Posner, Yochanan Dov (szerk.): Peszáchi hágádá - Klasszikus zsidó művek magyarul 6. (Budapest, 2001)
Vöhi seomdo
21 FESZÁCHI HÁGÁDÁ Jochojl mérojs chojdes, tálmud lojmár: bájojm háhu. I bájojm háhu, jochojl miböojd jojm, tálmud lojmár: báávur ze. Báávur ze lőj omárti elő bösoo sejés máco umorojr munochim löfonecho. Mitchilo ojvdéj ávojdo zoro hoju ávojszénu, vöáchsov kérvonu háMokojm láávojdoszőj. Seneemár: vájojmer Jöhojsuá el kol hoom, koj omár Adojnoj Elojhéj Jiszroél, bőéver hánohor josvu ávojszéchem méojlom, Terách ávi Ávrohom váávi Nochojr, vájáávdu elojhim áchérim. Voekách esz ávichem esz Avrohom mééver hánohor, voojléch ojszoj böchol erec Könoán, voárbe esz zároj, voeten lőj esz Jicchok. Voetén löJicchok esz Jáákojv vöesz Észov, voetén löEszov esz Hár Széir loresesz ojszoj, vöJáákojvuvonovjordu Microjim. Azt hihetnénk, hogy már niszán elsejétől fogva bele kell fognunk a kivonulás elbeszélésébe, de írva van, hogy ״azon a napon” (úo.j. Hihetnénk, hogy nappal, de írva van, hogy ״ennélfogva” [szemléltető módon], vagyis azokban az órákban, amikora pászka és a torma ott van előttünk az asztalon [azaz este]. Kezdetben őseink bálványimádók voltak, de mostanra rávezetett az Örökkévaló az Ő tiszta hitének szolgálatára, ahogyan írva van: ״És szólt Jósuá az egész néphez: így szólt az Örökkévaló, Izrael Istene: »Az ősi időkben a folyó túl partján éltek őseitek, Terách, Ábrahám és Náchor apja, és idegen isteneket szolgáltak, de Én kivettem atyátokat Ábrahámot a folyó túlpartjáról, átvezettem őt Kánaán országába, és megszaporítottam utódait. Adtam neki Izsákot, Izsáknak pedig Jákobot és Ézsaut. Ézsaunak birtokul adtam Széir hegyét örökségként, Jákob pedig fiaival együtt lement Egyiptomba.«״ fJósuá 24:2-4.) Boruch sojmér hávtochoszoj löJiszroél, boruch Hu. SeHákodojs Boruch Hu chisév esz hákéc láászojsz, kömo seomor löÁvrohóm ovinu bivrisz béjn háböszorim. Seneemár: vájojmer löÁvrom, jodojá tédá ki gér jihje zárácho böerec lőj lohem, váávodum vőinu ojszom árbá méojsz sono. Vögám esz hágoj áser jáávojdu dón onojchi, vöácháréj chén jécu birchus godojl. Áldott, aki betartja Izraelnek tett ígéretét, áldott Ő! Mert a Szent, áldott Ő, jó előre látta a véget, ahogy mondta Ábrahám ősapánknak az áldozati részek közti szövetségben, mint írva van: ״És megmondta Ábrahámnak: tudd meg, hogy ivadékaid idegenek lesznek egy országban, mely nem az övék, és négyszáz esztendőn keresztül dolgoztatják és gyötrik majd őket. De ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, aztán pedig kincsekkel megrakodva kivonulnak onnan.” (!Mózes 15:13-14.) Felemeljük a borospoharat. A pászkák le vannak takarva. A következő bekezdést énekelni szoktuk. Ez az isteni ígéret vigyázta őseinket, és ez ui- Vöhi seomdo láávojszénu völonu. gyáz bennünket is. Mert nem csupán egyetlen Seloj echod bilvod omád olénu lőellenség készült elpusztítani minket, hanem chálojszénu, elő seböchol dojr vodojr minden egyes nemzedékben támadnak olyanok, ojmdim olénu löchálojszénu, vöHáakik vesztünkre törnek, de a Szent, áldott le- kodojs Boruch Hu mácilénu mijogyen O, kiment bennünket a karmaik közül. dóm. Az asztalra tesszük a poharat és felfedjük a pászkák egy részét. Cé ulmád má bikés Lovon hoárámi láászojsz lő Jáákojv ovinu. SePároj lőj gozár elő ál házchorim vöLovon bikés láákojr esz hákojl. Seneemár: árámi ojvéd ovi, vájéred Micrájmo, vájogor som bimszéj möot, vájhi som lögoj godojl ocum vorov. Nézd csak mit készült tenni Jákob ősapánkkal az arámi Lábán, aki még a Fáraón is túl akart tenni, mert ez csak a fiúgyerekekre mondta ki a halálos ítéletét, de Lábán mindnyájukkal végezni akart, ahogy írva van: ״Az arámi el akarta veszejteni atyámat [Jákobot], de ő lement Egyiptomba, ott lakott kevesedmagával, és nagy néppé lett; hatalmassá és számossá lettek” f5Mózes 26:5.). ״...ő lement Egyiptomba”, az isteni elrendelés által Vájéred Micrájmo, onusz ál pi hádibur. kényszeríttetve,
