Pest Megyi Hírlap, 1995. február (39. évfolyam, 27-30. szám)
1995-02-02 / 28. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1995. FEBRUÁR 2., CSÜTÖRTÖK Kiutasított békezarándokok A napokban vonattal a vajdasági Verbászra érkezett a Békéért és az életért elnevezésű közös zarándoklat résztvevőinek egy kisebb, 28 tagú csoportja. Fekete- csig a néhány kilométeres utat incidens nélkül, mi több, rendőrségi biztosítás mellett gyalog tették meg, ahol részt vettek a református templomban a békeimaórán. Másnap reggel a szokásos békeáhítat után gyalog indultak vissza Verbászra. A vasátúllomás közelében azonban igen kellemetlen meglepetésben volt részük. A rendőrség várt rájuk, betessékelte őket egy különjáratú buszba, és csupán azt közölte velük, hogy nem folytathatják útjukat, majd elszállította őket a magyar határra. A békezarándokok két napot szándékoztak tölteni Belgrádban, ahol fogadta volna őket Pál pravoszláv pátriárka is. A szerb fővárosból eredetileg Athénbe vezetett volna útjuk, és ott csatlakoztak volna a többiekhez. A béketúra résztvevői december 8-án indultak Auschwitzból, végcéljuk pedig — Kelet-Európán, Közép-Keleten, Indián és Dél- nyugat-Ázsián keresztül — Japán, pontosabban Hirosima és Nagasaki, ahova augusztus 6-a és 9-e között érkeznek. A szerbiai közvélemény vajmi keveset tudott a békezarándokokról, hiszen a központi lapok mélységesen hallgattak és hallgatnak az eseményről. A belügyminisztérium pedig semmilyen információt nem volt hajlandó adni a záróincidenssel kapcsolatban. (b. m.) Elrabolták Salvador zsidó hitközségének az elnökét Négyes csúcs Kairóban Jasszer Arafat, a Palesztin Önkormányzati Hatóság elnöke, Húszéin Jordán király, Huszni Mubarak egyiptomi elnök és Jichak Rabin izraeli miniszterelnök részvételével ma négyes közel-keleti csúcsra kerül sor Kairóban. A közel-keleti békefolyamat fölgyorsítása érdekében az egyiptomi diplomácia ezúttal a rendkívül szövevényes izraeli—palesztin viszony javításán, illetve a Jeruzsálem és Damaszkusz közötti megbeszélések fölújításán fáradozik. A találkozó további fontos témapontja Izrael atomfegyverkezése lesz. A rendkívül fontos kairói csúcs előjátékaként tegnap Simon Perest izraeli külügyminiszter hosszas előkészítő megbeszéléseket folytatott Huszni Mubarak egyiptomi elnökkel és Amr Músza külügyminiszterrel. A kairói Al-Ittihádij- ja elnöki palotában lezajlott tegnapi Mubarak—Pe- resz megbeszélés középpontjában az az egyiptomi követelés állt, hogy Izrael is csatlakozzon a nemzetközi atomsorompó-egyez- ményhez. Jeruzsálem azzal utasítja vissza a szerződés aláírását, hogy a közel-keleti térségben Irán és Irak csatlakoztak ugyan a: szerződéshez, de közben komoly erőfeszítéseket tesznek az önálló atomfegyver előállítására. Az atomso- rompó-egyezményt Izraelen kívül India és Pakisztán sem írták még alá. Amr Músza ezzel kapcsolatban a Peresszel történt megbeszélése után tegnap kijelentette: Egyiptom szerint az egész Közel-Keletet mentesíteni kell a tömegpusztító fegyverektől, s elsősorban az atomfegyverektől. Músza külügyminiszter szerint Egyiptomot elsősorban az aggasztja, senki sem tudja pontosan, hogy Izraelnek mekkora as nukleáris potenciálja. Az izraeliek bizalmát élvező egyiptomi diplomácia már régóta fáradozik a Jeruzsálem és Damaszkusz közti béketárgyalások fölújításán, de a mai közel-keleti csúcsra Háfiz al-Aszad Szíriái elnök mégsem kapott meghívást. Mubarak egyiptomi elnök ezzel kapcsolatba tegnap kijelentette: Aszad elnök bármikor szívesen látott vendég Kairóban, de meghívást ezúttal azért nem küldtek neki, mert nem akarták kellemetlen helyzetbe hozni. A Szíriái elnök ugyanis csak akkor hajlandó fölújítani a béketárgyalásokat, ha Jeruzsálem előzőleg kijelenti, hogy kivonul az 1967-ben megszállt Golán-fennsíkról. El-Salvadorban tegnap elrabolták Jean-Claude Ca- hant, a salvadori zsidó hitközség elnökét. Az emberrablást hat fegyveres hajtotta végre, akik a gazdag gyáros, s egyben a salvadori zsidó hitközségi elnök szabadon bocsátásáért hatalmas összegű váltságdíjat követelnek. A jeruzsálemi rádió jelentése szerint tegnap ismét harci tevékenységre került sor a dél-libanoni Tuf- fáh-körzetben. Az izraeli hadsereg és a vele szövetséges dél-libanoni hadsereg lőtte a Dzsebel-Száfi környékét. Az akcióba belekapcsolódtak az izraeli harci helikopterek is. H. J. Spekulációk Szerbiában Hitel csak a szófogadóknak Horvátország jövője A február elsején életbe lépett előírásokból arra lehet következtetni, hogy Dragoszláv Av- rámovics, a szerb—montenegrói államszövetség nemzeti bankjának hajlott korú kormányzója még mindig hisz abban, hogy külső anyagi segítség nélkül talpra lehet állítani a Kis-Jugoszlávia gazdaságát. Az utóbbi hónapokban jócskán felhígult dinár további árfolyamzuhanását megakadályozandó gyakorlatilag elrendelte, hogy a gyárakban és a vállalatokban csupán „ésszerű” mennyiségű tartalék ám, újratermelési anyag és alapanyag lehet. Mivel az idős professzor tudatában van a krónikus forgótőkehiánynak, a hitelpolitikába javaslatára beépített mechanizmusok útján szeretné lefékezni az inflációt. A legújabb rendelet szerint ugyanis a tartalékokkal az ésszerű kereteket túllépő üzemek és vállalatok semmiképpen sem kaphatnak bankhitelt. Márpedig e nélkül legtöbb cég akár holnap lehúzhatja a redőnyt. Persze, megtörténhet, hogy a kereskedelmi bankok, engedve a helyi hatalmasok nyomásának, figyelmen kívül hagyják a központi parancsot, és a rendelet ellenére is hajlandók hitelezni az elsősorban a késztermékkel spekulálóknak. Ebben az esetben a pénzintézmények isszák meg ennek a levét, mert még rövid távon sem számíthatnak a jegybanknak az elsődleges pénzkibocsátásból eredő „injekciójára”. Viszont azt is tudni kell, hogy az ilyen drasztikus „zárlat” gyakorlatilag igen rövid idő alatt csődbe juttathatja úgyszólván a legerősebb kereskedelmi bankot is. Az első ránézésre úgy tűnik, hogy Avrámovics profesz- szor jó úton halad részben a spekulánsok, részben pedig az árnyékgazdaság felszámolásának útján. Tudni leéli azonban azt is, hogy eddig még nem született a Balkánon olyan törvény, amelyet a vállalatvezetők és más érdekeltek maradéktalanul érvényesítettek volna. Miért lenne éppen ez kivétel? (both) A horvát szábor (parlament) azon döntése, hogy március 31-ével felmondja a „vendéglátást” az Egyesült Nemzetek békeerőinek, tevékenyebb munkára késztette a nemzetközi békeközvetítőket is. Legutóbbi javaslatuk szerint, melyet a knini szerb bábállam vezetése még csak elolvasni sem volt hajlandó, a jelenlegihez viszonyítva lényeges társadalmi berendezkedé- si változásokat tervez. A horvát vezetőség ugyan hallani sem akar arról, hogy a nemzetközileg elismert határain belül megalakuljon a jelenleg szerb Krajina Köztársaságnak nevezett ország, azt azonban semmiképpen sem védheti ki, hogy azoknak a területeknek, ahol a szer- bek az 1991. évi népszámlálás szerint többségben voltak, ne adjon szokatlanul nagy meghatalmazásokkal járó autonómiát. Az elképzelések szerint a szerb Krajinának saját pénzneme is lenne, és gyakorlatilag jószerivel minden olyan jogokat élvezne, amelyek az önálló államokat illetik meg. Ez alól csupán a hadügy, a kül- ügy és bizonyos mértékben a külgazdaság képez kivételt. Elvileg Horvátország alkotmányos rendjéhez tartoznának, de saját törvényeik (is) lennének, amelyeket Zágráb kötelezően elismerne. Ez vonatkozik a címer, a nyelv, az írásmód és a zászló használatára is. Tekintettel azonban arra, hogy a két szemben álló nemzet között bármikor kirobbanhatnának fegyveres összetűzések, a megegyezés tervezete szerint három éven belül fegyvermentesítenék Kra- jinát, s a szerb önkormányzatnak tilos lenne saját hadsereget tartania. Ezzel együtt a szóban forgó területre horvát katona kizárólag a Szerb Krajina elnökének hívására léphetne. A nemzetközi összekötő csoport ez irányú tevékenysége azonban vajmi kevés eredménnyel kecsegtet. (-th m.) VÉLEMÉNY Állítsuk meg a kék tébolyt! Elszabadult hazánkban a kék téboly, egyre csak szedi az egyéni és csoportos áldozatait, a módszeres hazugsággal mételyezett emberi lelkeket. A cél egyértelmű: a felnövekvő magyar nemzedékekkel el kell-e hitetni a bűnös, kirekesztő nép mítoszát. Nincs még egy „önálló” nemzet a világon, amely eltűrné azt, hogy a közszolgálati médiumokban éjjel-nappal az ötven-egynehány évvel ezelőtti — egyébként szomorú és tragikus — események ürügyén egy egész országot és népet, annak apraját-nagy- ját a bűn egyenes örököseiként mutassák be. Az 1994-es esztendő a zsidó holocaust éve volt Magyarországon. Minden áldott napra esett egy településhez vagy dátumhoz kötődő holocaust-évforduló, amelynek színhelyére aztán teljes stábbal kivonult és vádolt, sarat dobált egy jól számító gépezet. Vallom azt, hogy a túlhajszolt, már-már az ízléstelenség határát súroló holocaustfesztivál, a történelmi tragédia állandó jellegű izzásban tartása a zsidó mártírok emlékének a meg- gyalázása. Ennek a kék tébolynak a lovagjai ugyanis mindezt nem a mártíráldozatok iránti kegyeletből, hanem az esetek többségében a zsarolás szándékával teszik.' Magyarán szólva: több mint fél évszázaddal később a bűntudat állandósításával örökletessé akarják tenni még a Rákosi-rendszer idején megkaparintott gazdasági és politikai uralmat. A holocaustév elmúlt, de a kegyeletsértő (a másik oldalon pedig nemzetsértő) tobzódás folyik tovább. A mostani médiamaffiának már több évtizedes története, előképe van. A gazdasági jólétbe ők már beleszülettek, egyetemi tanulmányaikat pedig az előnyös politikai és társadalmi kiváltságaiknak köszönhetik. Két-három nemzedékkel ezelőtt — akkor még szovjet áldással — apáik megszervezték, fölállították a Péter Gábor nevével fémjelzett, s az egész magyar nemzetet megnyomorító, rettegésben tartó ÁVO nevű gépezetet. Persze közülük sokan ma már elhatárolják magukat Pétertől, Rákositól, Ge- rőtől, sőt még Aczéltól is, mondván: ezek a kommunisták nemcsak a magyarság, de egyben a zsidóság ellenségei is voltak. Ebben az állításban sok az igazság. Csakhogy ilyen alapon a magyarok döntő többsége is elmondhatja: a nyilasok, Szálasi, s általában a magyar fasiszták egyben a magyar nép ellenségei is voltak. Ez így igaz. A nyomtalanul eltűnt, az éjszaka leple alatt otthonaikból elhurcolt, fogságba hajszolt, ártatlanul megkínzott ezrekért, százezrekért kért-e már valaki bocsánatot a magyarságtól? A magyar államelnök és a kormányfő szinte menetrendszerű ismétléssel esdekelnek olyan bűntettek miatt, amelyeket a magyarság töredéke követett el. Ezzel szemben köztünk él — nyilván tisztes nyugdíjjal — Péter Gábor, a hírhedt ÁVO megszervezője. Valaha is kért ő már bocsánatot — legalább ő — a magyar nemzettől? További kérdések: Göncz és Horn urak részt vettek-e a szintén ötven évvel ezelőtt kivitelezett iszonyatos délvidéki magyarirtást fölidéző hivatalos megemlékezésen? Egyáltalán volt-e ilyen hivatalos megemlékezés? Állami kezdeményezésre fölállítottak-e — mondjuk a Vajdasághoz közeli Szeged városában — a délvidéki magyar holocaustot megörökítő emlékművet? Tombol a kék téboly. S ehhez a fékevesztett tombolás- hoz a magyar nemzet vezetőinek sunyítása, segédkezése is hozzájárul. A sunyitás miatt kerülhetett sor arra, hogy a Magyar Televízió fennen elzárt stúdiótermeibe glóriá- san visszahelyezett Bánó András az 1944-es zsidóüldözés miatt teljes közönnyel, a segítőkészség megtagadásával vádolta a magyar nemzetet. Ezért kerülhet sor arra is, hogy ezt a minden alapot nélkülöző vádaskodást „nemzet- gyalázásnak” nevező Sugár Andrást a közeli napokban a bíróság elé hurcolják. Bánó András ugyanis följelentette Sugár Andrást a személyiségi jogainak megsértése miatt. Kirekesztők, soviniszták, fajvédők vagyunk, de ezzel együtt eltűrjük, hogy a nemzettől elidegenedett médiások nap mint nap ostorozzanak, alaptalanul vádoljanak bennünket. Persze a kék téboly lovagjainak valahol igazuk van. Valóban kirekesztők vagyunk. Saját magunkat rekesztjük ki innen, eltűrjük, hogy a hazai média berkeiből is teljesen kiebrudaljanak bennünket.
