Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz
Budapest, 1923. XLIII. évfol/am, 17. szám Ár a 20 korona. Kedd, január 23. Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Elő&zetési ára’.1-.: Egy hónapra 400 korona, negyedévre 1130 korona. Bgyea szám ára 20 korona. Ausztriában egy példány ára 1000 osztrák kor. Jugoszláviában egy példány éra 6 jugoszláv korona. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az Ssszes hirdetési Íródik. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes Csajths főszerkesztő: y Ferenc Szerkesztőség: Vili. kerület, R3kk Szllárd-utoa 4. szám. ", . Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. kér., József-kőrut 5. sz. ?r Telefonszámok: József 43, József 53, Józsof 63, József 23—84. Meddig még? Irta Vadnay Béla dr. Budapest, jan. 22. / Tele vagyunk bajjal és gonddal, nincs magyar ember ebben az országban, a ki nyugodtan, abban a tudatban hajthatná le fejét, hogy holnap békességre virrad. És dehogy elégszünk meg azzal a rengeteg csapással, a mit a kis- és nagy-antantnak elkeresztelt sors mér ránk, dehogy igyekszünk az ellenünk folyó kétségbeejtő áskálódás ellen védekezni, inkább még magunk szaporítjuk az örök háborúskodás okait. Bethlen István gpóf miniszterelnök psak minap próbáit az ellenzék agyar- kodó fogcsikorgatására valami szérumot1 kitalálni. És főleg megértetni, hogy vannak olyan dolgok is, a melyek nem alkalmasak politikai pártharcok kiélezésére. És ime, saját pártjának forrongó elemei támadták hátba. Az egységes párt földosztó urai verték a nagy dobot, hogy keserves vergődésünk közepette még véletlenül se találhassunk egy percnyi nyugalmat. Földbirtokreform, földosztás, hangzatos frázisai a demagógiának, a melyek hallatára ma egész Európa megreszket. És csodálatos, mindenütt a világon nagyobbára azok a politikusok nyugtalanítják a kedélyeket ezzel a magánjog szentségét sértő fogalommal, a kiknek a földhöz semmi közük, a kik nem tudják, mit jelent a föld szeretet®, s a kiknek soha sem volt olyan kincsük, a mit őseik szereztek s maguk gyarapítva megtartottak. Földbirtokreform! A sok métely között, a mely országunkat és népét pusztítja, a legveszedelmesebb rákfene. Ha gyorsan föl nem ébredünk, ha be nem látjuk végzetes tévedéseinket és sokáig megtűrjük, hogy emberek ebből a kóros eszméből élve akarjanak nagyra nőni, menthetetlenül elvesztünk. Az elmúlott év termésstatiszíikája végképp elkészülvén, rettenetes képet ad arról, hogy a termelésben milyen hihetetlen visszaesés állott be. Csak búzában hét millió métermázsával kevesebb termett, mint a mennyi annakelőtte az ország átlagtermése volt, a csonka terület figyelembevételével. Milyen nagy nemzeti vagyon bűnös elprédálása ez! De hol van még a többi kalászos növényekben beállott hihetetlen hanyatlás, a mely csaknem meghaladja a hatmillió métermázsát! Ha ez sokáig igy tart, mi fogunk Romániából lisztet behozni, a minthogy a folyó gazdasági évben egymillió métermázsával kevesebb liszt lesz Magyarországból kivihető, mint tavaly! Mindennek pedig kizárólag a helytélen földbírtokpolitika az oka. A föld régi és jogos uraiból kiölték a munkakedvet, az ambíciót, s többé a ipagyar földet senki sem műveli olyan gavallériával, mint annakelőtte. Mert vájjon ki tudhatja, hogy jövőre is neki fog-e teremni?! Már pedig a főid nem ösmer tréfát, még kevésbé respektálja a magyar földbirtokpolitikát, a mely semmi más, mint kortesfogás. Ne ámítsuk magunkat és ne bolondosuk többé a becsületes, dolgos magyar népet, a kinek a föld igazi urai mellett nyugodalmas, békés jó élete volt, a ki osztályosa és részese volt gazdája minden sikerének^ minden örömének, a ki azt a földet, a mit müveit, a sajátjaként kezelte! Tudják meg végre a tisztelt földosztó képviselő urak, hogy ez a vesszőparipa elkopott. A magyar népnek nem kell a más jószága. A magyar paraszt erkölcsi felfogása a tulajdonjog fogalmának magasztosságát soha egy percig meg nem tagadta. Hogy pedig az ötholdas parcellák az uj földesurak milyen anyag, tönkrejutását jelentik, azt éppen a Búj dapesti Hírlap hasábjain bizonyítottan} be, a mikor kimutattam, hogy egy gaz; dasági cseléd megélhetéséhez a „régi földesur“ legalább liz hold földdel járul, hozzá, úgy, hogy a vetőmagot, az igaerőt és az emberi munkát is ő adja. A magyar paraszt irtózott az adósság- csinálástól, ha egy százforintos váltója volt, megvonta a kenyeret magától, csakhogy mielőbb kifizethesse tartozását; most meg a buzazáloglevél és egyéb ördöngős újításokkal tizediziglen a hitelező rabszolgájává akarják tenni, hogy ne tudjon egész életén át egyetlen falatot nyugodtan lenyelni! A ki Magyarországon méltó volt ahhoz, hogy becsületes, szorgalmas munkával földet szerezzen, annak soha senki és semmi nem állotta útját, s a mellett a termelés sem érezte meg, hogy más tartja az eke szarvát! Az egész földoszjási komédia nagyon •hasonlít a választójogi agitációhoz. Bűnös emberek, a kiknek vajmi kevés közük volt ehhez a szent földhöz, beledobtak a köztudatba egy beteg fogalmat: az egyenlő, általános, titkos választójogot, hogy azután ebből egész nemzedék csinálja meg a maga hazug glóriával övezett politikai pályafutását. A mikor pedig munkájuk eredményét látták, á leghangosabb legények tagád- ták meg legelőször épületes müvüket. De mig a választójog csak a politika virága, addig a föld maga az élet. A politikában ma nagy divat az apró játszadozás, a mi még csak megy valahogy, de mi lesz akkor, ha a termőföld annyira elpusztul, hogy a magyarnak már nem lesz hol politizálni sem?! Meddig még? A földbírtokpolitika ügyét végérvényesen likvidálni kell, mert ez rövidesen megmételyezi az egész ország népét! Hogy likvidáljuk? Most olyan divatos Tisza István szellemét idézni, s főleg igen tetszetős azt a kérdést fölvetni, hogy mi volna itt ma, ha Tisza István élne!? Hát egyszer ne csak beszéljünk, ne csak hivalkodjunk, de idézzük vissza valóban Tisza István szellemét, hogy azt teltessük, a mit ő tenne: feledjük el a földosztás üres, de annál veszedelmesebb jelszavát. A magyar társadalom Petőfí-ünnepe ás Úrszágház kupolacsarnokában. A legméltóbb helyen: a nemzet gyönyöre palotájának márványoszlopos, aranyciradas kupolacsarnokában borull le tegnap a magyar társadalom, az állam fejével az élén, Petőfi Sándor szelleme előtt. Az országos hódolatra kigyuladt a csodálatos csarnok minden fényessége, ezer színben tündökölt a márványterem. Fél 11 óra van. Az Országház-tér fehérük a hótól, a mely sürii pelyhekben hull, és a vakitó fehérségben fekete automobilok és kocsik tömege sötétüli a parlament főbejárata körül. Nagy tömeg hullámzik a téren, diszruhás lovas- és gyalogcsrendőrök kordonja tartja szabadon a feljáratot a kupolateremhez. És a lépcsőkön felfutó biborszinü szőnyegen hömpölyög fölfelé az ünneplő sereg. Kétoldalt a lépcsőkön diszruhás hajdúk, csatlósok, a vármegyék és a főváros kékbe, fehérbe öltözött huszárai állnak festői sorfalat, mely folytatódik a kupolacsarnokban a fehérköpönyeges, ala- bárdos koronaőrök délceg kordonjával, egészen a piros szőnyeggel bevont emelvényig. Köröskörül pálmák és délszaki növények, a háttérben bordó drapéria, a közepén Petőfi Sándor hófehér mellszobrával. Tizenegy óra előtt néhány perccel már együtt van az egész ünneplő gyülekezet. Az elnöki emelvényen foglaltak helyet a a rendező bizottság tagjai, .élükön Sei- tovszky Bélával, a nemzetgyűlés elnökével, jobbra tőlük a kormány tagjai, Klebels- berg Kunó gróf és Daruváry Géza dr. miniszterek, a zászlósurak, egyházi főméltóságok, a nemzetgyűlés alelnökei és tagjai s a vármegyék fő- és alispánjai. Bevonul teljes díszben az egyetemi tanács és az emelvény előtt helyezkedik el, mellettük a többi kulturális intézmények küldöttségei, a Nemzeti Hadsereg tisztikarának képviselete, a vármegyék, társadalmi intézetek, iskolák stb. küldöttei. Haik moraj és éljenzés jelzi József kir. herceg, Auguszta kir. hercegasszonv, Zsófia kir. hercegnő és József Ferenc kir. herceg megérkezését, a kik után Izabella és Gabriella kir. hercegnők és Albrekt kir. herceg vcnul föl Sdtovszku Bála ehlök vezetésével az emelvényre,’ a hol a részükre föntarioit baloldali páholyokat foglalják el. Tizenegy óra. A'térről"mind erősebb éljenzés hallatszik, a mely egyre hatalmasabban zug s a kupolacsarnokban harsogva tör fel: Horthy Miklós kormányzó érkezett meg családjával, Magasházy László és Hardy Kálmán szárnysegédek kíséretében. A Ház elnöke az előcsarnokban üdvözölte a kormányzót, a kit az emelvény közében föntartolt helyére vezetett. Mélységes csönd. Az Acélhana Máv.-gép'yái'i dalasköre a HisZekegy-et énekli. Az egész közönség föláll és áhítattal hallgatja a szárnyaló imádságot. A nemzetgyűlés elnökének megnyitóbeszédé. Azután Scitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke szólásra emelkedett és elmondta ünnepi megnyitóbeszédét. — Köszöntőm a magyar társadalmat itt, az Országháza díszes kupolacsarnokában abból az alkalomból, hogy hivó szavunkra eljött ünnepet ülni, hogy ennek keretébe® kifejezze kegyoletes hódolatát Petőfi Sándor nagy szelleme és emléke iránt. Petőfi Sándor nemcsak a magyar költészeté és a világirodalomé, hanem elsősorban mint ember és polgár, mint költő, hírlapíró és színész, mint katona, mint a nép barátja, a nemzet napszámosa és az ifjúság vezére, mint bős és mártír, de mindenekelőtt és mindenek fölött, mint magyar a miénk, a magyar társadalomé, a magyar ‘nemzeté és minden magyaré. Petőfi Sándornak a magyar géniusz által áthatott szelleme ihlesse nagy gondolatokra, nagy érzésekre és nagy tettekre az egész magyár társadalmat, hogy szé.jjcltépve, hasítva a hazánk égőn tornyosuló sürü, nehéz felhőzetet, kjragyoy- íathassa rajta nemzete sóvárgott fültámadásának dicsőani fénylő napját. Ezzel a magyar társadalom együttes cs országos hódolatának Petöfi-ünjjepét megnyitom. A belügyminiszter ünnepi beszéde, A nagy éljenzéssel fogadott megnyitó után fíakovszky Iván belügyminiszter lépett a szónoki dobogóra és a többi között a következőket mondotta: — Petőfi Sándorral, mint a politikai élet szereplőjével, mint a közélet férfiával akarok foglalkozni a mai ünnepies alkalommal. Petőfi más korban élt. a mikor a fogalmak nem mindenben egyeztek a maiakkal, a szavak mást jelentettek, mint jelentenek ma. Ne Petőfi szavaiban és verseiben keressük tehát tisztán a köz- ügyekről való felfogását, de vessük össze azokkal a politikába sodródott lelkes ifjú telteit is. így bontakozik ki előttünk Petőfi, mint a közélet embere a következőképpen: . v’dgfffiv — Petőfi forradalmár volt. De akkor a nemzeti forradalmak korszakát éltük. Ma a társadalmi forradalmak időszakában, á mikor a nemzeti érzés szembekerül a forradalmi érzéssel, Petőfi habozás nélkül a nemzeti érzés oldalára állana. (Helyeslés és taps.) Petőfi Sándort nemzetközinek mondják, nemzetközinek azért, mert meg tudta szólaltatni varázslatos igéivel a nagy emberi érzéseket. Az ő nemzetköziség«, melyet születése és származása példáz l«g-\ jobban, abból áll, hogy magyarrá akart tenni mindent, a mi idegen és elfordul#' volna attól a nemzetköziségtől, mely ide*: genné akarja tenni azt, a mi magyár. (Hiss ' lyeslés.) ■ * • ■ ' ■ ■ — Azt mondotta Petőfi -Sándor:'Ha nem' születtem volna is magyarnak, E népbe»- állanék azonnal én, Mert elhagyót*, mert a’ lagelh agyöt tabb, Minden népek közt a földi kerekéit'. / •’ él — Mi magyarnak születtünk, úgy mint népünk elhagyott, a legelhagyottabb,* ugytó mint akkor volt, és nekünk kötelességünk; melléje állni, élni, halni érte, Petőfi Sáitdogi a Te példád szerint. '.h A hadsereg koszorúja. Hosszantartó lelkes éljenzés és taps fogadta a belügyminiszter beszédjét, a mi Után Vitéz Nagy Pál báró gyalogsági tábor-; nők, a hadsereg főparancsnoka mondott' beszédet. •> — Eget osUömló sorssal, a világgal éri tünk hadbaszálló, bilincseinket zörgető, bilincseinket tördelő ttán szeíilem! ürök- életü dalaiddal Te ihleted, Te tartod örök; lobogásban a magyar honvédek színeit, < — Midőn a föld kerekségének minden kulturhelyén a virágokat Petőfi emlékére fonják koszomba, a magyar honvédség ciprus- és babérágát hozom az örökéietbe bevonult diadalmas nagy Petőfinek, a ki egészen a miénk, a magyar honvédeké. Uerczeg Ferenc. Sokáig zúgott a lelkesedés tapsa a hadsereg főparancsnokának beszéde után. Majd a dobogóra lépett Hsrczeg Ferenc és a ma. gyár tudomány, irodalom és a sajtó nevében a következő szavakat mondotta: —- Petőfi a legig-azabb költő, mert soha még írónál a gondolat és a cselekedet, a költészet és az élet oly krisálytiszta, gyémántkemény egységbe nem forrt. Ez a* egység teszi oly megragadóvá Petőfi alakját, A szerelem és a szabadság költője volt, Mint a szerelem költője egy gyönyörű különösséggel, a hitvesi szerelem dalaival ajándékozta meg a nemzetét. Ezért megérdemli, hogy minden magyar asszony a szivébe zárja emlékét. (Szűnni nem akaró taps.) j — Midőn megszólaltak a harci trombiták, a szabadság költője feláldozta szerelmi boldogságát és elment meghalni a hazáért- Ezért megérdemli, hogy minden magyar férfi a szivébe zárja emlékét. — Forradalmár természet volt. Dé az A korában minden valamire való magyar ifjú forradalmár volt, mert a forradalmi tűz nem volt egyéb, mint a nemzet élet- ereiének és életakaratának föltám adása,' Demokrata volt, de az ő demokráciája ebi választhatóban volt a nemzeti érzéstől- Megénekelte a világszabadságot. Ám küldjétek nekünk világpolgárokat, a kik a Talpra magyar-1 éneklik és meghalnak Magyarország becsületéért és mi megkoszorúzzuk a világpolgárok zászlóit! — Petőfi nemcsak esztétikai értékekkel gazdagította a magyarságot, hanem ennél jóval többel: ideálokkal! Ne kicsinyeljük* az ideálok hatását a népek életéiben; az egymás mellett élő emberek laza tömegei# közős idálok fűzik a nemzet kulturális! egységébe. Az ideál, a melyet reánk ha-, gyott az ifjúság bájába® és a zseni tüzében ragyogó nemzeti hős alakja. Az ö élete egy, nemzeti éposz, a melynek fájdalmasan szép és hősies akkordjai belezengenelc a hétköznapok zajába és gazdagabbá és mélyebbé teszik a magyarság életet. / Herczeg Ferenc viharos éljenzéssel fogadott beszéde után szikrázó diadémmal a) homlokán P. Márkus SsS&Jc jelent meg az/ elnöki emelvényen és Petőfinek A ledőlt szobor című költeményét szavalta gj megA rázó erővel. ? i A gazdák nevében. Utána a dárdák és földmivesek nevébe»' iA&átz. ..-János- nemzetgyűlési képviselő mondott keresetlen hatásos szavakat Petőfi hódolatára. A költő verseivel színesen átszőtt beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: — Belőlem a magyar nép lelke kiált, «, mikor azt mondom, hogy mi a nagy, ország
