Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz

— -is-**-- -- - / —'“ter*" ja M»

országa eníő, ha ily segítő lársak állanak mellé. A segítségei pedig nem országos érdek miatt ígérik, hanem, mivel a nemzet sorsát féltő aggodalommal kísérő fajvédők nyílt baicot hirdettek ellene.

Gusztus do’ga e társaség támogatását elfogadni. Az érái is megmondták. A kormány diktatórikus hatalommal törjön ie miniden áltáluk „hazaffias felbuzdulásnak“ nevezett nemzeti mozgalmai. Tehát internáló tá bort, börtönt s esetleg egyebet is a nemzeti gondold harcotainak. Nem is nagy ár, még a kormány gondolkozhat rajta.

A borjú és a jassz-zsargon.

Igen tiszteit ifj. Babérossy Leander uram, olvasfuk a múlt hétfői írását, amelyben védelmébe veszi a pesti zsargon irodalom nyelv- rontóit, akiket Pékár Gyula, enyhén, jassz nyelvű íróknak nemeit. Fái önnek, hogy Szép Érnő, Gábor Andor, Molnár Feiere, Lakatos László, Szcmori Dezső, Szenes Bála, Karinthy Frigyea stb a Petőfi Társaság elnöki székéből kapott fenyítést.

Emlékezünk még jól arra az időre, mikor ön nem a H. H. hasábjairól, hanem a B. H. betűivel hirdette gondol;tail. Ez uémi- Jég azt is jelentette, hogy ön a B H. irodalmi elveit is elfogadta. De akkor önnek következetesnek is tellett volna maradnia. ^Gondoljon ön ersk azokra az engesztelhetetlen haragú támadásokra, amelyeket a B. H. hasábjain Ady Er.dre és dekadens társai ellen indítottak. Ö.r azonban akkor még nem látta szükségét annak, hegy Rákosi Jenőt megfedje merev álláspontjáért.

A múltba való visszatekintés nyomán nem fogjuk megcsóválni a fejűnket, hogy ejnye ejnye, Babérossy uram, mi történt hát az ön elveivel? Az irodalmi nyelvtörtök'ról árt cikke, illetve annak tendenciája megmagyarázza az ön átalakulását. Ön ehelyett, hogy a jasíz zsargon írókat a a unkáikból vett idézetekkel próbálná védelmezni, személyeskedve Pékár irodalmi értékét igyekszik

havi összes csapadék mennyiség zz mm, ami tekintve, hogy s föld még ki sem száradt nigy mennyiség. Ha rövidesen és tartósan meg nem változik az időjárás és iartós szárazabb Idő nem köszönt be, akkor az ez évi terméskilátások igen szomorúak lesznek.

— (\ numerus cüusus a lett egyetmen. A lett közoktatásügyi miniszter törvénytervezetei dolgozott ki a nutreru3 clsususrói. A tei vezet szerint zsidó hiligaíók esek az ország zsidó lakosságénak megfeő arányszámban iratkozhatnak he ez egyetemre.

meghatározni Hát ez lehet harcmodor, de semmiesetre sem objectivitás. A iegszomorubb következtetése irásánsk pedig az, hogy ön nem is a magyar nyelvet védi, hanem bizo nyos, feltételezhetően politikai okoknál fogva, a zsargon írókat veszi pártfogásába.

»Nagyon téved Pékár Gyula, — írja — ha azt hiszi, Üögy á Petőfi Társaság elnöki piedeszláiján megsuhintoti korbácsa megái- iithajr azt az eleven, izmos és ériékes író dalim fejlődést, melyet a fenti nevek reprezentálnak. Egy-egy merészebb és bátrabb hang az irodalomnak, de még a szorosan vett nemzeti irodalomnak sem ártott soha... az, hogy akadtak írók, akik egyet-mást már észrevették ebből a milliós zor legáio’f, leszidott és megátkozott Pís bői. csak d csírái és kiemelni, nem pedig gánc.olni való törekvés ... (Nálunk) ha valaki bele merészel nézni a Duna csodálatos mélységébe, fölméri tekintetét vetni a G.llérthegy citadellájára ... — azt rögtön ie szeretnék ütni a Pckárok és társsik.“ így zengi ön a zsargon fiuk nagyon is subjektiv himnuszát. Nos hát tekintse meg először a Szép Schön Ernő irodalmi Dunafenekét és gellérthegyi magas latait.

Remélhetőleg ön még nem haragszik Széchenyire, amién megállapította, hogy nyelvében él a nemzet! De nemcsak a magyar nemzet, hanem a pesti hagymailiaios, liba- zsíros u cikba beszorult, — mondjuk — ülkommuni8ta fogdosás, októbrista bínpör stb. stb. Mélyen tisztelt (!) cikkíró, nem lenne jó, ha eme hazafiasnak cégérezett felbuzdulásában elvándorolna olyan heiyre, ahol ezt a terhet a nyakába érezheti ? Mert a megnyo- mori’ott magyarság már nem a terhek után vágyik, hanem szabadságot, Hjrzere'etetrianoni béke- és megezállásmentes ,nagy Mi- gyarországot óhsjt. Teher van rajtunk elég és a görnyedésig kinoz már mindenkit és a ifgnagyobb terhek egyike az, hogy az ily lélekrontásf, minő a jeles írás íp, még mindig szabadon lehet folyta'ni.

dözött (?) f j is elvéül vallja ezt az igazságot. Ezért es így született meg a ghetto zsargon és jassz irodalom. Ha végignézi az e téren működők neveit, hét csoportra oszthatja őket: zsidókra és az ezek köré csoportosult (írók, kiz dók, olvasó tábor, stb.) zsidózókra.

A zsidó, mivei már eredete szerint nem érti és értékeli a m?gy r nyelv törvényeit, zsargon iráiábanaz őszintébb; a zsidózó ellenben a dekadencia raffiaált kifejező eszközéi Iá ja a zsargonban, a furcsa szóvirágok tovább fejlesztésekor érthetetlenül mesterkélt. Az előbbi nem tud magyarul írni, az u óbbí — bizonyos érdekek szolgálata miatt — nem akar magyarul író maradni. A zsidó faiiság érthetetlen nyűgnek ismeri a nyelv törvényei!; a zsidózó pedig a romlottat kedyeiő dekadens volta miatt csakis a megrothasztott zsargonban képes — egyébként sokszor kifejez- heíetlen — gondolatait formába önteni. És most, olvassa el, mit is irt össze a zsidó Seáp Ernő.

Csak p'r idézetet említünk fel, E'őiob a próiai írását nézzük : »Én az a levegő vagyok, amit kapok a torkomba,“ — ,... a szemem leszokfa annak a képét, aki meg- h.lt...“ -— „Egy embert, akit láttsm, úgy veszek, mint olvadt fcu’lát, hát szép dolog ez tőlem ?“ — „ . - én tudom annak a nevét, akit ismertem és le nem törlőm s nevét a testélő' mikor alszik. Crak úgy szabad ven-