Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz
UJ Nemzedék 1W4 mXreras 18. 1. u A Petőfi Társaság nagygyűlésén a magyar nyelv fokozottabb védelmét hangoztatták 1 ■ sasom Kiosztották az öt nagydijat — Az Vj Kéttizedek tudósítójától — elbeszélését olvasta fel nagy tetszés mellett >S'as Ede tréfás szatírája nagy derültséget váltott ki. Utáma Heresep Ferenc olvasta fel pqijxpá» és elegáns irásnriivészette) megirt novelláját, amelynek oime Vasárnap délután,. A közönség percekig ünnepelte a nagy Írót. Végül Jászai Mari adott dó két Petőfi-verset, szokott, nemesen egyszerű művészetével. A Petői i-Threaság vasárnap délelőtt tartotta meg. nagygyűléséi, az Akadémia dísztermében nagyszámú, díszes és előkelő közönség jelenlétében. Ezen az ülésen jelentette be az elnök, bogy az öt nagydijat ez évben kinek juttatta a Társaság. A Jőtei-nagydija t Herezet7 Ferenc, a. legnagyobb magyar iró kapta, akinek munkásságát méltatni az előadói vélemény szerint sem szükséges. A Petőfi-nagydij Ssávay Gyula főtitkárnak jutott, aki a cen- tennáris évben kifejteti, szinte emberfölötti munkásságával valóban rászolgált erre a kitüntetésre. A Tözsde-nagydijat, mint drámairó Harsányt Kálmán kapta, akinek | Ellák-ja a magyar történelmi tra- ! gédiát- újra felemelte a bánkbáni magasságra. Az első Ccntennáris- dijat, mint lírikus Csengeni Gusztáv kapta, akinek 60 éves írói múltját akarta ezzel megkoszorúzni a Társaság. A második Centennáris- dijat, esztétikusnak. Pintér Jenőnek adták ki, aki Irodalomtörténeti munkásságával telte ismertté nevét. Mind az öt díj: 100.000--100.000 korona. A két uj tag: Bartóky József és Gáspár Jenő. Az elnöki megnyitót Pékár Gyula mondotta. Magasröptű és mindvégig lebilincselő beszédében rámutatott arra, hogy a magyar irodalmi nyelvije jassz-betörők törtek be, s hogy a magyar nyelv szépségeit és egészségét egyes írók tervszerűen rontják meg. A beszédet sokszor szakította félbe a közönség tetszése. ~Kéíífíe-magyar tíjWv es irodaion vau keletkezőben — mondotta Pékár. — És vigyázat, ez nem „nyelvújítás" a Kazinezyk értelmében; nem, a Kazin- czykat mindig bizton óvta, sugallta, vezette hagyomány-tisztelő törzsökös magyar érzésük; ők a nyelvet mindig a magyar géniusz szellemében újították, ők gyógyították és nem mérgeztek, mint azok teszik ma, .ak'k egyéni ötletességgel és megdöbbentő tervszerűséggel,, mc- telyezik nyelvünket idegen géniuszok dekadens esszenciáival: métely ezik szellemét a rosszul megemésztett külföldiéi- kedés émelyítő hulladékaival, mételyezih formáját, struktúráját ellenséges germa- nizmusok, gallicizmusok, hebraeizmusok tolvajnyelvül miauméival, s mételyezik végül a kiejtését, ritmusát bomlasztó, kiforgató diszharmóniákkal. Tisztelt közönség, minden nyelv mindenekelőtt egy zenei egész s aki — mint például Pesten teszik — a nyelvmuzsika harmóniáját kikezdi, az igazában a nyelvben lüktető nemzeti szellemre mér halálos döfést. A hamis ritmus tovább toTzitju a szavakat, a szavakkal észrevétlenül tovább hamisítja az érzést, a gondolatot, — s ha még tovább várunk, egyszerre csak arra ébredünk, hogy a magyar helyeit valami más van itt... Egyelőre azt látjuk, hogy ezek a merénylők úgy bánnak a nyel vünkkel, mint a maguk perverzitásának a magántulajdonával: nyúzzák, csavarják, kiforgatják, akár az ószeres a nyulbőrt, kísérleteznek rajta, mint káz'rayulon, cinikus éieekbo törik, a magyarnak idegen szójátékokra ficam it,iák, egyszóval kínozzák, gyötrik, beosrtelenitik! Igen, ez az irány a nyugati kultúra hangzatos cégére alatt annak a nyugatnak nem kincsét, hanem szemetjét, erjedő és erjesztő romlottságát ontja ránk s jntcmacionális szemétdombot csinál a Pázmány, az Arany, a Petőfi nekünk oly szent oltárából. Ezt. akarják, ezt akarnák... de fogjuk meg a kezüket! És először is nézzük meg a dolgot kissé közelebbről. — Láss ni: az ország fővárosát! Kettős fejlődés látszik itt a Duna két partján: a palotás Buda, mint a király székhelye, az udvari hivatali élet központja, magyar volt, d© az ipari és kalmár-életnek, az alattvalói és polgári élő életnek mégis inkább a vele szemben születő nem-magvar Pest igyekezett megfelelni. Az udvari fény árnyékába idetömörüJt a bolgár, görög, örmény, zsidó, izmaelita, rác és német üzérek nemzetközi sokadalma s ez a nem-magyar keveredés alkot és fejleszt itt várost. Épp mert nem magyar, bírja ki könnyebben a tö- rökurnJom keserves százliatvan esztendejét .... J886 után a felszabadulással az elpusztított Buda holtra válik s Pest már elejébe került. Nő hatalmasan, de mert sohse volt magyar város, ez a rohamos fejődés se tudja magyarrá át- gyumi. A sok idegen elem továbbra is nemzetközi tarkasággal gomolyog benne s ebből a görög-rác világ múltával a német burgersóg emelkedik vezető szerepre. A Petőfi Pestje még sült német: kemény fal. melyen alig mer, alig tud a magyar játékszín rést törni.... A többit; a milliós lakosságú modern Pest evolúcióját tudjuk. Ma már Budapestnek hívják, de sajnos, oz neui teszi se magyarabbá, se magyarosabbá; hiába, az ország fővárosa sehogy se, ma se tudja feledni nem-magyar eredetét! Az örökké uj és idegen elemek gomolygása tovább fart itt ma is s a magyar és magyarosodé ívsz sehogy se tud lépést tartani, pláne eleiébe kerülni a közönyös vagy rosszul magyarosodé rész internacionalista burjánzásának. ..Gyönyörű város!“ áradoznak az idegenek, — itt minden nyelven beszélnek, nüriden ízlésnek hódolnak, Budapest igazi, nemzetközi főváros!“ Sajnos, igy van. A magyar főváros unikum a világ fővárosai közt. A fővárosok rendesen a nem- zeti nyelv, a nemzeti széliem, a nemzeti önérzet, a nemzeti irodalom legkulmi- náDsabb gócpontjai: Párás a legfranciább. London a legangolabb, Madrid a legspanyolabb, még Belgrad is a Icg- szerhebb metropolis ___ egyedül Budap esté a szomorú dicsőség, hogy az egyetlen nemzetközi főváros és heroikusán küzdő, magyar elemeinek minden erőlködése dacára is oly nehezen tud benne a magyaros magyar nyelv és érzés ve-i zető szerepre vergődni.... fhtcrnacio- malikmusí Vájjon egy kevésbé közö-í nyös, egy nemzetibb fővárosban tudott volna-c a proletárdiktatúra oly játszi, könnyedséggel hatalomra billenni . és hatalmon maradniT — Mindezek után fcikzta a kép: a nem magyar eredetű s az örökké uj és ide. gén elemek gomolygása ■ folytánj rosszul magyaroso tolt volna a nemzeti nyelv, a nemzeti magyarosodé Budapest hogy isi válba irodalom fővárost megillető kntmináns gócpontjává? Aniig kisebb és szerényebb volt, Pest a múltban szívesen elismerte a vidéki igazi magyar nyelv nraéceptorságát- és szívesen tanult Aranytól, Petőfitől, de most, hogy felvitte Isten a dolgát s fénnyel, kinccsel, milliós tömegekkel rendelkezik, most már mást gondol és megy a maga utján. Mit neki az a, vidéki paraszt nyelv, mikor az ö egyáltalán nem vagy legfeljebb rosszul magyarosadó. de jól fizető' tömegeinek más kell? És megcsinálja számukra azt a szólicnmitó. szellcmha- m isiié, dekadens és kakofonikns pesti nyelvet, mely hovatovább elválik, távolodik a magyar nyelvtől s most. már oly erősnek érzi magát, hogy mindenbem hasonló mételyes. irodalmával együtt, immár hadat, üzen az igazi magyar nyelvnek és igazi magyar irodalomnak. Ok és pártolóik persze dialektusnak nevezik ezt a pesti nyelvet . . . én Istenem, mintha az dialektus volna, ha valaki nem tud magyarul?! Am fürgék és agilisak ' az uj nyelv és irodalom vezérei s a sajtó egy bizonyos részével mér hatalma, san terjesztik a mételyt az egészséges'vidék felé. Viszik az uj magyar tolvajnyelv. jassz szavait s az a szegény naiv vidék látott szájjá! eszi, — én megdöbbentem a minap, mikor nem egy vigécz- túl, hanem egy parasztgazda szájából hallottam azt, hogy „lekéstem a vonatot“ ... az uj nyelv máris rontja a régi jót, rontja a ritmust, a szellemet s nyomában ugyanígy mételye*i az irodalom a: igazi magyar irodalmat. * Az elnöki megnyitó titán felzugot t a taps. majd következett a fő titkári jelentés. Ezután Szathrnáry István adta elő három pompás költeményét. Bársony István, a kitűnő elbeszélő Az alma meg a fája cirnii
