Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz
26 HÍRLAP 1937' FEBRUAR 28, VASÁRNI című bevezető költeményében így látja a pusztát és birtokos népét: „Ahol most élek, nincsen feszület, Se a mezőben, se az út felett. Prédikátorok nyakas népe ez a kereszt neki csak búzát jelent. Nincsen szüksége térdepelésre alázatosan senkii se szeret. Káromkodik, ölel, pöröl, de nem csókol senkinek kezet. Az asszonyát is csak földdel méri, a gyermeke csak mesgy'ckaró... új győzelmének jelképe ő, rája vési, mi a terve, mi a való.. „Mindent lehet” című költeményében fr)a: „0szí tarlón vadásznépség, Egy nyúl miatt mosolyogva célbaveszik az iskolát. Egyik ablak végighasad, Aztán bámul, mint a süket, a rádióoszlop az reng, mint mikor a harag üget. Még a drótját is megrázza, mintha vádlón tiltakozna: nem hozhat el Londont, Párizst ilyen barbár kalandokba.. ♦ Egy érdemekben megöregedett esperes- lelkész és két feltörekvő tehetséges fiatal tanító így írnak — és sírnak a magyar paraszt sorsán. Dr Klein Andor WWV\'1tVWW\ Colijn holland miniszterelnök küldte a Budapesti Napló-nak az alábbi sorokat: „Igaz barátja vagyok a magyar-holland kulturális megértésnek és közeledésnek. Ezt főleg azon művészi alkotások utján lehet megteremteni, amelyek láthatók és hallhatók, a képzőművészet és a zene közvetítésével. Én láttam, a budapesti Szépművészeti Múzeumban összegyűjtött nagy alkotásokat, ismerem kiváló muzsikusaikat, tudom tehát, hogy e területeken megbecsülhetjük egymást.“ A vágóhídon avagy az individualizmus Irta: SÁNDOR KÁLMÁN Arca pufók volt és . piros, szeme ábrándosán kék s ha valami fölött elérzékenyülí, rendszerint hangosan szuszogott. E korú melyben Krolupp Lajos, az érzelmesszívű kövér ember férfiév eit élte, általában a hurkatöltők, filmfeliratirók, diktátorok és bridzsbajnokok jellemezték. A város homályos ölén, a kávéházakban vacogó foggal ülték az emberek, a lélek halhatatlanságáról, bírósági ítéletekről és poloskairlásról vitáztak, minden átmenet nélkül egyszerre csak elsápadtak, vették ka bátjukat és ludbőrzö háttal, hallgatagon elindultak hazafelé. A homályos kültelkek felől néha rémhírek jöttek: e hírek egyaránt szóltak titokzatos, új szektákról és az einmentliáli sajt drágulásáról. A lélek és a vak anyag határvonalai összemosódtak ez években, melyekben Krolupp Lajos élt. Csemegekereskedé sek, hentesüzletek kirakata előtt gyakran elábrándozott künnfelejtett nyelvvel, a párolgó leves láttán lelkesen csámcsogni kezdett és szeme megnedvesedett. Szerette a mákostésztát is. Egyébként ő volt a legmagánosabb ember ebben a században. * A dialektika minő kövér gúny ja volt e magános ember élete. Pufókan, rózsásan és kopaszán egy szülőotthonban pillantotta meg n napvilágot, ikertestvére és édesanyja belehaltak az ö születésébe. A század fiatal volt még s az individua lizmus tiszteletében nevelődött húsz kor társ oá zott a teremben, vak erők készülőd tek. a császár Delcasséva! vitázott. Herberl Spencer nemrég halt meg, egy amerikai technikus feltalálta a kétszemélyes koporsót, a madámok szorgalmasan fürdették a rózsástestű újszülötteket, az ő karjára kis lánc került egy számmal, hogy senki mással össze ne téveszthessék. Mily zord és puliiénál kifejező volt e lánc és a szám az ö karján A kilencvenhatos számot kapta a hozzá tartozó pelenkákkal. * Később az árvaházba került. Ekkoriban kék sapkát viselt, ha négyes sorokban séA.ki megteremtette a giccs világuralmát A. 70 éves Hetvenedik születésnapját ünnepli most Hedwig Courts-Mahler német írónő. Ez az élemedett korú hölgy, akinek irodalmi termékenysége csak egy Balzacéhoz, Calderoná- hoz vagy Jókaiéhoz hasonlítható, még ma is, köszvénycs tagokkal, két veseroham közöli megír egy regényt. Irígylésréméltó, életerő! Ha meggondoljuk, hogv a német írónő. <la- colva kritikával és az idők változásával, idestova négy évtizede fejti ki tevékenységét, fogalmat alkothatunk róla, hogy a papiros- gyártás fellendítésében milyen jelentékeny része van. Szerintünk', akik a betűvetés mesterségét minden körülmények közt tiszteletben tartjuk, hiba lenne Gourts-Mahler jelentőségét abban az értelemben felmérni, amelyet a finv- nvás irodalmi kritika tulajdonít neki. tíz a szorgalmas háziasszony, aki mosogatás után a lerakott konyhaasztalon kezdte írni regényeit, valóságos missziós munkát végzett Olyan hatalmas tömegeket nvert meg a betű számára, hogy ezért is megkülönböztetett tisztelet illeti. Gondoljunk csak azokra a snanyol kalandorokra, akikre nem illett a lovagi jelző, de az első civilizációs munkát mégis ők végezték Amerikában. Courts-Mahler regényeinek elterjedtsége talán csak a bibliával vetekedhet s azok a milliók, akik az ő szirupos történeteit • olvasták vagy olvassák, nélküle egyáltalán nem olvastak volna. Jó irodalom vagy rossz irodalom csak igények kérdése s mini ahogy érkötési tekintetben nem vagyunk igénvesek a megtérő pogánnyal szemben, ne ítéljük meg az irodalom térítőjét sem azokról az eszközökről, amelyek egyedül voltak alkalmasak arra, hogy a betűt közvetítsék a tömeghez. * Más kérdés, hogv milyen társadalmi, politikai és lélektani tényezők segítették diadalra ezt az. irodalmat, amely példátlan népszerű ségével olv döntően befolyásolta a tömegíz lést. Befolyásolta? Végtelen tévedés! Ha befolyásolni akarta volna, kétségtelenül meg bubik. Courts-Mahler szerencséje — vagy ügyessége — az volt, hogy kifejezte a tÖmcg- ízlést. Megformálta a tömeg vágyálmait,^gróCourts-Makler születésnapjára fok és grófnők szerelmi életét vetette papírra a valóság és az élet oly vakmerő mellőzésével, hogy a siker nem lehetett kétes. Történeteinek színhelye többnyire lovagterein, lugas vagy elhagyott vadászlak. Hősnői olyan erényes hajadonok. hogy ha a gróf „tiszta vonzalomról“ beszél, az már kétértelműségnek számít. A bonyodalmakat többnyire valami félreértés, egy váratlan levél, az utolsó pillanatban szerencsésen tisztázott származás vagy „a szív szemérmes hallgatása“ okozza. Lehel ennél többet kívánni egv márka ötven pfennigért, ízléses kivitelben, fényezett papíron, részletfizetésre? A chemnitzi szövőlány vagy a bécsi varrónő számára a napi realitástól való elrugaszkodást jelentette, az édes bódulatot, amely felemel és megtisztít. Milyen megnyugtató azzal a biztos tudattal kezünkbe venni egv könyvet, hogy a jók biztosan elnyerik jutalmukat, a gonoszak pedig büntetésüket s a végén a két szerető szív mégis csak egyesül a szerző jóvoltából. Szerencséje is volt, hogy a kor kiválóan kedvezett neki. A századforduló a polgári jólétnek és vagvonosodásnak soha nem reméli perspektíváját csillogtatta meg Egy virágzó kaoitalizmus mindig a jó erkölcs malmára hajija a vizet. Juliska türelmesen vár Jancsira. mert tudja, hogv Jancsi feleségül fogja venni. S miért kockáztasson, mikor a pap rövid idő múlva úgyis áldását adja a szerelemre? A dekonjunktúra csak a találkahely- tulajdonosoknak kedvez, mert Juliska tudja, hogy Jancsi úgysem veheti feleségül. Courts- Mahler abban a szerencsés helyzetben volt. hogy sem hőseinek, sem olvasóinak nem kellett olyan alantas akadályokkal törődni, mint a pénz. Telt a kosztpénzre és telt Courts- Mahler regényeire is. Nem csoda, hogv a hivatalos körök méltányolták Courts-Mahler tevékenységét s a kritikusok minden rúgkapálódzás ellenére kitüntették, Az állam a maga szempontját)'1 helyesen cselekedett Meg kell becsülni az olyan írót, akinek műveiben a jó erkölcs mindig és feltétlenül diadalt arat. * S mi a tanulság, amelyet Courts-Mahler hetvenedik születésnapján levonhatunk? A tanulság lehet lesújtó az íróra, de az ei béri lélek ismerője értékes tapasztalatok vonhat le belőle. Courts-Mahler regényei n épúgy, sőt talán jobban fogynak, mint v (aha. Az ember a fejéhez kap s nem ak hinni a szemének, de bármely kölcsönköny tári statisztika bebizonyítja ezt a hihetetlen hangzó igazságot. A hiszékeny ember a képzeli, hogy annak a kornak letüntév« amely ezt az ideológiát kitermelte, eltűnik i író is, aki a kor szelíd lánlosa volt. Éppt az ellenkezője igaz s még csak azt sem mon< juk, hogy sajnos. Mit bizonyít ez? Elsősorban azt, hogy a narkotikumra nu napság nagyobb szükség van. mint valah. A háború előtt úgy olvasták Courts-Mahler hogy hittek henne. Most nem hisznek bánni csak menekülnek hozzá. A „boldog egyesi lés“ reménye akkor mindönki számúja elét hető valóság volt. most „megszépítő messze ség“ Akkor lelki táplálék volt. most mákon.! A tömeget valójában — régi újságír ó tapasz tálát — két motívum tudja igazán fngtalkoz látni: a hűn és a szerelem. Bűn és szereién — maga is úgy hangzik, mint valami ponyva regényeim — örök motorja az emberi fantá /.iának. Courts-Mahler. aki szerelmet árult nagy ban és kicsinyben, a század elején vészedéi mes konkurenciával találta magát szemben a bűnnel. Sherlok Holmes és Ars éne Lupin legalább olyan népszerűek lettek, mint Courts-Mahler turbékoló grófjai. A versenyhén mégis Courts-Mahler győzött. Sherlok Holmes ma már csak irodalomtörténeti emlék. az ügyes és fürge Wallace ledöntötte trónjáról. Ma. dicsősége és népszerűsége tetőpontján, Courts-Mahlernek alkalma van igazi grófokkal érintkezni, nem úgy. mint amikor a kis thüringiai városkában barisnyastoppolás közben álmodozott róluk Ma már alkalma lenne t"rténe'eihez az „életből meríteni“ az anyagot. CőurtS-Maler azonban bölcsen szemefhuny a vakság elölt, az ö grófjai ma is úgv beszélnek, ahogy a borbálvlegény elképzel'. Regényeit nem a grófoknak írja, meri bölcser tudja, hogy azrk egyrészt kevesebben van nak. mint a borbélyl-gények. másrészt inkául regényhősök, mint regényolvasók. A gicci törvényeit nála jobban senki sem ismerte.: ezért lehet hinni halhatatlanságában. Ez ; példányszámmal mérhető halhatatlan-ág pe dig hosszú időre biztosítja a giccs világ uralmát, amelyet ő teremtett meg. Nógrádi Béla lálni ment, tizenöt társa ballábával lépett egyszeire az ö ballába. Tizenhat árvagyerek aludt egy teremben, köztük Krolupp Lajos, az életbenmaradl iker s az éjjeli lámpa kék derengése őrködött felettük. Egy sovány kisgyerek fogát csikorgatta álmában, másvalaki jajgatott, egy szőke kisfiú hangtalanul sirt, Krolupp Lajos • tátott szájjal, hor työgva és ábrándos arccal aludt. Az individualizmus e fénylő, háborúelőtti éveiben ő nyolcvanadmagával ebédelt az árvaház ebédlőjében. Csattogó fogakkal ettek, csámcsogva és szürcsölve, egyforma bádogkanállal, egyforma bádogtányérból. Ugyanolyan éneklő hangsúlyozással mondták fel ugyanazt az imát mind a nyolcva- nan. A Balkán-háború idején, 1912-ben egyszerre tizenketten kaptak kanyarót, milyen közössége volt ez a betegségnek, a negatív élettevékenységek zavarának minő baljós kollektivizmusa. Krolupp Lajos, e szelíd lélek kitűnő tanuló volt, érettségit is tett és egy sertéskereskedő céghez került tisztviselőként. Kortársai irigykedve a szerencse kedvelnének nevezték. Ekkoriban kipödört, szőke bajuszt viselt, kis pocakja is volt már s negyedmagával lakott egy szobában. A felsőbbséggel szemben mindig tisztelettudón viselkedett, nem akart semmiben kitűnni, egyszer hangosan tüsszentett a moziban, ezután két napig lesütött szemmel járt az uccán, rettegve várta, hogy valaki majd felkiált: — Itt megy Krolupp Lajos, a tüsszentő. Ha valaki megbántotta, szelíden mosolygott, szerette életének történetét így kezdeni: — Én vagyok Lajos, az életbeninaradt iker. — Huszonhaiesztendős korában pár hónapig szerelmes volt egy vékony, szőke lányba, ezidétt gyakran elpirult, olyan szobáról ábrándozott, ahol ő egyedül lakhat és lesütötte szemét. Ebben az időben éjszakánként olyan erősen hortyogott, hogy lakótársai gyakran fel- kőitötték őt. — Vele álmodtam — mondta szomorúan és álomittasan. A többiek haho- lázn! kezdtek. Egy tavaszi estén, a ligetben majdnem megcsókolta a lányt, ekkor emberek sétállak arra s ő megrezzenve elugrott a lánytól. A szőke Iájiv később egy tisztviselőhöz men! fél jhez. ö ekkoriban gyakran elálmodozott munkája közben. — Ha én egyszer egyedül lakhattam volna egy szobában — gondolta ilyenkor, önfeledten kitárta karjait s hüp- pögve sírni kezdett. Kollégái a szemük sarkából kajánul figyelték őt. — Már sír a kövér — mondta a folyószámlavezető. Ekkor nevetni kezdtek s ö rémülten dugta fejét az üzleti könyvbe. Nem volt kinek panaszkodnia. Megállíthatatlanul hízott, terebélyesedett. Arca szomorú volt, pufók és gyámoltalan. Ijesztő magányban élt. Repülőgépek, autók, bérházak, újságok, .fényreklámok és tömegmozgalmak közepette. Életében öt percnél hosszabb időre sohasem maradt egyedül. * E tavaszi délelöttön a teherpályaudvarra küldte ki őt a. sertéskereskedö cég. A külső vágányokon hosszú tehervonatok álldogál lak; bőrt, olajat, fát, állatokat, téglát szállítottak e kocsisorok és a kövér férfi a füty- työngető tavaszi szélben szállítóleveleket böngészve kereste a cég vagonjait. A szél felhőket kergetett, az ég elborult, egy vonat pöfögött el mellette, szemerkélni kezdett az eső, a tavaszi délelőtt elsötétülj az eső zuhogott már. A kövér férfi pár percig gyámoltalanul álldogált a szakadó esőben, aztán ügyetlenül felkapaszkodott az egyik teherkocsi nyitóit ajtaján E vagón- ban hízott sertések hevertek a szalmán, deszkafal választotta cl őket a kijárattól, hájtól henőtt ^szemmel, szuszogva hevertek az utazás bénító ijedelmében és felröffen- tek, amikor Krolupp Lajos fellépett a vagonba. A nyugati égen tavaszi szivárvány jelent már meg, az eső zuhogott, a kövér férfi önfeledten a szivárványt nézte; e pillanatban dörrenve becsapta valaki a teherkocsi ajtaját és elfordította a reteszt, jelzősíp szólt, kerekek csikordultak, a tebervonat elindult A kövér tisztviselő felkiáltott ijedtében Földbegyökerezett lábakkal, tanácstalanul állt, ekkor észbekapott s a becsukott ajtóhoz ugrott, eszeveszetten dörömbölt és han gosan kiáltozott. A sertések mocorogtak, visítottak és röfögtek, a tehervonat ütközői összeklirrenlek, a gyámoltalan kövér ember kiáltását nem hallotta meg senki; így kezdődőit e magános lélek és pirosrahízott férfiú utazása a vágóhíd felé. A kíméletlenül tolató mozdony váratlan erővel meglökte a teherkocsit, az elválasztó, alacsony deszkapalank ledőlt, a sertések áradata: e röfögő tömkeleg kiindult abba a részbe, ahol Krolupp Lajos álldogált, a kétmázsás testek visító rohama csaknem ledöntötte öt lábáról, e kövér árva ijedten és torkaszakadtából kiáltozni kezdett, a szenynyes liúsgörgéteg hozzádörgölődzött, ug rálva, rémült arccal kapkodta lábait, ruháji térdig mocskos volt már, egy kanyarodóná visított ő és visítottak a sertések; az c szeme könyörgő volt, szája lebiggyedt, t végzetnek minő sötét és trágyaillatú gúnyja micsoda nevetséges volt ez: a magányos kövér lábkapkodó rémült tánca a hízott sertések görgetegében; szeméből csörgött a könny. E pokoli tánc a marhakocsiban, e lábkapkodó küzdelem az életért s a ruha tisztaságáért a kétmázsás hústömegek görgőse közepette délután hat óráig tartott. Krolupp Lajos, ez érzelmesszívű kövér tisztviselő ez alkalommal maradt életében először ennyi időre egyedül. Mintha a kaján végzet: disznókereskedők, vasutasok és albérlők végzete ezúttal teljesítette volna végre a kívánságát. Ivét órát végre egyedül volt egy szobában, emberi szem és fül tanu- ságtélele nélkül; ezúttal első ízben nem volt szülőotthoni újszülött, áivaházi növendék, iskolai tanuló, hivatali tisztviselő, adófizető polgár, ágyrajáró albérlő, a közlekedés alanya, állampolgár, pártiag. Korokon és közösségeken túl, kiesve minden emberi kol- lektivumból, végre individuummá vált — immár derékig mocskosán —, pusztán s póruljárt egyén volt az állatok, a sertések közösségében. A vonat megállt, a kocsi beérkezett c vágóhídra, a levegőben nehézkes, édeské: szag uralkodott el, a sertések megérezték ; halál illatát s egyszerre borzalmasan fel visítottak és harapni kezdték egymást. Odakünn parancsszavak harsantak, i kocsi kijárata előtt hegyesvégü furkósbot tál véreskötényű henleslegények álltak sor falat. Valaki kinyitotta a vagon ajtaját é félreugrolt; a kocsiból visítva, ficánkolva é toporzékolva rontottak elő a hízott sertések a kétoldalt sorfalat álló henleslegények he gyes botokkal döfködték őket a helye irányba, a halál útján előre, a szék felé s hömpölygő, ficánkoló, halálfélelemben őr jöngő barna tömkeleg közepette ott éviekéi mocskosán, kövéren és bánatos gyámoltalan Sággal Krolupp Lajos, nevetségesen fájda más arcán végigperegtek a könnyek; a va anyag ellenállhalatlan árulásától sodortalv minő kövér és harsány jelképe volt a tői ténelmivé lett pillanatnak, melyben élete é vándorlása a vágóhíd felé lcjálszódott. Kél henteslegény elkapla őt és szinte fii lénél megragadva rántották ki a halál útja hömpölygő sertések közül. I
