtak az asztalnál ülve; a női rész csemegézett és beszélt; az öreg úr, meg két idősebb fia pi- ; pára gyújtottak, közben iszogattak. Barnát nem szólította föl pipázásra senki; a borivásra egy párszor figyelmeztették ! ugyan, de azonkívül békét hagytak. A hogy ott ült hallgatva és gyötrelmes türelmetlenséggel, egészen megzavarodott, a mint Anna kisasszony fölállt, hozzá került és befőtt gyümölcscsel kínálta. Köszönöm alássan ; nem kérek — mondá hirtelen — de Anna kisasszony nem tágított, bizonykolá, hogy a ki nem pipázik, annak csemegélni kell; aztán arra is figyelmeztető, hogy nem szeretne legelőbb is üres kosarat j kapni az ügyvéd úrtól. Barna nem tudá kiállani az ostromot; vett a csemegéből és úgy találta, hogy nagyon édes. Lelkének még édesebb volt, mint ajakénak. Uj házban, idegen helyen, addig ismeretlen arezok látása után akárhol izgatott az ember, mikor lefekszik. Nem tud elaludni gyorsan, és hányja-veti elméje az új tapasztalásokat, Hát még mikor a helyzet oly tűrhetetlenként tűnik föl, mint Barnának az áta- lános fogadtatás miatt,és oly megfejthetetlen- nek, mint minővé rá nézve Anna kisasszony csemegéje tette! Megfázott, ha arra gondolt, hogy mily hideg, eltaszitó iránta ez a család, a melynek egyik tagja felett ő annyi gonddal őrködött; de megmelegedett arcza és a lelke, valahányszor az a karcsú, ékes, csengő hangú csemege- kínáló jutott eszébe. Ez a két kép folyvást cserélgette egymást; a második hova-tovább mint sűrűbben tért vissza; végül egészen hatalmába kerítette lelkét. II. Két hétig tartott a szünidő; az alatt Barna meglehetősen tisztába jött a családdal. Az öreg nagyságos úron sok becsülni valót talált; nem mintha kiváló miveltségii, vagy szabadabb gondolkozásu lett volna; azok tekintetében sok ráférhete még: hanem modora és lelki világának jelentkezése vívták ki becsülését, Csekély értékű képet is megtartanak néhol ízletes ódon keretéért, Valami afféléhez volt hasonlítható az öreg Ojtozi. Állításaiban, bármily elavult nézeteket védett, tiszta meggyőződés-, egész föllépésében valami természetes tekintélyérzet nyilatkozott; kicsinyes dolog is fontosnak látszott, ha ö adta elő. „Tanulja meg Barna úr, én mondom azt az úrnak, hogy ezen a világon sokkal több a látszat a valóságnál!“ Ilyenszerü kezdetleges életelv is hatással volt Barnára, ha az öreg úr mondá el: pedig bizony az ö miveltsége rég fölülállott azon, mintsem az ilyenből tanulhatott volna. Az öreg nagyságos asszony ugyanazon rovat alá esett női részen, mint férje. Jószivü, kegyes, leereszkedő, nyájas; szeretett beszélni a régi világ jóravalóságáról, a mostani romlásáról; és meg volt győződve, hogy nagy kegyességet tesz az ifjú ügyvéddel, ha efélék- röl félórákon át beszél neki. Az is a keretéért becses. Azurfiaknál sem kereksem kép. Néhány oskolát végeztek; azután haza jöttek és aga- rásztak, kártyáztak, ittak. Apjok a gazdaságból nem bizott reájok, mert maga még bírta, és lényéhez tartozott, hogy ö legyen feje házának. Muki urfi aludni szeretett minde- nekfelett és inni. Meglátogatta a községben lakó kisebb nemeseket; kártyázott makaót, ferblit, preferánezot, — ha azokra nem volt társaság, disznót is. A hol vacsorára marasztalták, ott maradt. Üres, tartalom-nélküli ember volt egészen; nyomta roppantul az az érzet, hogy nagyobb ur a többinél. Ha fenn- állva beszélt, folyvást mozgatta lábát a térdéből, azzal mutatta ki, hogy nagyobb ur. András urfi, bátyjánál négy évvel kisebb, 28 éves, feje ürességére nézt ha nem is, különbözött abban, hogy kevesebbet aludt; fito- gatta, mintha értene az élénk társalgáshoz; ez okból elmondogatta a másutt hallott sü- letlen élezeket. Neki már foglalkozása is volt : hátas lovait szerette cserélgetni, az újakat betanítani. Azokról aztán beszélt sokat, kitűnőségeikről, nagy becsükről. A két urfi körében mindig roszul érezte magát Barna. Társalgásba hasztalan kezdett; röviden végződött minden. Kerülte is őket, mikor lehetett. Mimiké kisasszony társaságát sem szerette. Mint egy fellegvár, melyről az alant álló nem tudja, üres-e vagy ágyukkal van telve, olyan maradott rá nézve a két hét végén is. Érzelmet, észt nem tapasztalt nála soha; érzéketlenséget, bárgyuságot sem. ügy volt növelve a kisasszony, hogy a rang által követelt fellegvárról le ne bocsátkozzék. Nem került erőltetésébe, természetévé vált, hogy a modort lényeg gyanánt tekintse. Hát Anna kisasszony ? Azzal az egygyel nem volt tisztában az ügyvéd. Jobb napjainak azokat tartá, a melyeken igentől többet volt vele, és mégis nyomasztónak találta a velelételt. Mintha kiszabott modorú nénjéből és természetes, nyílt, bizalmas Pistayöcscsé- böl lett volna összetéve ez a leány. Cse\*egett, élénk, előzékeny volt; de sem az észnek, sem a szívnek valódibb húrjait nem bírta érinteni. S ha az ügyvéd félénken olyanokat pendített meg, úgy tett, mintha nem értené. Úgy tett, mintha nénjévé vált volna egyszerre; rideg modorossággal forditá másfelé a beszélgetést, vagy épen ott hagyta a kétségekkel vívódó ügyvédet. Anna kisasszonyt nem értette az ügyvéd; azért arra gondolt szünetlen, a két hét után is folyvást. Most igy, majd amúgy, most érzésteli gyermeteg lénynek, majd hiú illembábnak tartá; de vívódott vele folyvást. Eszébe sem jutott, hogy szerelmes legyen bele; és mégis minden leány szépségét az övéhez mérte. Ha egyedül volt, azt a darabot játszá mindig fuvoláján, a melyet Anna kisasszony kedvencz dallamának mondott. Ez a talányos kis hölgy megfelezte legalább is az ügyvéd idejét, mely addig egészen a tudománynak volt szentelve. (Folytatás köv.) Rét hi Lajos. Erdőd vára. Erdőd vára, mely a hasonnevű mezőváros területén (Szatmármegyében) feküdt, ódon várkastély alakjában, noha már pusztulóban, mostanáig áll. Daczára annak, hogy e hely története a tatárjárás előtti időkig terjed, a vár maga nem a magyar ős hajdankor hagyománya. Létét csak a XY. századnak köszöné. A Máramaros bérczei közül kiszármazott Bulk-nak utódai, hazafias erények árán az ország nagyai közé emelkedve, még 1392 előtt lettek Erdőd- s környékének urai, és a hires kihalt bélteki Drágffy családnak megalapítói. Mátyás király korában élt a család egyik legjelesb tagja, Drágffy Berta'an, ki mind a polgári, mind a hadi pályán a legmagasabb polczokra jutott.Mint királyi főpohárnok és még inkább,mint 1493 óta Erdély vajdája a zászlós urak egyik legne- vezetesbbike volt, mint hadvezér pedig az ausztriai hadjáratnál és Becs ostrománál tünteté ki magát. Ez időben ő lévén ura Erdődnek is, oda családja menhelyéül 1481. évben várat építtetett, mint azt azon korból felmaradt emlékiratok tanúsítják. E vár falainak magassága 60, szélessége 30 lábnyi volt, a tornyok a falak magasságát még 20 lábbal haladván meg. Drágffy Bertalan elhalván 1501. évben, egyik fő örököse Drágffy János országbíró lett, ki az ország zászlójával kezében a mohácsi mezőn hősiesen végezte be életét 1526-ban. Egyetlen fiú-utódja Gáspár 1545-ben-,ennek fia György pedig ifjú korában 1555. meghalván, a Drágffy-ak ősi családja megszakadt, és a nagy örökség a kir. ügyészre nézett; azonban Gáspárnak özvegyét somlyai Báthori Annát Báthori György Izabella hivő nőül vévén, Erdőd vára ennek birtokába jutott. Az urat Cserélés viszontagságokat hozott az eddig békében állott Erdődre is. 1565-benSchvendi Lázár, I. Ferdinánd tábornoka Báthori Andrással körültáborlotta Erdődöt , hogy az Izabellához pártolt Báthori Györgyöt megfenyítse. A megro- hanás oly véletlen volt, hogy a várkertben mulatozó Báthori csak paripája gyors futásának köszönhető menekülését, minek folytán vára is minden erősebb ostrom nélkül csakhamar, reá nézve elég hátrányos föltételek alatt meghódolt. A vár és uradalom minden készlete zsákmányul esett, a várban levő temérdek ruházat, fegyver, bor és élelem, készpénzben tizenöt ezer tallér jutott a császáriak kezébe. — A katonaság a gazdag vadaskort palánkjait feltüzelte, vadjait elpusztította. Azonfölül a német katonaság vandalismusa (mint Istvánfi történetének 22. könyvébe feljegyző) odáig terjedt, hogy az egyházba is berontva, ott a Drág- ffyak ősi sirboltjait is kincsszomjas dühvei felfesze- geték, mely rabláson azonban maga a vezér Schvendi rajta kapván vitézeit, ezek egyikét tőrével agyon szúrta, a másikat megsebesítő. Erdődnek ilyen módon elestét nem tűrhetvén János Zsigmond a választott király és az erdélyi részek ura, Hassan temesvári beglerbéggel egyesülten, — mint írják — harmincz ezernyi főből álló sereggel vette ostrom alá Erdődöt, és negyven napig ostromoltatá kemény faltörő kosaival, és szüntelen megújított mogrohanásaival, a nélkül, hogy eredményhez juthatott volna, mig végre a tüzes harczokban mindakét várparancsnok, Lauen- berg és Jónyi János ezredesek, az ostromló török sereg részéről pedig Kurta nevű bég, Hassannak rokona is elesvén, a várőrség meghasonlott, és a németség a magyar hadtól elpártolva, a törökkel alkudozni kezdett. Hassan észrevevén a válságot, dühös rohamot intézett a várra és azt iszonyú vérontás között be is vette; Kurta elestét megboszu- landó, g,z egész őrsereget lokonczoltatá, és Erdőd várát ffcldig lerontatá. Ilyen állapotban jutott Erdőd vára*-«, gróf Károlyi nemzetség birtokába; 1632-ben a tőrük harczokban elesett báró Károlyi Mihály özvegye Zsöinyey Borbála arra királyi adományt nyert. Erdőd várát azon alakban, mint azt még ma is láthatni, 1730-ban gróf Károlyi Sándor állitatta helyre, de már nem annyira grófi kastélyul, mint inkább magtárul és gazdatisztjeinek lakásul szánva. A régi öt torony helyett most már csak három áll épségben, tetejök újabb, de alapzatuk még a régi. A vár egyik tornya alatt gömbölyű terem foglal helyet, mely hajdan ebédlőül szolgált, ennek falait diszitik a régi vár és régi templom alakjainak rajzai, és felírásai is, megmentve és fenntartva az unokák tanúságául. Ezen felirások Erdőd vára és temploma rövid történeteit tartalmazzák és igy hangzanak: „1. Anno 1481. Szent György napiának octa-% vaján néhai Dragfi Berthalan kezdette csináltatrlT Erdődvárát, az kőfalaknak magosságát hatvan siíjg- nyire, szélességét harminczra, a tornyok magossá-»
