Pest Megyi Hírlap, 1995. február (39. évfolyam, 27-30. szám)
1995-02-02 / 28. szám
Ki id .. i mi,' in/lii.. i i i .................... ' rt..r1"*1—...................................................................................................................................................................= HÍ RLAP XXXIX. ÉVFOLYAM, 28. SZÁM Ára: 17,50 forint 1995. FEBRUÁR 2., CSÜTÖRTÖK Elfogyott a gazdák türelme Traktoros úttorlasz Alsónémediben Kozma Miklós önkormányzati képviselő-testületi tag volt a falugyűlés szónoka falum Attila felvétele Rendezvény miatt 9-től 12 óráig lezárják az 50-es fő- közlekedési útvonal egy szakaszát Alsónémedi belterületén — hangzott el tegnap reggel többször is a rádió Útinform című műsorában. A rádióhallgatók jó része ekkor már bizonyára tudta, hogy ezúttal nem valamiféle évenként visszatérő, szokványos rendezvényről van szó, ugyanis hétfőn már több újság, s a televízió is hírül adta: az alsónémedí gazdák az említett módon akarják kikényszeríteni a kárpótlási igényeik legalább egy részének a kielégítését Kilenc óra előtt néhány perccel, amikor Alsónémedi határába értem, 10-15 traktor gyűlt össze az útpadkán. — Itt fogják eltorlaszolni az utat? — fordultam az egyik gazdához. — Beljebb, a falu központjában 1100 méter hosszan, de nemcsak mi, hanem még vagy száz társunk — mondta a gazda, s szállt is fel a járművére, hogy besoroljon az időközben induló traktorok közé. A falu központjában, a polgármesteri hivatal előtt népes csoportok tárgyalják az eseményeket. Többnyire idős gazdák, akiknek szélfútta, ráncok barázdálta arcán látszik, hogy életük nagyobbik felét a hatéban töltötték, de vannak közöttük fiatalabbak is. Az egyik csoporthoz léptem, ahol a bemutatkozásom után szinte kérdezés nélkül, egymás szavába vágva adtak hangot méltatlankodásuknak a gazdák. — Hiába van, kérem, itt bármiféle törvény — mondta egyikük —, ha nem hajtják végre azokat, ha nem kapjuk meg a földünket. — Ketten- hárman rákönyököltek az egészre, mi meg leshetjük — kiáltott egy idősebb asszony. — Arról van szó, uram — magyarázta a harmadik —, hogy annak idején elvették a földjeinket, s egy részükön megalakították a Taksonyi Állami Gazdaságot, melynek a Kertészeti Egyetem Tangazdasága lett a jogutódja. Most pedig, ahelyett hogy kijelölnék számunkra árverésre az egészet, bérbe akarják adni. Ebből is látszik, hogy nincs rá szükségük. Azt is mondták, hogy ha akarjuk, mi is pályázhatunk rá. A saját földjeinkre — méltatlankodott. — Nem is volt még földárverés Alsónémediben? — kérdeztem. — Dehogyisnem, volt már négy is — válaszolja egy középkorú gazda —, csakhogy a négyen összesen valami 2800 aranykoronányi értékű föld talált gazdára. Nekünk pedig még körülbelül 10 ezer aranykoronára jogosító kárpótlási jegy van a zsebünkben. — A tangazdaság területe persze nincs ekkora értékű —- vetette közbe egy újabb gazda a körből —, az mindössze 281 hektár, amelynek értéke 3500 aranykorona körül van. — De legalább ezt megkapnánk. .. — így az egyik kucs- más férfi. — Jártam egyet a traktorok mellett, a kellemetlen hidegben jólesett megmozgatni az elgémberedett tagjaimat. Amikor kissé átmelegedtem, újabb csoporthoz léptem. A bemutatkozásnál kiderült, hogy a beszélgetőtársak egyike Györgyövics Balázs, a helyi földrendező bizottság elnöke. A szó persze itt is a kárpótlásról folyt — Legalább 150 embernek jutna föld azon a területen, de ez nem érdekli a tangazdaságot — szólt az egyik gazda. —- Pedig nem kerülne illetéktelenek kezébe a föld, mi már bizonyítottuk, hogy értünk a mezőgazdasághoz. Némedi a főváros egyik legfontosabb éléskamrája — tette hozzá. (Folytatás a 3. oldalon) Megalakultak a bizottságok Létszámbővítés a közgyűlés után Az MDF-bői a kisgazdákhoz Törvényszerű Békési bukása Az MDF vezetése által teremtett helyzetben sokaknak nincs más lehetőségük, mint hogy a Független Kisgazda- pártban folytassák tevékenységüket — mondotta tegnap az FKGP sajtótájékoztatójának bevezetőjében Torgyán József elnök. A napokban alakulnak meg a Pest Megyei Önkormányzat szakbizottságai: szám szerint tizenkettő. Ezek közül a ház- bizottság, melynek létrehozásáról már az alakuló közgyűlésen döntöttek a képviselők, rögvest az említett ülés után megkezdte politikai egyeztető munkáját. Mint Schmidt Géza, a közgyűlés elnöke lapunk munkatársának elmondta a megyei önkormányzat 11 bizottsága a napokban tartja alakuló ülését. Ezeken ő maga is igyekszik részt venni. Egyrészről, azért, hogy első kézből tájékozódjon a szakmai szervezetek munkájáról, másrészről, hogy adandó alkalommal segítséget is nyújtson konkrét ügyekben. — így például érdemben vehettem részt az egészség- ügyi és a szociális bizottság összevont ülésén. (Ezt a két feladatkört a megelőző önkormányzati ciklusban a népjóléti bizottság látta el. — (A szerk.) Ezen a fórumon döntöttünk az intézmények által igényelt címzett támogatások megajánlásáról. A fenti két bizottságon kívül változatlan feladatkörrel dolgoznak a képviselők a jelen önkormányzati ciklusban a gazdasági, a pénzügyi, a jogi és ügyrendi, a közművelődési és oktatási szakmai szervezetekben. Mellettük a már említett házbizottságon kívül az önkormányzati, a fenti két, különvált bizottság a területfejlesztési és idegen- forgalmi és a környezet- és természetvédelmi, az ifjúsági és sportbizottság s a mezőgazdasági bizottság felállítását szavazták meg a képviselők a legutóbbi közgyűlésen. (Folytatás a 8. oldalon) Nem én hasonlottam meg, hanem az MDF — indokolta döntését Horváth Béla. Az MDF egyik alapító tagja, aki az előző kormányzati ciklusban a Magyar Demokrata Fórum színeiben országgyűlési képviselő volt, tegnap egy fiatal értelmiségiekből álló csoport élén átlépett a Független Kisgazdapártba. Horváth Béla szerint az MDF liberalizálódik, ő viszont szeretne továbbra is nemzeti-ke- resztény-konzervatíy irányzatban dolgozni. Hangsúlyozta, hogy nem érez sértődöttséget, ám az MDF az ő meglátása szerint teljes végelgyengülésben szenved, s nyoma sem fedezhető fel egy megújulási folyamatnak. Torgyán József a fentiekhez hozzátette, hogy a nemzeti érzelmű középosztály tagjai közül szeretnének minél több fiatalt és középkorút megszólítani, mert az FKGP jövője csak velük együtt képzelhető el. A napi politikáról szólva az elnök kijelentette: jó kezdeményezésnek tartják a miniszterelnök által tegnapra összehívott hatpárti tanácskozást, mert a pártoknak össze kell fogniuk a nemzet kirablása ellen. (Folytatás a 3. oldalon) Ne félj, a tél meg fog gyötörni A nyugdíjas-életforma hétköznapjait ismerem közvetlen közelről. Barátaim, ismerőseim ebből a körből hallatják véleményüket minden találkozáskor, s ennek lényege: meddig lehet még terhelni bennünket? A mindennapi tej-kenyér- krumpli kiadások már elgyötörnek minket, égig emelt vil- lany-gáz-közlekedés számlákkal megrakottan. Gyerekeinkre, unokáinkra alig-alig jut a semmiből és nincsből, ugyanis ók is a nélkülözések korába érkeztek. És mit jósolnak a csillagok? De már a kérdést így fogalmazni is indulatkeltö, mert csillagok, majd szegfűk és madarak közös hordozója: az új nyomorúság, kiszolgáltatottság, jövőtlenség. Uj esztendőnk első' országgyűlésének alkalmából szánalomra indító volt a felvázolt jövőkép, melyet miniszterelnökünk fogalmazott. Jóindulattal összefoglalva így summázható: megpróbáljuk felmérni mit is tehetnénk. Mi pedig úgy folytathatjuk: hát ide jutottunk? És a szép, színes, virágos ígéretek, amelyek egy igazi szakértő' kormány átgondolt, kipróbált, bölcs intézkedései nyomán valóra válnak, már csak a régi szemináriumok, gyűlések, párt- határozatok lapjain találhatók? Körülnézek. Asztalunkon a paprikás krumpli ünnepi étel. Tejfölt ha lehet, nélkülözzük az ételeinkről, a felvágottakat már kiiktattuk az étrendből, míg a kifó'tt tésztafélék a gazdaságosak, mert bab-borsó-lencse ritkán helyezhetők az étrendünkbe, ahogyan az alma, az egykor mindennapi hazai gyümölcs is elérhetetlen lett. Nyugdíjas barátaim — mert még itt-ott alkalmazzák ókét (elsősorban valóságos szakértelmükért) — vasárnaponként meghívják gyerekeiket és még valami útravalót is csomagolnak más szőkébb időkre. A szegénységet ki-ki, ahogy tudja még titkolja, de ahogy a tél próbája nehezebb-nehezebb lesz a hangos szavakat sem fogják titkolni a becsapottak. ML Két és fél mülió nyugdíjas. A szabaddemokraták elnöke „nemes gesztussal” (Békési László idézte így) megkísérelte védelmezni a lemondott pénzügyminisztert, hogy hátha még mindent vissza lehet rendezni, bár ezt a látványos leszereplést minden hátsó gondolatokat hordozó erőlködéssel sem lehet védelmezni Magam inkább okulásra való olvasmánynak javaslom a nagy szakértők részére, hogy olvassanak több apróhirdetést. Féltve őrzött könyvkincseket, térítőkét, egyebeket kínálnak eladásra bajba jutott nyugdíjasok. Tetszik tudni, mit jelent ez? Nagyon nagy bajba került az ország. Es még csak most lépünk a februárba. A márciusban esedékes nyugdíjemelések nem fedezik az inflációt, az embereket próbára tevő köznapi élet kiadásait. Lassan a hárommillió koldus országának mára ötmillióra népesedett szegényei leszünk. Közben pár száz forintokért öregeket gyilkolnak, mert a közbiztonság olyan mélypontra süllyedt, hogy ebben is előzzük már Európát meg a világot Es nwst még az sincs, hogy hová „tántorogjon ki másfél millió emberünk”. A felelősség, illetve az elhamarkodottság nemzeti bűnét sem tudom persze erről a számláról lefelejteni. Ezeket a szomorú egyre több és súlyosabb szenvedésekkel rakott állapotokat azoknak köszönhetjük, akik ezt a kormányt, ezt a vezetést választották, akik hitték, hogy a szociális érzékenységet a szocialisták ismerik igazán. Persze, amíg a saját helyzetüket a piacgazdaság törvénye értelmében be nem biztosították, amíg részvényesei, tulajdonosai nem lettek az új vállalkozásoknak. Papolni aztán lehet a bajba jutott közösség bajairól, ezt negyvenöt esztendőn át kitűnő eredményekkel gyakorolták. Magyarán és nyersen, ide jutottunk. Rádió, televízió hazugságokat árasztó hétpróbás napilapok állandóan mételye- zett csúsztatásai nyomán. És ezzel ki-ki számoljon el saját lelkiismeretéveL Ami a holnapot illeti, kedves öreg barátom vigasztalását ajánlom másoknak is: üyen pénzügyminiszternél csak jobb jöhet — mondta —, mert akit már annak idején a kommunisták is félretettek, ugyan mit várhatott attól a farizeus módon piacgazdaságot prédikáló, de kifejezetten marxista gazdasági törvényszerűségekben gondolkodó, magát újnak hirdető'régi rendszer. Tudod — folytatta gondolatait —, csak még ezt is túléljük. Megérdemelnénk, annyi megpróbáltatás után. Csak a tél ne tartson sokáig, mert gyötrelmeit már érezzük. Biztatásul egyik sokat töprengő írónk gondolatait idézem: „a szegénység jó tanító, a nélkülözések jobban eszünkbe juttatják mit rontottunk, csak aztán el ne felejtsük — a keservesen megtanultakat.” Fábián Gyula
