Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 5-ös doboz
Egykorú fametszet. BEM. Elől ellenség, hátul ellenség, a seregnek csak négy ágyúja volt és kétezer katonája. Körülfogták az egész sereget. Éjfélkor követ jött az ellenség táborából, feladásra szólítandó a kis szürke embert. Kijött az a piaczra, felál 1 ftá seregét, végig nézte és kérdezé : — Akarnak-e önök velem tovább harczolni, vagy leteszik a fegyvert ? Jönnek-e, a merre vezetni fogom ? S ki ne ment volna vele, midőn őt látta legelői ? Egyhangú kiáltás hirdeté, hogy nincs, a ki a fegyvert letegye !. . . Menjen ön vissza, — szólt ekkor a követnek a kis szürke ember, — és mondja meg parancsnokának, hogy én tizenkétszer voltam már körülfogva, most vagyok tizenharmadszor. Mind a tizenkétszer kivágtam magamat. . . Rájok gyújtották az ellenséges várost, a kis szürke ember vizes pokróczokkal terítteté le lőpo- ros szekereit s azzal nyargalt előre, utána a kis sereg szuronyt szegezve. Egy hídhoz jutottak. Itt megállította seregét a vezér. Tovább nem megyünk ! — mondá és szemközt fordult a tengernyi ellenségnek. —- Ha e híd elveszett, Erdély is elveszett ! — szólt csapatjait elrendezve a hídon, s a mint az ostromtüzben egy ujját lelőtték, hidegvérrel vágatta le a megcsonkult tagot, folyvást lovon ülve 20 7 s ágyúit vezényelve. Az orvos elájult a műtétéi után, a kis szürke ember pedig mosolyogva mondá : úgy sem sok hasznát vettem az ujjamnak. Másfél napig harczolt a kis sereg roppant erő ellen a véres híd fölött, fele elhullott a jó fiúknak, de el nem futott egy is. Egy hónap múlva Szeben alatt vívott a kis szürke ember. Megverte az ellenséget, bevette a várost, s a midőn bevette, első dolga volt amnestiát adni. — Nem jöttem én hadat viselni fegyvertelen emberek, nők és gyermekek ellen. S ki ne nyújtotta volna kezét halálos ellenének a békekötésre, midőn a kis szürke ember nyujtá legelőször a magáét, melyen csak négy ujj maradt a legközelebbi csatából ? J. M. BEM MESSZELÁTÓJA. A Magyar Nemzeti Múzeumban, Budapesten.
