Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz

Dicsértette magát, hogy ök a nemzeti függetlenségnek ennyire, és ennyire baráljai.

És ezen firma alatt megtartják a követválasztást. Berukkol a roppant ministerialis többség, elkezdődik az országgyűlés.

Ekkor azonban előmásznak a ministeri tervek ezen a nyilvánosság fénye elöl sötétben sarjad- zott pinczei növények — az olasz ügy, a nevelési rendszerben a jesuitismus, s az ország függetlenné tételében az osztrák szerkezetű hadsereg.

Táblabiró nemzet. A gyümölcsről ismerd meg a fát, ha már a levelekről, s a virágról nem tudtál ítéletet hozni.

Milly könnyű és kényelmes leendett volna ez előtt három poli'.ikát megkezdeni.

A ministerium ezt nem tette, nem tette pedig azért mert nem akarta.

Hogy pedig nem akarta, kiviláglik onnan, mert még ma sem akar semmihez sem kezdeni. A katonai ügyet minden kigondolható álfogásokkal halasztgatja.

Halasztgatja pedig azért, mert fél, hogy a kamara még most határozottan megmarad a mellett, a mit az osztályokban a nagy többség kinyilatkoztatott.

Kivárjak az utolsó perczet a midőn már a kamra előtt más választás nem lesz mint vagy a ministeriumtól előterjesztett osztrák katonaságba bele egyezni, vagy kétségbe esni.

Különben nem halasztgatnák annyira a javaslat tárgyaltatását valamint nem igen halasztgaták addig, mig az osztályonkénti határozatokból ki nem derült, hogy a kamra a ministerium nemzetmegalázó javaslatát lényegében félrevetetle.

E pereztöl fogva nincs a tergiversationak ollyan neme, mellyet a ministerium el ne kövessen csak hogy ezen ügyet elhalaszsza.

Tessék már most felgondolni, hogy ha a mi- nisteriumnak eszeagában lett volna egy magyar hadsereg felállítása : mellyik idöpercz volt a legalkalmasabb ezt kivinni ?

A múlt e, vagy a jelen? vagy tán épen az melly a legújabb hírek szerint egy remélteién perezben bekövetkezhetik?

Bizalom szavazó nép, jer és kérd számon embereidtől az elpazarlott időt, mellyet e nemzetnek a sors inegbecsülhellen kedvezménye készületre engedett.

Pest, aug. 11.

A Pesti hírlap, melly mint aféle ministerialis journal a kormánvi törvényjavaslatok malheureu- se bukásaitól fogva, egy kis indigcstióban szenvedj az országgyűlési kérdések színvonalán csak néha és keskenyen terepélyiti ki nézeteit, tegnapi számában, félhivatalos korában megszokott ne- gligében belekukkanván a törvényhozás menetébe leginparlamentarisabb eljárást vet az ellenzék szemére; mivel ez a helyett hogy kitűzött elveknek igyekeznék győzelmet szerezni — a minislerek törvényjavaslataiba csak módosításokat törekszik beszúrni; és az ö hibája, hogy az igy megszületett törvények aztán anya nélküli gyermekek lesznek.

Már hogy a Pesti h’rlap döringházból került | lorgnetten keresztül ezek igy látszanak — megengedjük : azonban szabadjon nekünk a részre- hajlatlanság szempontjából erre egy két észrevételt tenni.

Nem csalódunk mikor azt állítjuk, hogy a nemzeligyülés nagyobb része, t. i. a régibb és újabb táblabirói isko’ából került megyei specta- bilis urak, s a kormány-hivatali névtárban olvasható sleppvivö satellesek magyar gálaruhák he- I lyett egyszerűn felksntározva jelentek meg a 1 képviselői teremben, a kantárok gyeplőjét a mi- j nister urak kezökbe adák, magok nem sokat el- j mélkedtek, mivelhogy amartiusi napok főztél még ; mind ez ideig sem birván megemészteni a salvus conductusok csendes árnyékában kérödzniök, s az első magyar kormány nagyméltóságát bámul- niok igen jól esett — s ezen foglalkodás cum caeteris paribus minden idejüket igénybe vette.

Nem is sokat törték hát fejőket; hanem az országosoktól, mint mindenben vezetőiktől lesték az uj formákat, mikbe qua-népk^pviselöknek okvetlen betanulniok kelle, elkezdve a premier soi- réjaitól usque az országos ülésekig.

A ministerium hibája, ha ö maga a parlamenti térről toto coelo eltérve, a jámbor csoport is utána bandukolt, s a platzon csak a nehány ellenzékiek maradtak.

Avagy lássuk a nevezetesebb tárgyakat, mik ez ülési szak alatt feltűntek; miknek eredményük eddig nem volt ugyan — s ez alkalmasint az ellenzék hibája miatt — a hírlap intrigans sej- ditései szerint.

Első volt az olasz ügy.

No hisz itt csak azt kellene állítanunk, hogy ez parlamenti formák közt ment keresztül, s az egész ahoz értő világ orrunk alá kaczagna.

Még csak annyi szine sem volt a parlamenta- rismusnak, hogy az ügynek capacilálás szerzett volna többséget. Korántsem kegyelet s ragaszkodás az előadó minister iránt. Holott hamás szájá— jából hallandolt a magyar alsóház olly indítványt, a szónokot még a teremből is kiüldözte volna.

Hanem két nagy vétek követtetett el ez ügyben a parlamenti formák ellen; — egyik a kormány — másik pártja részéről.

Első, hogy a ministerium a felelősség eszméjét — melly elébb tesz, s aztán számol félrerug- va s mintha az az 1848: III t. czikben nem is foglaltatnék,—jövendő eljárására szavaztatott helyeslést ; melly jövendő a körülmények százsze- rü alakulhatásánál fogva csak isten előtt vala látható.

S ekként összegázolla a felelős parlamenti kormány ideáját, csak azért, hogy magát annak nevezhetvén mikor subscribálni kell, valódilag felelős ne legyen.

De szintolly bakot lőtt e dologban a többség, midőn nyilvánitott magán meggyőződése ellen szavazott, csupán azért, hogy egykét úri egyénnek egy kis gefálligkeitot tegyen.

Már hogy ha ebben annyi parlamenti eljárás van mint egy mustár mag, akkor még azt is megengedjük, hogy a kancsuka is constitulio.

Más tárgy a nevelés ügye.

Hogy ennek tárgyalásában a ház volt impar- lamentaris— ezt nyájas olvasó csak a Pesti hírlap után gondolhatod, hanem hogy az illető minister,

Peel vagy más parlamentaris ministertől annyira járt mint Buda Pekingtöl, az — bár abból nem olvashatod — tagadhatatlan.

Először is a cultus úr olly törvény-javaslatot terjesztett a ház elébe,melly — mint maga ki- kimondá, privát meggyőződésével ellenkezik, de mint minister előtt hasznos és czélosnak, sőt egyedül kivihetőnek látszik.

Már hisz a patvar vigye el azt a parlamenti formát — hogy az azt parancsolná, miszerint mihelyt az ember ministerré lesz, meggyőződésével de lege mindig ellenkezőt cselekedjék azt ha csak a Pesti hírlap rapsodiái közt nem — egyebütt bizonyosan nem olvassuk.

Szerencse hogy a tábla nagyobb része még nem volt (csak reményiem) minister, s igy a törvényjavaslat privát meggyőződés-szempontból biráltatott meg, s igy fainul el is bukott.

Hanem a Pesti hírlap abban látja az imparla- mentárisinust, miszerint az ellenzék csak módosításokat akart közbeszúrni — nem pedig főelvnek győzelmet kivívni.

Már hiszen ha ö szerinte a népnevelés dolgában a közös vagy hitfelekezeti iskolázás csak mellékés módosítás — haggyán 1 legyen az ö boldog hite szerint. Hanem hogy igy föelv aztán mi lesz? — talán a kézi könyvek 8- vagy 16-od rétbeni nyomatása, vagy a tanító rendes borotválkozása, vagy mi más ? még csak nem is képzelhetjük.

Másik nagy vétek a palamenti fonnák ellen, miszerint a minister, bár javalata legfőbb elvében megbukott tárczáját épen úgy megtartá — mintha az legalább is tiz bizalojw szavaié- sSjtttiatfet- eredményezett volna.

Hiába 1 az a kétféle vélemény leghathatósabb szera tárczák megtarthatására. Ha a hivatalos meggyőződés elbukik, a magánosé lesz a győzelem, s az egész csak annyi változást szül, hogy a minister úr privát véleményét a ház — hivatalossá emeli.

Elevenité fel e kérdést ismét a jobboldal, miután szavazással be volt fejezve, s ezzel mennyire megtartá a parlamenti formákat — szégyeneljük megemlíteni.

Mit szóljunk a hadügyi javaslatra ?

Az teljesen úgy járt a parlamentaris vitatások által — mint a boldogtalan elitéit — a kasza- tömlöcz kései közt — még csak két bordája sem maradt egymás mellett.

A Pesti hírlap azon vádja — hogy az ellenzék csak egy kis módosítást akart beszúrni a törvénybe, nem pedig egészen uj alapokon kidolgozottat projectált — ez alkalomnál karóba ugrott.

A kis módositás semmi nem egyéb lévén, mint a hadseregnek nem osztrák, hanem magyar lábra leendő állítása.

De átalában ki azon két törvényjavaslatot egyformának látja — csekély módosítással — bár te légy az ó Pesti hírlap — kalapot emelünk előtted, autos epha, te mondád uram, hanem nem tudom kivel beszélek.

A föelvet támadá meg itt az ellenzék, s keresztül is vitte véleményét, és ez nagyon is parlamentaris eljárás volt.

Hanem hogy az illető minister úr erre csak annyit mondott: auch gut, wir werden sehen — a clenodiumokat pedig azaz a tárczáját a hivatallal