Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 5-ös doboz
287 Egykorú kőnyomat. A ZSÁKMÁNY. Ernszt Lajos gyűjteményéből. Bármilyen nagy bánatot okozott is a föld népének egy-egy ilyen zsákmányolás, a bánatnál mindig jóval több örömöt szerzett a táborban. Meleg ételt enni, friss pecsenyét, mikor hetek óta nem ettek egyebet katona-kenyérnél, állott, bűzhödt húsnál! Bár csak abból jutott volna legalább mindenkinek elég. Keserves állapotok voltak azok. Vécsey tábornok írja a kormányzónak Rékásról 1849 augusztus 10-én, a szerencsétlen Szent-András alatti csatáról: (iK.-Becskerek-Szent-Andrási ütközet elveszte által Temesvár fel lő (így!) mentve. Az ütközet elveszett a csapatok gyávasága által. Részint munitió hiány által is. A gyalogság nagyobb része nem is volt jelen ...» . . . «Jelenleg óooo seregemmel 40000 örömittas ellenség ellenében fedem a megfutamodtakat. . . ... Az élelmezési hanyagságnak következménye az. hogy a legénység fegyveres kézzel, csoportonként rabol». A történetiró szomorúan teszi hozzá: «Pedig ez minden hadseregnek utolsó hanyatlása, melyet szerves módon, rendesen nem élelmeznek, akár azért, mert —- mint amott egy Dembinski- nek — fogalma sincs a sikeres hadviselés ezen alphájáról és ómegájáról, akár pedig azért, mertmár nincsen miből».
