Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz
1932 március 27, vasárnap Mnamwic Idegen világok (A Pen Club-afférhez) Irta: Balta Borisz 9 Egyszer kint, a Tuileriák kertje alatt, a Place de la Concorde-on találkoztam valamilyen magyar újságíróval. Alkony- ereszkedett Paris föló, a fáradtságnak, a megnevezhetetlen kívánságoknak az az órája, amely Párist oly szerelmes, századoktól megszépült árnyakkal magához öleli s szinte lebegő magasba emeli, közelebb valami romantikus végtelenséghez s talán közelebb is a mi idegen, kereső lelkűnkhöz. Az Obeliszktől az Étoil-ig halovány, tiszta és álomba fáradt az ég s aztán üpr Kp. üti A következő budapesti fő- árusitók kerületek szerint ajánlják sorsjegyeiket % 'i |0r. Öfiitíi Légmán Rt. Horthy Mikin—ut IS. Telelőn 69-0-72 I 6a TAraa hankház Petőfi Sándor utca 9. felet.: 87-3-47 KISS KÁROLY és Tsa BANK K.-T. Kossuth Latos-utca i Telefon 85-2-42 JHánzf i és (fcírs a 5S iponyi-lér 3 i Jota 5-54 J^ánzfi és^fársa Fiókjai Tisu IslTM utca 7. OCSKftV Sándor fis Tsa Doroltya-ntea S. az. VV'urm-utea sarok Telefon 81-4-35 fiiliPi fis Társa bank- ésváltOüzle Erzsébet-tér 5 Telefon 81-8-00 Dr.VAJKAI NÁNDOR bank- és rá SzabadsA-f-tér 4. az. t 6 1111 et Telelőn t 27-63 Belvárosi VáltOflzlet;: Teréz-kdrot 37. I'elefon 22-S-2Í OENKőBAN|f ANDKASSY-UT 66 ■ ™ GÁRDONYI H.éaTtt» bankház Teréz-bttrnt 41 Britannia-szálló mellett. Telefon: 27-0-91 HECHT BAKHÁZ részv.-táre. Andrássy-m 3. 91. ÍTTNER ésjábsa messzire továbbaranylik a Sacré-Coeur felé — az Arc de Triomphe fölött azonban már szállnak az esti felhők s velük együtt évezredek történetének nehéz lelke: az az örök körforgás, amelyben a természet dolgai: felhők, árnyak, alkony és szél és a titokzatos, kultúrával el nem intézhető, intelligenciával meg nem szorítható emberi szenvedélyek vissza-visz- szatérnek, jelentkeznek, átsuhannak lelkűnkön és a világ, a történelem, a minden dicsőségnek, minden dolognak ti tokzatos körforgásával, egy nagy múlandóságnak melankóliájáról beszélnek Valami' érezhetett a francia leány me- lettem, szemei tulnéztek a városon ezekben a percekben. Akkor ütközött belénk egy otthoni irodalmár. Ki tudja azt, tagja volt-e a pesti Pen Clubnak, de tudom, hogy tagjá, hogy agilis, lázas, gyulladt idegvégződése, elpusztíthatatlan kis bak tóriuma ő is egy szuverénül budapesti szellemtestnek, annak, amely mint szellemi forma, mint jellemző szimbólum, mint irodalmi vagy akár közéleti góc oly erotikusán magábanvaló egész Európában. A budapesti iró intelligens embernek látszott, balzsebéből idegesen előrángatott szavakkal is ki tudta volna fizetni — azt hiszem — egy fiatal francia írónak bármilyen csendes, kiérett, finom, egyensúlyozott ismeretét. De erről később. Fontosabb az a tény, hogy elkezdett Parisért lelkesedni. S mialatt lelkesedett, mialatt szólt és nyugtalanul forgolódott, a francia leány ott mellettem hirtelen visszafagyott egy idegen, hozzáférhetetlen lelki páncélba. Az a megnevezhetetlen valami, mely néha bele tudja csempészni az embert idegen világok álmába, amely egyetlen pillanat termékeny bűvöletében, a távoli világok vonzásának és a saját lelkünk kiáradó vágyódásának találkozásában mint kisülő villamosság népek, nyelvek,, kultúrák viharforgásában hirtelen megtalálja a szintézist, az igazi európai, kulturált vagy akár civilizált ember közös szellemi színvonalát — ez a lelkiállapotom elmúlt s egy másik Párisban éreztem magamat, egy Párisban, amely inkább Berlin volt, mint Páris és inkább egy berlini magyar filmkávéliáz, mint az igazi, német Berlin. De miért legyen berlini kávéház? Két-három réteget le kell még kaparni és savanyu undorral szivemben otthon, Budapest közepén ülök egy szimbolikus, láthatatlan és iiehemót szellemi kávéház gyomrában, melyre kívülről diktátori fölénnyel van ráírva, hogy : Európa. Akkor is épugy megborzongtam ettől a budapesti Európától, mint most, amikor a Pen Club ,jobb“- és ,,bal“-oldalának, balkáni színvonalú, a nagyobb távlatok mellett különben észre sem vehető marakodásáról hallottunk. Egy groteszk budapesti európaiságtól épugy megborzogunk valamennyien, kik az uj Magyarországhoz az uj generációhoz tartozunk, mint HIS MASTER’S DOIQE «■>-. COLUMBIA GRAMOFON 83 VIKO. . GRAMOFON, 10 léméi Tibet« benn Ok 80.— VIKOLETT ORAMOFON, 10 lemez vlvetfl bennük hu régi rádióját vagy graraotonját beszolgáltat]». Néhány napig tartó csereakció. Az ország legnagyobb gramofon- es lementemé: mindenkinek Ismernie kell 1 ZOHGORRRADIO Sternberg A királyi udvari hangszergyár VU„ RÁKÓCZI-UT 60 (SAJÁT PALOTA) Árjegyzék Ingyen I telelőn: 28-7-43 Sürgönyeim „Ittnycr* Magyar- QBa&z Andrássy-utl tlókla M2Sü>ZIÍEL>% Ins: ft Andrássy-utS. Tel 21-8-53 SCHWALM és TAKSA Teréz-kiírni 8. Telelőn 10-4-85 II A N K H A J Károly király-úti Telefon 42—9—91 Alápltlaloll 1874 BEIFELD DEL*” tftsIL lürzsfihet*kttroi 84. KELLNER G liank* és váltóüzlet. Wesselényi-!!. 35 * KISS KÁROLY ÉS TSA BANK Ml. K1ÓKJA Erzsóliet-kórut f S. i'elpfon: -JAzpftt 42-2-05 sémii pm I FBladla: LeoiM Bunia hirűetfittáiiatata ’ Brzsébet-kflntt 39 I Alapítva 1896.1 Telefon : J. 42-1-55 ségespártban, óvatos, nivótlan, szellemi mungók között, Magyarországon, ahol a legzseniálisabb gondolat sem tudja solia feltornásznia magát az egyenlő paritás vonalára, ha véletlenül egy volt minisz terrel, többszörös igazgatósági taggal és részvénytársasági elnökkel, irodalomhoz leereszkedő, játékos kedvű, kegyes mág nással vagy a hatalomnak tosztozó), suny nyárspolgárral kerül szembe. Borzon- gunk attól a világtól, ahol a tekintély el vének sohasem a lélek tágabb ereje és álma, sohasem a gondolat potenciája, az egyéniségnek egy uj, eredeti vagy tűn döklő sziluettje ad súlyt, hanem a hi vatalos körökkel való „jóbanlevés“, ön magunk őszinteségének ravasz cenzúrája, a nyilatkozatok, állásfoglalások, írások talleyrandi megszövegezése, ez külön, ravasz és lojális szókémia, amelyekben olyan nagy mestereink vannak; az eredetiség lakargatása, a brillantinnal bekent irodalmi estély-frizura, azaz inkább egy szellemi kopaszságnak siralmas magyar parókája. attól az elpusztíthatatlan szimbolikus kiskocsmától is, amelyben láthatatlan irodalmi őrmesterek és Dodó főhadnagyok kisértenek még mindig stramm sarkantynpengetéssel, a „hazafias irodalom“ nevében évenként párszor megrázzák tiszakáltnáni időkben utóljára megnyirt szakállaikat s ami kijön belőle: az műkedvelő színpadok, mar vicces, egérrágla diszmagyarja, szikes por, a magyar sárnak szemforgató körülhi- elgése, milenniumi kispörkölt, fantáziátlan, anekdótázó középszerűség, fellen- gős, fringiás, frázisos dilettantizmus; koporsólakatja és porkolábja minden igazi magyar álomnak, amely Balassa Bálinttól Madáchig és Csokonaitól Gárdonyiig és Ady Endréig szivekből, felhőkből, történelmi kövekből és sötét fenyőkből, végtelen alkonyi rónák fölött, a női vérnek, a női bájnak indukciójára. Isten után nyújtózó vívódó keresésből született meg végtelen, nehéz fájdalommal és viharos szabadságvágyában és fájdalmas idegenségében tragikus életformák közé menekült és kivert kutyának érezte magát s amely most újra modern formában mai nyelven és a mai világ ritmusában szeretne a magasba szállni s nem tud és nem is akar meg maradni egy irodalmi kuk őrien tábla színvonalán, egy tipikusan irodalmi egyAz egyik „irodalmi front“ a mucsai kukoricásba szeretné fojtani mindazt az álmot, amely nem ismer korlátokat és egy kicsit szépnek merészeli találni Hegyeshalmon túl is a világot. A másik láthatatlan cenzorokat állít a magyar szellemi világ gócaiba s a nagy európai és világszeleket kávéházi ventillátorokba fogja s ide-oda keverget egy Pesten készült „nemzetközi“ szellemiséget. A „Minderwertigkeitsgefühl“ örök és ideges agresszivitásával parvenü módra terrorizál, lesajnál és kritizál és végleg elijeszti Páristól, Berlintől, Amerikától s minden egyéb távlatoktól azokat, akik tiszta szemüket idegen világok fényei felé fordítják s nem kapnak mást, csak egy nagy budapesti kávéházat, bisszig és intrikáló intellektuelekkcl jóadag moral insanity-Vel, hitetlen hittel, cinizmussal, neuraszténiával és kiforratlansággal. Ne kössük most személyekhez egy „jobb és baloldalon“ már lassan tul- emelkedő generációnak Ítéletét a Pen- Club-afFérről, jobb és baloldali front- mozdulatokról, infantilis konzervati- vekről és egy reakciósnál reakciósabb táborról, amely magát haladónak, liberálisnak, H. G. Wells-szerünek, előité- letmentcsnek nevezi s egyszerűen kisajátítja magának Európát. Valóban nem is volna olyan siralmas a helyzet, ha az elbalkanizálódott magyar irodalom csak személyek vagy tehetségek hiányai miatt jutott volna oda, ahol ma van. Mind a két táborban (különösen a fiatalok közt) vannak olyanok, akik magukban hordják a felülemelkedést, az elfogulatlanságot. Mennyien fordulnak visz- sza mostanában önmaguk hívőbb egyénisége felé, akik nobilisán nyúlnak a problémádhoz (lásd a Nyugat ^ tanulmánya, mely a válságba jutott ^ Írókról szól) mennyien vannak nálunk is, akik valóban megalázónak tártjáig. hogy^ cl- sematizálód janak a pesti irodalmi életben, jobb és baloldali nyájakban, hogy egy multszázadvégi forradalmi attitüd- már igazán nem nívós és nem korszerű jakobinus sapká ját dugják minden pillanatban az ember orra elé akkor is, amikor már senki nem kiváncsi rá és egészen másról van mar szó, az iga*i emberi szabadságért, előitéletmentesség- ért ugv küzd fenek, hogy’ fanvar, szívtelen, neuraszténiás barrikád-dogmatiz- musban merevedjenek meg, melyeknek szűk látókörébe savanvodva néha jobban lemaradnak az idők vágyásában, egy nagy, uj. mai világnak kialakuló szintézise mellett, mint öreg szakállas akadémikusaink. S az ember zavarban van — mit csinál’’on, hova meneküljön a jobb és baloldali nfvótlanság Scvlla és Cbnrvbdise között. Elsősorban az ura) íródó mentalitás felett tűnődünk, ni el'’ oípve megtolt in és megfélemlíti a ma- rfvnr Cncterfuk-at. azokat akik pl. Franciaországban végtelenül emelkedett álláspontra tudnak helyezkedni, akik egy materialista világfájdalomnak deliriu- mában, kielégiiletlenségében és ideg-« széthullásában is átvergődnek emberi nívójuk segítségével a világnézeti óceá- nők elválasztó határai felett és megken resik az ellentétes pólust s kezet nyu jta- nak a misztikus, uj-tomista s házikápolnájában naponta áldozó Jacjues Ma- maine-nek és nvilt levélben próbálják egymást megérteni. Tűz a vizet. Á Montmartre tagad«), forradalmi fájdalma, a hedonizmus lázadó víziója —4 l ♦ P,0ZM-V . katol'<:izimist, a chartres-i katedrabs árnyait, angyalok szellemét, e8> gótikus,léleknek struktúráját. Nívó a nívót megérti... Ez az a színvonal, ez az az Euró ia, ezek azok a távlatok, amelyek Hegyes* halmon tulon megrekednek s ami belőle hozzánk érkezik, azok balkánivá hullanak, világnézeti rokon- vagy ellen- ökc! darabokra, szelektálja és továbbítja saját szempontjai szerint, mmt privát és monopolizált „Európá-t“ A magyar „baloldali“ irodalomnak egvik' prominens képviselője. Adv Endre egy* kon nagy mecénása olyan értetlenséget,- csodálkozást, vicces aperszükkel pnlás- tolt tehetetlenséget tanúsított például rövid beszélgetésünk során a nyugaton újjáéledő spiritualizmussal szemben olyan keserű, eleve támadó agresszivitást, hogy mélyen meglepődve, jó sokáig nieg eltűnődtem a dolgon; mint egy furcsa, exotikus jelenségen s magamban egv mondjuk hajdudorogi önképzőkörnél is konzervatívabb, maradibb szellemnek ítéltem ezt a mentalitást, mely csak a saját szűk, kis forradalmi dogmanégyszögét, az ő megrögzitett és mozdulni, tágulni nem tudó belátását ismeri el a végtelen élet valóságának, úgyhogy az ellenpólust, a más körülmények között fejlődött, más szférák melódiájával átitatott, más fényekre érzékeny lelket, alkotást, zsenit, a művészetnek egy másik s talán a művészet lényegéhez mégis csak sokkal közelebb áll«S vetületét, abszolúte elveti, mérgelődve rátapos s még csak nem is tanulmányozza. Hol vannak Hegyeshalmon innen az Andre Gide-k, akik meghajolnak mélyen Mauriac előtt, s annak művészetének bűvösen parancsoló terhe alatt elfelejtik a személyi hiúságot, kicsontosodott előítéleteket, sokszor oly nevetséges s talán bizonyos nagyobb pillanatokban nem is olyan fontos világnézeti ellentéteket. Hol vannak a „Nouvelle Revue Frangaise“ Jacques Riviere jei, akik tökéletesen egyforma mértékkel mérték a francia radikalizmus lázadó racionalizmusát s egv érzéki világszerelem varázsában kihajtott, láztól bágyadt tehetség-virágokat épugv elismerFÉRF1RUHA-ARU HAZÁBAN RÁKÓCZI UT 15 Boriapeat egyik legnle;>ángab<> lértl- ruha-Arunéza, mlnftsé-gben, szabás- ban, Ízlésben a leftükéleteiebbl nsircaM mti-muian] mtasan! Slip!, SHDIÜS Mill MÉiül KliiSffSigeK fiüandűan rovaron íilinüenlil nezze dsd HiraHsialmat1 Leszállítón trek!
