Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz

'szabidul a magyar irodalom fáklya- ’hordóival a vasárnapi gyorsvonat, az­zal a tudattal és meggyőződéssel tér Budapestre minden iró művésze a Petőfi-Társaságnak, Szegeden már lobognak a magyar tudomány, iro- ialom uj őrtüzei, melyeket már nem Budapestről gyújtogatnak és éleszt­getnek, melyeket már kizárólag és inállóan a szegedi föld táplál és lleszt. A Petőfi-Társaság tagjai ma dél- itán fél 0 órakor a gyorsvonattal rkeztek Szegedre. A Társaság elnö- :ének, Pékár Gyulának vezetésével, t vendégeket Bokor Pál helyettes >olgármester üdvözölte a város, Sza- ay József dr. a Dugonics-Társaság is Csornák Elemér a Szegedi Dalár­da nevében. A vendégek sorában ott láttuk Pé­kár elnök1 mellett Lampérth Gézát, Gyökössy Andort, Petri Mórt, a Tár­saság tagjait, Medgyaszay Vilma, báró Szentkereszthy Negre Rózsi és Vargha Imre művészeket. A művé­szek az állomásról a Kass-ba hajtat­tak. A Petőfi Társaság jubileumi ülése * a . Hét évvel ezelőtt a szegedi szín­házban volt utoljára szerencséje Sze­gednek a Petőfi-Társaság illusztris tagjait üdvözölni. Akkor a kommuniz­mus és a Trianon utáni nagy vigasz­talan sötétségben ellátogatott a ma­gyar irodalom egyik legdiszesebb tes­tületé Szegedre, a határvárosba, hogy a magyar művelődés fáklyáinak1 fé­nyét fellobantsa innen a demarká- ción túlra, hogy biztatást, Ígéretet tegyen, nem lesz örök a gyász, a sö­tétség Magyarországon, lesz még ün nép és öröm is a világon. Kulturmissziót teljesít ma is a Petőfi-Társaság, amikor illusztris el nőkének vezetésével Szegedre zárán dokol, hogy a Társaság Ötven éves fennállásának ünnepét először itt ül­je. Szimbólumot lát a Társaság, Sze­ged is ebben a tényben. A kulturális decentralizáció fája, melyről a kultuszminiszter annyi hit­tel, meggyőződéssel és bölcs előre­látással oly sokszor szólott, melynek előkészítését oly bölcsen hajtja vég­re, Szegeden már gyökeret eresztett. A Petőfi-Társaság eljött ma Szeged­re uj erőt, uj hitet, uj reményt me­nteni munkájához. Amikor innen visz­Este 8 órakor a yárosnaza uiszi... I erében .ZsufcV padsorok mellett disz- I ül4r volt, amelyen a nagyszámú és előkelő közönség soraiban Szeged város összes számottevő tényezőit, az irodalombarátokat ott láttuk. Az •'r;hepség, amely felejthetetlenül szép s méltóságteljes volt, a legnagyobb •iaer jegyében folyt le s ezáltal Sze- jed városa ismét egy olyan napot .önyvelehetett el történetének arany­ijain, amelyre mindig szívesen és remmel gondolhat vissza. A jubiláns ünnepség a Szlegedi 'alárda magyar Hiszekegy-évei vet- i kezdetét, amelyet a közönség állva illgatott végig. Uána Somogyi Szil- •.szter dr. polgármester a Petőfi- írsaság tagjait üdvözölte rövid'ebb, í annál szebben felépített beszéd1- n, melynek végén Isten áldását rte azok működésére. Majd Sza­ra/ . József dr., mint a Dugonics- Társaság elnöke üdvözölte az ilusz- tris vendégeket, akiket — mint mon­dotta is, — irodalmi aranyszál köt össze a nála fiatalabb irodalmi egye­sülettel, amely azzal büszkélkedhe- tik, hogy két kiváló tagja: Móra Ferenc és Juhász Gyula a Petőfi- Társaságnak szintén tagjai. Rámutatott, hogy a Petőfi-kultusz egyértelmű a magyar szépirodalom felvirágoztatásával. Az üdvözlések után Pékár Gyula, a Petőfi-Társaság elnöke emelkedett szólásra, aki elnöki megnyitójában gyönyörű beszédben mutatott rá, hogy a nagy kataklizmából csak az a nemzet kerülhet ki épen, amely nem az internacionális, hanem a na- cionális, nemzeti alapokon kezdi meg ujjáépitő munkáját. — A nemzeti érzésre — úgymond — ma sokkalta nagyobb szükség van, mint valaha. A Vörös rém kisért mindenütt s ebben a nagy vörösen izzó áradatban, mint kis oázis, ra­gyog a nacionalista Magyarországi Hangsúlyozta, hogy a Petőfi-Tár­saság a tiszta nemzeti érzések vesz- tatüzének mindig őrpapja volt. Ez az a tűz, amelynek kell, hogy min­den igaz magyarnak a mai sanyarú helyzetünkben s szomorú elhagya- tottságunkban a lelkét átmelegitse. A zugó tapsorkán után báró Szent­kereszthyné Nyegre Rózsi Petőfi-köl- teményeket szavalt. Majd Pékár Gyula a »Bűvös dolmány« dmü el­beszélését olvasta fel igen nagy ha­tással. Medgyaszay Vilma Csornák karnagy zongorakisérete mellett Pe- tőfi-dalokat énekelt. A művésznőt a közönség hosszasan és melegen ün­nepelte, sőt többször a pódium elé szólította. Juhász Gyula saját szerzeményű költeményeivel ez alkalommal is nagy és szép sikert könyvelhetett el. Az ünnepség egyik kimagasló pontja volt Vargha Imre, a buda­pesti Városi Színház tagjának sze­replése, aki csodásán szép bariton­jával Petőfi-dalokat énekelt. A mű­vészt szintén hosszasan és melegen ünnepelték. Hasonló sikert aratott Gyökössy Endre, a Petőfi-Társaság tagja, áld több sajátszerzeményü versével sze­repelt. Az ünnepség a Himnusz el- éneklésével ért véget. Utána a ven­dégek tiszteletére a Kass sakkter­mében társasvacsora volt, am&jyeo több üdvözlőbeszéd és pohárköszöntő hang rótt el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom