Posner, Yochanan Dov (szerk.): Peszáchi hágádá - Klasszikus zsidó művek magyarul 6. (Budapest, 2001)
Dájénu...
31 PESZÁCHI HÁGÁDÁ szán lonu esz háTojro, vöhichniszonu löErec Jiszroél, uvono lonu esz Bész Háböchiro lőchápér ál kol ávojnojszénu. künk adta a Tórát, bevitt minket Izrael földjére és felépítette nekünk a Szentélyt, hogy megbocsáttassanak bűneink. Rábon Gámliél hojo ojmér, kol seloj omár sölojso dövorim élű báPeszách lőj joco jödéj chojvoszoj. Vöélu hén: Peszách, máco, umorojr. Rábán Gámliél ezt szokta mondani: aki a széderestén nem beszéli el a három dolgot: a peszách -áldozatot, a pászkát és a keserű füvet, az nem tett eleget kötelességének. Peszách sehoju ávojszénu ojchlim bizmán seBész Hámikdos kájom, ál sum mo? Ál sum seposzách háMokojm ál botéj ávojszénu bő- Microjim. Seneemár: váámártem zevách Peszách hu láAdojnoj, áser poszách ál botéj vönéj Jiszroél böMicrájim bönogpoj esz Micrájim, vöesz boténu hicil, vájikojd hoom vájistáchávu. Miért hozták őseink a Szentély fennállása idején a peszách [az elkerülés]áldozatot? Mert az Örökkévaló, áldott legyen a neve, elkerülte atyáink házait Egyiptómban, amint az írva van: ״mondjátok el [gyermekeiteknek], Peszách-áldozat ez az Örökkévalónak, aki elkerülte Izrael fiainak házait, mikor Egyiptomot sújtotta, a mi házainkat pedig megmentette. És meghajolt a nép és leborult” f2Mózes 12:26.). A házigazda felmutatja a pászkát. Máco zoj seonu ojchlim, ál sum mo? Ál sum seloj hiszpik böcekesz sei ávojszénu lőháchámic, ád seniglo áléhem melech málchéj hámölochim Hákodojs Boruch Hu ugöolom. Seneemár: vájojfu esz hábocék áser hojciu miMicrájim ugojsz mácojsz, ki lőj choméc, ki gojrsu miMicrájim völoj jochlu löhiszmáméhá, vögám cédo lőj oszu lohem. Miért esszük a pászkát, a kovásztalan kenyeret? Mert még meg sem kelhetett őseink tésztája, amikor megjelent a királyok királya, a Szent, legyen áldott Ő, és megszabadította őket, amint írva van: ״és kovásztalan lepényeket sütöttek a magukkal hozott tésztából, ami még meg se kelhetett, mert kiűzték őket Egyiptomból és nem késlekedhettek, még útravaló eleséget sem készíthettek maguknak” (uo. 39.). A házigazda felmutatja a keserű gyökeret. Morojr ze seonu ojchlin, ál sum mo? Ál sum seméröru háMicrim esz chájé ávojszénu böMicrojim. Seneemár: vájmoráru esz chájéhem báávojdo koso böchojmer uvilvénim uvöchol ávojdo bászode, ész kol ávojdoszom áser ovdu vohem böforech. És miért esszük ma a keserű gyökeret?Azért, mert az egyiptomiak megkeserítették atyáink életét Egyiptómban, amint írva van: ״és megkeserítették életüket, nehéz munkával, agyagkeveréssel, vályogvetéssel, és mindenféle mezei munkával kemény robotra fogták őket” (2Mózes 1:14.). Böchol dojr vodojr chájov odom lirojsz esz ácmoj köilu hu joco miMicrojim. Seneemár: vöhigádto lövincho bájojm háhu lémojr, báávur ze oszo Ádojnoj li böcészi miMicrojim. Lőj esz ávojszénu bilvod goál Hákodojs Boruch Hu miMicrojim, elő áf ojszonu goál imohem. Seneemár: vöojszonu hojci misom, lömáán hovi ojszonu loszesz lonu esz hoorec áser nisbá láávojszénu. Minden korban és időben úgy kell tekintenie a zsidó embernek, mintha ő maga saját személyében szabadult volna ki Egyiptomból, amint az írás mondja: ״Beszéld el fiaidnak azon a napon, s tedd hozzá: velem tette ezt az Örökkévaló, mikor kivonultam Egyiptomból” f2Mózes 13:8.). Mert nemcsak atyáinkat váltotta meg a Szent, áldott Ő, hanem bennünket is kiszabadított velük együtt, mert írva van: ״Minket pedig kivezetett onnan, hogy elvigyen és nekünk adja az országot, amelyet atyáinknak ígért” (5Mózes 7:23.). Felemeljük a borospoharat. A pászkák le vannak takarva. Löfichoch ánáchnu chájavim löhojdojsz löhálél, lösábéách löfoér, lörojmém löhádér, lövoréch, löolé ulökálész, lömi seoszo láávojszénu völonu esz kol hániszim hoélu. Hojcionu méávdusz löchérusz, mijogojn Ennélfogva kötelességünk leróni hálánkat a mi Istenünknek, zengeni dicséretét, hirdetni ragyogó fenségét, magasztalni áldó köszönettel azt, aki atyáinkkal és velünk e csodákat művelte, aki a szolgaságot szabadsággá, a bánatot örömmé, a gyászt
