Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz
Budapest, 1931 82« évfolyam 63. szám Ara 16 fillér Szerda, március 18 ELŐFIZETÉSI ARAKj Egy bóra . . . 4.—• pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre . ■ 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 16 fillér Ünnepnapokon 24 fillér Vasárnap ...........32 fillér P ESTI NAPLÓ SZERKESZTŐSÉ®« Rákóczi út 54. szám. KIADÓHIVATAL« Erzsébet körút 18—20. is, TELEFÓNt József 455—50-től 56-ig, József 464—18, J. 464—19. Szerkesztőség Becsben: I., Kohlmarkt 7. Ha r/9! élne... Irtai MÓRICZ ZSIGMOMD Az az egy bizonyos, Hogyha ma élne s ma huszonnégy éves volna, lehat 1907-ben született volna, — a fiatalok közt lenne és a fiatalság nyelvén beszélne. Petőfi 1847-ben huszonnégy éves volt. Már nagy költői múlt állott mögötte, Emich megvette addig írott összes verseit 500 pengő forintért egy kiadósra. A kötet megjelent március 15-én (egy évvel 1848 március 15 előtt), pár hónap alatt elfogyott s akkor a kiadó megvette örök áron ugyanezt a. gyűjteményt 1500 forintért Most az a kérdés, hogy ugyanolyan képességek mellett elérhetett volna-e ugyanolyan sikereket s verseiért kapott volna-o ma a kiadótól egy év alatt húszezer pengőt. És beválasztották volna-e most a Petőfi Társaságba? Hát ezt nem. Ezt az egyet nem érhette volna eí, mert hiszen a valóságban sem érte el, hogy megválasszák a Kisfaludy Társaságba, 1 amely már akkor is fennállott, de még nem tartotta gyűléseit minden hónap első szerdáján a Magyar Tudományos Akadémia kistermében, mert azt csak 1863-ban építették fel, ugyanis gróf Széchenyi István, pnkov 1835-ben a pozsonyi diétán felajánlotta egy évi jövedelméi; 'tehát 60.000 forintot az Akadémia eéljaira s azt a snájdig kijelentést, tette aggódó barátainak, mikor kérdezték, hogy: »Aztán miből fog'sz élni egy évig te, Stefi?« Azt felelte, hogy: »Barátaim majd eltartanak«. Hát bizony nem bízta a dolgot a barátaira, hanem ’élt tovább a birtokai jövedelméből rendesen, gröfiasan, csak a kamatokkal terhelte meg a bitbizományt; a család még e század elején is fizette a kamatokat s mikor végre kifizették az alapösszeget, az az eredeti értéknek, gondolom, csak kis töredékét jelentette. Ez azonban persze a Széchenyi nagyszerű tettének nem szállítja, le becsét, mert propagandajelcntősége volt. Petőfi azonban akkor sem került be a Kisfaludyba s ma se kerülne be a Petőfibe, ha még olyan költői" sikere volna is. Mért nem kerülne be? Azért, mert nem igen írna olyanokat, ami a Petőfi Társaság elnökének a véleményével egyezne. Nem írhatna, mert az mégis csak természeti törvény, hogy fiatal ember nem írhat úgy, ahogy az öregek gondolkoznak. Az öregek egy kialakult életnézeüe! élnek, á hag'Vómányokat őrzik, mert a lelki életben is úgy van, mint az anyagi életben, aki pénzt gyűjtött, munkás és tevékeny élettel, bizonyos koron túl, mikor már kezd el- rneszesedni az ér fala, örül, ha meg tudja őrizni, amit addig gyűjtött. Pláne a mai szakadatlanul fenyegető gazdasági helyzet mellett. Az öregek így védik a szellemi tőkét. Hetvenéves emberektől nem lehet azt kívánni, hogy új és új vállalkozásokba fogjanak s kockáztassák a meglevő kicsit. De mi lenne abból, ha egyszerre csak megmerevedne a világ s a fiatalok cselekvő energiájára nem volna tovább szükség? Folyton új és új generációk születnék", "az emberiség normális viszonyok mellett szüntelen új rajokat bocsát ki. Egyszer csak minden meglevő vagyon kevés ahoz, hogy ezt az új tömeget eltartsa. A fiataloknak kell tehát új munkatereket, új gazdasági lehetőségeket teremteni a maguk számára s ezt csak új szellemi keresések és kutatások és energiák útján tehetik. Sőt, még az öregekről is nekik kell gondoskodni, mert szintén a természet törvényei szerint, elkövetkezik a kor, mikor az öregek teljesen elvesztik cselekvőképességüket, de élnek s éljenek is s legyenek boldogok, ha a gyerekek eltartják és szeretettel istápolják őket. Ez a tragikum határát érinti, ha az öregek nem veszik észré, mi történt velük és mi történik körülöttük. A magyar életben is ez van nia. Nagyon könnyen tisztán lehet látni a kérdést, ha meggondoljuk a következőket. Jött a gyászos Trianon és Magyarország itt maradt körülnyírva. Köröskörül levágták a magyar térképet s itt maradt Budapest a régi nagyságában. Állami berendezése megmaradt a réginek. A parlamentben a képviselők számát felére csökkentették ugyan, dg az épületet nem lehetett megkisebbíteni s az épület jellege maradt a régi. Ragyogó csarnokok, márvány- folyosók, arany és művészet és fény és pompa. Körülötte pedig egy szegény ország, amely hirtelen nem is tudta, mit kezdjen. Az egész vonalon ott állanak a régi rendszerek emberei, akik a régi elgondolások szerint élik ki életüket. A szellemi életben még sokkal inkább így van. Megmaradtak az irodalmi és tudományos testületek, mert hisz azok mind Budapestre voltak koncentrálva s abból alig veszítettünk valamit. Mint mikor a lápot lecsapolják, itt maradt egy sziget s benne a gémek és kócsagok, a bölömbikák és a vidrák és a daloló békák serege. Különös egy ingovány lett* ez az ország. A rég] irodalmi bősök még fennen hordják a fejüket és a. régi jelszavakat éneklik, mint a kakas, ha kukorikol, a nap felé néznek, míg hatalmas énekeiket zengik, de behunyt szemmel a szemétdomb tetején. Azonban a tojásokból egyre, nagyobb tömegben keltek ki az új életek s most, ha meggondoljuk, ebben az országban a lakosságnak egynegyede nem talál munkát és kenyeret, mert nines. Mert a régi berendezés mellett nem lehet. Nem férnek el többen a hivatalok' ban, hiszen már az is vészes túlzsúfoltság, ami. van. És a szülők nevelik a gyerekeiket a régi módon, a jogakadémiák fomvo vannak, mikor az ügyvédek villamoskalauzi állásokra pályáznak. Az összes főiskola s egyetem mind tömve, annyira, hogy korlátozni kell a meg- rohanást. Erre megcsinálják a numerus elau- sust, ami azt jelenti, hogy igazságtalan elvek szerint zárnak ki munkás rétegeket és szellemi jogosultakat. Védeni a falatot, akármilyen módon, mert elfogy. Védeni a fajt, illetve a családot, mert az máris túl bő. Kiszorítani azt, aki nem rokon, mert annak se jut, aki ijam-fijam. De kezd felébredni a fiatalság s kezd rájönni, -hogy, ebbŐT' ineg nem elunt*. Csak abból élhetünk meg, ha ezt az országot melysé- gében tágítjuk, ha már szélességében egyelőre nem lehet, A. mélység mindig rendelkezés síinkre áll a föld középpontjáig, holott az-ekevas legfeljebb harmincöt centimétert hasít fel a föld bőrén. Az idősebb generáció védi a régi világ szellemét, a fiatalok a körmükkel képesek volnának mar a mélybe hatolni, mert az életösztön dolgozik bennük. No most mi lenne, lia Petőfi élne s ma; huszonötéves volna? Melyik párthoz csatlakozna! Dicshimnuszt írna a Petőfi Társaság elnökére, vagy az ifjúság problémáinak volna vezérdalosa? A Petőfi Társaságnak van egy valóságos Petőfije, akihez ragaszkodik, mint egy bibliához. Csak nem. tud az egészhez ragaszkodni, mert a valóságos Petőfi ma is él, bátor és ifjú lángjai máTs peraselneE Ügy tesz tehát vele, mint a Jókai öregasszonya, aki a bibliát be- ragasztgatja, hogy a lánya az istentelen dolgokat ne olvashassa benne s a beragasztott lapok közt tartja a pénzét. A Petőfi Társaságok soha nem foglalkoznak a Petőfi eszméinek terjesztésével, mert sokkal könnyebb a Petőfi Házban őrizni az ágyat, amiben Petőfi született, mint az Apostol gondolataival ki- .állam a tömeg elé..» é Két nagy réteg áll egymással szemben: az öregek és a fiatalok. ‘ Az öregek őrzik a külső hagyományokat s az irodalmi szentszékről kimondott jelszavakat, a fiatalok pedig iszonyú rémülettel nézik a jövőt s nem látják, hogy hol találják meg a kenyerüket. f De azért nem olyan veszedelmes a, dolog, mint látszik. A fiatalság rohamosan tör. az élre. A vidéki városok polgármesterei már csaknem mind a harminc-negyvenévesek közül kerülnek ki. A. fővárosi választásokon is a héten meglepően őTőfefhe kerültek az ötven év alattiak. Minden üzem fiatal erőket igyekszik az élre állítani. Az egész élet, ebben a vészes hajszában, ami itt folyik, a fiatalság erejét akarja a maga javára megszerezni. Annál érthetőbb, ha az öregek végső erejükkel szembe akarnak szálfám a korral. Mentik, ami menthető. Élni akarnak, amíg tehet. No jó, éljenek. Tőlük elvenni az élet jogát ép olyan kegyetlenség volna, mint áúiT- Tyen kegyetlenség a. fiatalságot megbénítani a feltörekvésben. De az öregek ezt csak’ akkor érhetik el, ha leszámolnak a múlttal, M Mismerik a jelent és szolgálatába, állanak a haladó korszellemnek. Annak’ a korszellemnek, amit Petőfi hirdetne. ha élne. Ha ma élne. Annak a korszellemnek. amelyet a mai...líeiőíik hirdetnek. Mert no gondoljuk, hogy "ma nincsenek Petőfik. Talán nincs egy Petőfi, aki itt álljon ab- normis sikerévet: de itt van a lélek Petőfi ereje. Ttf van a közszellemnek az a sugárzó és hatalmas áradata, amely valami egyetemes költői lélekből származik és elég erős arra, hogy ezt az egész mai életet újra teremtse .és; újra építse. Ez a tömegben élő költőiseg hitet jeleni a magyar erőkben, bitet a magyar hivatásban és hitet a magyar építőmunkában. Ezt a Petőfit szeretjük és tiszteljük és követjük és boldogok vagyunk, hogy van ez a Petőfi. Mert ez él és örökké él. Itt van köztünk és vezet.
