Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 1-es doboz

Pékár Gyula ünnepi beszéde.

Vasárnap délben az Akadémia dísztermében tartotta rendes évi nagygyűlését a Petőfi Társaság. Pékár Gyula elnöki megnyitójában többek között ezeket mondta:

— A kívülről jövő veszély kettős fronton támad minket nemzeti létünkben. Az egyik uj szomszédaink brutalitása, mellyel közel négymilliónyi elszakadt magyarságot minden iskolájától, kultúrájától megfosztja s szívós elnyomással három más nemzetté igyekeznek asszimilálni. A külső támadás második frontja: a világpolgárság. Követi ezt a mézédes pacifista lecke: legyünk e föld körül mindannyian nemzetközi testvérek, kozmopolita polgárok, internacionalista hazafiak.

— A külső veszedelemnél is fenyegetőbb a belső aknamunka: a külső métely belopása a nemzet élő testébe, a szellem lassú megmérgezése. Ezt a csempészmunkát a tudatos, vagy öntudatlan bacillus- hordozók itthon hemzsegő hada végzi. írók, publicisták ezek, a durva demagógtól a negédes dekadensig minden szőrű és tollú propagandisták, kik tetszetős frázisokba pakoltan adagolják a mételyt. Egyik a nyugati dekadenciák hazug fölényének a csalétkével kicsinyli le a romlatlan magyar erőt, egészséget, másik a perverzitások rothadt érzékiségével tüntet a maradi magyar szemérem ellen, harmadik az erkölcsi közöny piedesztáljával röhög a családi élet, a becsület, a jellem előítéletein, de mindannyian szisszenve figuráznak ki minden hazafias megnyilatkozást.

— A minap már akadt egy magyar iró, aki úgyszólván beállt az egyik utódállam magyarellenes propagandistájának. Ennek az írónak fáj, hogy cserkészeink hazafias dalokat énekelnek, ellenben fennen dicséri a csonkahatáron túli idegen iskolákat, melyek ottani gyermekeinket idegen nyelvre s ezen az idegen nyelven „szociálisabb, kulturáltabb, európaibb magyarságra", vagyis megalkuvóbb magyarságra tanítják. Ez az iró, az „Extra Hungáriám“ régi mondással szemben azt találja, hogy „a magyar világon kívüli élet bizony okosabb és emberségesebb élet“, vagyis: örülj te elszakított magyar és soha sem kívánkozzál többé haza, vissza az anyaországhoz. És a nemzet köteles mindezt tűrni?

Persze, ilyet csak olyan ember irhát, aki tizenkét évvel ezelőtt már alaposan letette a vizsgát á nemzethűségből, aki 1919-ben dunántúli propaganda- kőrúton járt Kun Béla népbiztosával, aki kommunista-lapot szerkesztett, aki a bolsevista „Ifjú proletár" cikkírója volt, aki a vörös diktatúrától pénzt vett fel, s akit mindezekért utóbb az irodalmi társaságok ki is vetettek magukból. Ó, bárgyú magyar türelem, mikor szakad el végre már fonalad? He- rosztrátoszi csoda, hogy egy ilyen, sohsem vezek- lett ember még vezérként nyithassa ki a száját magyar földön. Minden más országban a közvélemény vihara elsöpörné őt.

Lampérth Géza főtitkári jelentésében hódolt március 15-ike, Petőfi, Jókai és a márciusi ifjak emlékének. Kozma Andor nagyhatású uj költeményeit olvasta fel, azután József Ferenc kir. herceg székfoglalója következett „Részletek a Kolumbus cimü drámából" címmel. Bevezető szavaiban a következőket mondta:

— Szemelvényeket mutatok be székfoglalómból, ennek a témája Kolumbus. Az ő utazása a semmibe, az ismeretlenbe és alakja úgy áll álőttem, mint a nagy ismeretlennek a megkisértője, mint a sorsnak bátor kihívója. Miért választotta'm épen az ő személyét? Mert ő a középkor és újkor küszöbén álló nagy küzdőszellem, a mindenkitől félreértett, a mindenkitől kigunyolt, aki végigkilincselte egész Spanyolország minden hivatalát, beléőszült ebbe a kilincselésbe és végre egy ferencrendi atya megértő szive révén eljut Izabella királynéhoz, aki világraszóló nagy tervét megérti. Végre három rozoga hajót adnak neki és nagyrészt kalandorokkal lesz körülvéve, ezekkel a megtört exisztenciákkal indul a végtelennek. A végtelennek indulni annyi, mint a lehetetlen megkisér- tése. A lehetetlenből pedig lett föld és lett világkultúra.

— Kolumbusnak sorsa annyira megragadó és a magyarságot példázza. Mi magyarok is, ma a lehetetlen előtt állunk, mindenki azt kiáltja felénk, ha élni akarunk, hogy lehetetlen, ha terjeszkedni akarunk, hogy lehetetlen és ha igazságot akarunk, hogy az is lehetetlen. Kolumbust én a magyar szenvedésből írtam ki és magyar lelkem vágyaiból álmodtam

meg. Mi is a kor nagy tengerép hajózunk, az el jövendők felé és mi is megkíséreljük a lehetetlent.

Felolvasta a dráma előhantgját, azután Pékár

Gyula tagavató beszédet intézett a királyi herceghez, akiben a mindig magyar érzelmű Palatínus család magyarszivü kiváló képviselőjét üdvözölte.

Lampérth Géza és Gyökössy Endre költeményeket, Császár Elemér ünnepi tanulmányt, Bállá Ignác „Magyar irók Itáliában" cimü tanulmányát olvasta fel, ismertetve azt a nagy lendületot, amelynek Mussolini alatt indult a magyar irodaüom megismerése Olaszországban. Felolvasták a miiapói magyarbarát olaszok és a milánói magyarok táviratát, »égül Kiss Ferenc, a Nemzeti Színház művésze a közönség tapsai között Petőfi-verseket szavalt

Délben ünnepi lakoma volt, ahol Pékár Gyula. mondta az első pohárköszöntőt a kormányzóra, majd Almásy László, a képviselőház elnöke fekérte József Ferenc kir. herceget, hogy a Peüőfi-serleggel az első beszédet mondja. A Petőfí-serleget érinteni — mondta többek közt a királyi herceg — annyi, mint a magyar zabadságot. a magyar nemzeti szellemet érintem. rx magyar szellem dolgozott ezen a földöm ezer éven át és teremtett kultúrát. A magyar nyelv volt az a hatalmas erő, amely a magyar egységet megerezte. A modern tanítás a világnyelvről utópia* A Keletről fenyegető veszedelem rabszolgaság, rothadás tüze es ellene küzdenünk kell. Végül a magyar-olasz barátságról beszélt és arra emelte a Petőfí-sesrlegot.

A köszöntő után a Társaság elnöksége meleghangú táviratban üdvözölte Mussolinit, mint a magyar ügyek nagy barátját, védnökét és a. magyar kultúra pártfogóját. Havas István, Almásy Lsiszló, Szath- máry István, Herezeg Ferenc, Adávi Éva és Harsányt Zsolt mondtak még pohárköszöntőket.