Posner, Yochanan Dov (szerk.): Peszáchi hágádá - Klasszikus zsidó művek magyarul 6. (Budapest, 2001)
Dájénu...
PESZÁCHI HÁGÁDÁ 29 Rábi Ákivo ojmér, minájin sekol máko umáko sehévi Hákodojs Boruch Hu ál há- Micrim böMicrájim hojszo sei chomés mákojsz? Seneemár: jösálách bőm chárojn ápoj, evro, vozáám, vöcoro, misláchász máláchéj roim. Chárojn ápoj, áchász. Evro, stájim. Vozáám, solojs. Vöcoro, árbá. Misláchász máláchéj roim■, chomés. Emojr méáto böMicrájim loku chámisim mákojsz, vöál hájom loku chámisim umoszájim mákojsz. Rabbi Ákiuá ezt mondta; Miből következtethetünk arra, hogy minden egyes csapás, amellyel az Örökkévaló az egyiptomiakat a földjükön sújtotta, öt csapásból állőtt? Ugyancsak a fenti zsoltárversből, amely így szól: ״Rájuk bocsátotta felgerjedt haragját: a felbőszülést, a felindulást, a szorongattatást, a vészangyalok seregét”. Rabbi Ákivá szerint a fellobbant harag - egy, a felbőszülés - kettő, a felindulás -három, a szóróngattatás - négy, a vészangyalok serege - öt. Ebből kitűnik, hogy az egyiptomiaknak a szárazföldön ötven, a tengeren pedig kétszázötven csapást kellett elszenvedniük. A következő bekezdést énekelni szoktuk. Kámo máálojsz tojvojsz láMokojm olénu: Ilu hojcionu miMicrájim völoj oszo vohem söfotim, dájénu. Hu oszo vohem söfotim völoj oszo vélojhéhem, dájénu. Ilu oszo vélojhéhem völoj horág esz böchojréhem, dájénu. Ilu horág esz böchojréhem völoj noszán lonu esz momojnom, dájénu. Ilu noszán lonu esz momojnom völoj korá lonu esz hájom, dájénu. Ilu korá lonu esz hájom völoj heevironu böszojchoj bechorovo, dájénu. Ilu heevironu böszojchoj bechorovo völoj siká corénu böszojchoj, dájénu. Ilu siká corénu böszojchoj völoj szipék corkénu bámidbor árboim sono, dájénu. Ilu szipék corkénu bámidbor árboim sono völoj heechilonu esz hámon, dájénu. Ilu heechilonu esz hámon völoj noszán lonu esz hásábosz, dájénu. Ilu noszán lonu esz hásábosz völoj kérvonu lifné hár Szináj, dájénu. Ilu kérvonu lifné hár Szináj völoj noszán lonu esz háTojro, dájénu. Ilu noszán lonu esz háTojro völoj hichniszonu löErec JiszroéI, dájénu. Ilu hichniszonu löErec JiszroéI völoj vono lonu esz Bész Háböchiro, dájénu. Ál áchász kámo vöchámo, tojvo chöfulo umöchupelesz, láMokojm olénu. Sehojcionu miMicrojim, vöoszo vohem söfotim, vöoszo vélojhéhem, vöhorág esz böchojréhem, vönoszán lonu esz momojnom, vökorá lonu esz hájom, vöheevironu vöszojchoj bechorovo, vösiká corénu böszojchoj, vöszipék corkénu bámidbor árboim sono, vöheechilonu esz hámon, vönoszán lonu esz hásábosz, vökérvonu lifné hár Szináj, vöno-Mily végtelenül jóságos volt hozzánk a mi Istenünk: Ha csak kiszabadít minket Egyiptomból, de nem ítélkezik felettük, azzal is beértük volna, Ha csak ítélkezik felettük, de isteneiket nem sújtja, azzal is beértük volna, Ha csak isteneiket sújtja, de elsőszülötteiket nem bünteti, azzal is beértük volna, Ha csak az elsőszülötteket bünteti, de nem juttatja nekünk a kincseiket, azzal is beértük volna, Ha csaknekünk juttatja kincseiket, de nem hasítja ketté a tengert, azzal is beértük volna, Ha csak ketté hasítja a tengert, de minket nem vezet át rajta száraz lábbal, azzal is beértük volna, Ha csak átvezet bennünket száraz lábbal, de nem fullasztja bele ellenségeinket, azzal is beértük volna, Ha csak belefullasztja ellenségeinket, de nem gondoskodik rólunk a pusztában negyven éven át, azzal is beértük volna, Ha csak gondoskodik rólunk a pusztában negyven éven át, de nem táplál bennünket mannával, azzal is beértük volna, Ha csak mannával táplál bennünket, de nem ajándékoz meg minket a Szombattal, azzal is beértük volna, Ha csak megajándékoz minket a Szombattal, de nem vezet bennünket a Színájhoz, azzal is beértük volna, Ha csak elvezet bennünket a Színájhoz, de nem adja nekünk a Tórát, azzal is beértük volna, Ha csak nekünk adja a Tórát, de nem visz be bennünket Izrael földjére, azzal is beértük volna, Ha csak bevisz bennünket Izrael földjére, de nem építi fel nekünk a Szentélyt, azzal is beértük volna! Mily mérhetetlen volt tehát Istenünk irántunk tanúsított jósága: kiszabadított minket a rabságból, ítéletet hozott Egyiptom felett, lesújtott isteneikre, megbüntette elsőszülötteiket, nekünk juttatta kincseiket, kettéhasította a tengert, átvezetett bennünket rajta száraz lábbal, belefut- 1osztotta ellenségeinket, gondoskodott rólunk a pusztában negyven éven át, mannával táplált bennünket, megajándékozott minket a Szombattal, elvezetett bennünket a Színáj-hegyéhez, ott ne-
