Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz

1927. március 22. oda szállani vissza, ahol voll miig egy nagy s boldog Magyarország, w benne szorgalmas boldog nép. Legyen e pár művészi óra óázis az élet szomorít sivatagjában, üdítsük fel tikkadt lelkünket az iroda­lom üditő forrásvizével, s merítsünk belőle ha egy (tár órára is feledést gondjainkra. Azokat, kik elsimítani iparkodnak a homlokokról haza sorsán aggódó lélek okozta ráncokat, kik a szív kételyeit a nemzett jobb sorsába fektetett hittel cse­rélik ki bennünk, bízni, s remélni tanítanak: az Is­ten hozta közénk, s legyen munkájukon az Isten ál­dása. A meleg taps után Kun ez Jenő dr. a Kisfaludy Irodalmi Kör elnöke mondotta el üdvözlő szavait, amelyek nagyhatású irodalomtörténeti értékű nagy beszéddé alakultak. Az üdvözlő szavak után rámuta­tott azokra a kapcsolatokra, amelyek Petőfit Győrhöz fűzik. Szólt Kovács Pál lapjáról a Hazánkról, a melybe Petőfi, Arany és Tompa dolgoztak. Petőfitől a Kutyakaparó, Egy gondolat bánt engem'... Úti­rajzok itt jelentek meg először. Méltatja a Petőfi- Társaság nemzeti misszióját, amelyet a Petőfi-kul- tuszban végez, az irodalomban mutatkozó világné­zetek harcában. A Társaság nemzeti misszióját di­cséri. Irányt mutat a Petófi-Társaság, amelyben a magyar irodalmi működésnek haladnia kell, Ezt az irányt lelkesen követi. A Petöfi-Társaság történeié­ből llerczeg Fcrenctől, Bartók Lajostól, Endrődi Sándortól idézeteket ad, amelyek a Társaság szép misszióját bizonyítják. Elmondja a párisi magyar Pe- tőfi-ülés mozzanatait, ahol Pékár Gyula szerzett di­csőségei a magyar irodalomnak. A párisi sikert mél­tatja s azt a nagy szolgálatot dicséri, amelyet ez­zel Petőfinek és a magyar névnek szereztek. Pékár Gyula következett azután, aki nagysza­bású beszédében köszönte meg a fogadást. Az iro­dalom missziójáról szól. Az irodalom és a poliLika kapcsolatáról azt mondja, hogy ma a politika so­kat köszönhet az irodalomnak. Ezt adatokkal is bi­zonyítja. Most zarándokúira mennek, a megszentelt helyekre. Ide jöttek legelőször, hálával, vallásos ih­lettel, a nemzeti érzés ébrentartása végett. Arra int, hogy magyarok legyünk, nacionalisták a Petőfi szel­lemében. Minden nemzet az, ami a véres, vörös vi­lágnak a reakciója. A Petőfi nemzete se lehet kivé­tel. Ha nem reagál a nacionalizmusra — a halál út­jára megy. Minden ország, minden főváros nacio­nalista. — csak Budapest nem az, Budapest-des­truktiv. A jövő nemzedékért erős harcok folynak a jelenben. A harcokat mindenütt a szovjett keze vezeti. Van már világpedagógiai szövetségük is. Választani kell, hogy merre menjünk, mert a nemzet léte függ tőle. Kossuth levelét idézi, amely ezt megjósolta. Szól Petőfi és Jókai együttműködéséről, a külön gondvise­lésről, amelyben ő is hisz, amely Magyarországot megoltalmazza. Szól a magyar zsenikről. Szól Pe­tőfi külföldön tapasztalt nagyságáról s a jövendő­ben való hitre buzdít. A vázlatban közölt nagy beszédnek a hatása igen nagy volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom