Pest Megyi Hírlap, 1995. február (39. évfolyam, 27-30. szám)
1995-02-04 / 30. szám
xxxix. évfolyam, 30. szám Ára: 17,50 forint ; 1995. február 4„ szombat A Pest Megyei Hírlap, Magyarország egyik legfüggetlenebb napilapja 1995. február 4-én, szombaton jelenik meg utoljára. Az újság megszűnését nem gazdasági, hanem kimondottan politikai tevékenység idézte élű, s ez egyben hűen tükrözi a jelenlegi magyarországi állapotokat. Az újság megszűnését elűidézű okok részletes megvilágítására a Pest Megyei Hírlap szerkesztősége NEMZETKÖZI SAJTÓTÁJÉKOZTATÓT RENDEZ 1995. február 6-án 11 órakor. (Budapest VIII., Somogyi Béla u. 6. n. emelet) A sajtótájékoztatón angol, német és olasz nyelvű fordítók állnak a meghívottak rendelkezésére. Budapest, 1995. február 4. Vödrös Attila főszerkesztő Felvirrad még a Pest Megyei Hírlap napja Tőkés László is veszélyben Tűkés László Király-hágó melléki püspök búcsúinterjút adott lapunknak, amelyben kifejezte azon reményét, hogy a jelenleg háttérbe szorított nemzeti erűk nemsokára ismét elfoglalhatják a nekik kijáró helyet a magyarországi társadalomban. Az ellene indított rágalomhadjáratról szólva Tűkés püspök azt tartja, hogy az nem osztotta meg a romániai magyarságot, mert az csak egy szűk elitista körben vert föl hullámokat. Viszontlátásra a Pest Megyei Hírlap újraindításának ünnepségén falum Attila felvétele — Mennyire osztotta meg az RMDSZ-t az ön ellen indított rágalomhadjárat? — Egy bizonyos politikai „elit”-nek nevezett rétegben a támadások komoly hullámokat vertek. De elsősorban azok fordultak ellenem, akik amúgy is ellenezték az általam képviselt irányvonalat. Az akció az összmagyarságot vette célba, azaz belülről akartak bennünket lehetetlenné tenni. A rágalomhadjárat azonban nem érte el célját, mert a romániai magyarságot nem sikerült megosztani. — A csütörtökön közzétett nyilatkozatában ebből a politikai „elitből” nevén nevezi Tokay Györgyöt. — Tokay űr vérévé vált a régi rendszer, alkalmazkodik a körülményekhez. Egyszerijén tudomásul veszi a korlátokat, s ennek megfelelően él, szól, cselekszik, politizál. — A Tokay-féle urakat nem rettenti visz- sza a nemzetárulás lehetősége? — Ez a fogalom a Tokay úrhoz hasonló urak számára már régen ismeretlen. Náluk ugyanis életformává vált a kisebbségi magatartás és helyzettudat. Teljesen jóhiszeműen értékelem az effajta magatartást, s ezért még feltételezni sem merem róluk azt, hogy a magyarság iránt rossz érzéseket táplálnának. (Folytatás a 4. oldalon) Ellenőrzés kezdődik a benzinkutaknál Megéri becsapni a vevőt? Mindössze kétszáz hadra fogható embere van a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek. Közöttük ott vannak a 19 megye és a főváros szakemberei. Ők azok, akik az elmúlt években az országban működő mintegy 200 ezer kereskedelmi egységből 30 ezret felkerestek, s az adott helyszíneken elvégezték a központi tervezés alapján, illetve egyéni, helyi kezdeményezésre indított vizsgálatokat. — Ami a tavalyi esztendőt illeti — számolt be tegnap a sajtó munkatársainak Bárdi Miklós, a Fogyasztó- védelmi Főfelügyelőség vezetője az 1994-ben végzett munkáról — 20 országos téma vizsgálatát végeztük el, s ezen kívül további 9 tárgykörben — például üzemanyag, s őrölt paprika mintavételével folytattunk szemlézést. A megyék helyi programok, s egyéni panaszok alapján is végeztek vizsgálatokat. (így például szőkébb hazánkban nyolc témában jártak el helyi szempontok alapján a felügyelők. — A szerk.) Az eredmény: 2200 termékmintát vizsgáltattunk be, 2,2 milliárd forint értékű áru eladását kellett korlátoznunk, 5500 esetben figyelmeztettük a kereskedőket, s 15 ezer 700 alkalommal jegyzőkönyveztünk szabálysértést. A felügyelőség tapasztalata szerint egyes témákban nőtt a fogyasztók vásárlói biztonsága, ugyanakkor az tapasztalható, hogy a romló kereskedői morál következtében megnehezültek a felügyelet dolgozóinak munka- feltételei. Nem egy esetben atrocitások is érték a helyszínelő, illetve az alkalmi vizsgálatot kezdeményező szakembereket. Az idei tervekről csak any- nyit árult el Bárdi Miklós, hogy a Vám- és Pénzügyőrség, az Energiafelügyelet, a rendőrség és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség egy- egy szakembere 1995 első félévében sorra felkeresi a benzinkutakat, hogy az ott árusított üzemanyag minőségét, illetve beszerzésének körülményeit ellenőrizzék. M. É. Hisszük: visszatérünk Tisztelt előfizetőink, olvasóink, Hölgyeim és Uraim, Barátaink! Véget ért egy sajtótörténeti korszak. A Pest Megyei Hírlapot, legalábbis ebben a formájában, a mai napon vehetik utoljára a kezükbe. Lapunk megszűnik, avagy pontosabban mondva: kiadói, tulajdonosai beláthatatlan ideig szüneteltetik kiadását. A Pest Megyei Hírlapnál e sorok írója, valamint Bánó Attila, Deregán Gábor és Hardi Péter 1992. szeptember 15-től szerkeszt és ír. Ezt megelőzően az Új Magyarország vezető munkatársai voltunk, akiket annak idején az Antall József és Csurka István között föllángolt vita egyik eredményeként helyezett át e laphoz a Hírlapkiadó Vállalat vezérigazgatója, Horti József. Négyünket a következő hónapokban többen követtek (Paizs Tibor, Veszelszky Sára, Németh Zsolt, Székely Ádám, Nádai László, Mailár Éva, Csukán Sándor, Talum Attila, Ónodi Éva, Zelei Béla), valameny- nyien olyanok, akik érezték, az Új Magyarország személyek mellett kötelezte el magát a nemzeti érdekek képviselete helyett. A belső munkatársakon kívül a Pest Megyei Hírlapnál találtak publikálási lehetőséget azok az írók és közéleti személyiségek, akik mint közírók sem az elmúlt politikai kurzusba, sem a május óta élőbe nem tudtak beilleszkedni. Rendszeres szerzőink közé tartozott Benedek István, Sándor András, Fábián Gyula, Török Bálint, Fekete Gyula, Szuhay Balázs, Szitányi György, Lovas István, Mak- kay János, Pamer Nóra, Har- sányi László, s az utóbbi időben Sándor György. Közülük többen a Pest Megyei Hírlaphoz kerülésük pillanatától kezdve hozták segítő szándékú kézirataikat, azaz az Új Magyarországnak hátat fordítottak. Több olvasó-újságíró találkozón elmondtam, hogy példányszámunk rohamos csökkenése nemcsak annak volt köszönhető, hogy az újságban az öt nagyváros (Vác, Cegléd, Gödöllő, Nagykőrös, Monor) úgynevezett mutációs oldalait megszüntettük, s a lapot rovatosítottuk, hanem annak, hogy kiadónknak, Horti Józsefnek érdekévé vált a Pest Megyei Hírlap elsorvasztása. A vezérigazgató ily módon is bizonyítani kívánta, jól döntött: a Vödrös vezette szerkesztőség tönkreteszi a Pest Megyei Hírlapot, azaz tönkretette volna az Új Magyarországot is. Jó példa erre, hogy észreváttük, s a vezérigazgatónak jeleztük fs, hogy a Pest megyei hirdetések rendre az Új Magyarországban jelennek meg, s nem a Pest Megyei Hírlapban. A mi szerkesztőségünk a lehető legkezdetlegesebb módon, szinte romok között készült, itt semminemű technikai beruházás nem volt, ami magában is jelzi, hogy már Horti Józsefék is az újság elsorvasztásán fáradoztak. Miután láttuk, hogy ebben a felállásban nem tudunk eredményt elérni, éreztük, hogy rendszerváltoztató tevékenységünk, ami szinte egyedülálló volt a magyar sajtóban, a legnagyobb kormánypártnál nem járt semminemű elismeréssel, sőt egyre több olyan információ jutott el hozzánk, miszerint a Pest Megyei Hírlap hangvétele nem segíti a Magyar Demokrata Fórum tevékenységét. Tartottunk hát attól, hogy sikert érhetnek el azok, akik egy „liberális” Pest Megyei Hírlap kialakítása érdekében megszerzik maguknak az újság kiadási jogát. Ezt elkerülendő, 1993 őszén a Kereszténydemokrata Néppárt elnökének; Suiján Lászlónak ajánlottam föl a Pest Megyei Hírlapot egy szerkesztőségi beszélgetés alkalmával. Az elnök úr értette az ügy fontosságát, s viszonylag gyorsan cselekedett, aminek hatására egy vállalkozó a Hírlapkiadó Vállalattól megvette a Pest Megyei Hírlap kiadási jogának 51 százalékos tulajdonrészét, míg a 49 százalékos tulajdonjog a Hírlapkiadó Vállalatnál maradt. Sajnos a vállalkozó, akinek több alkalommal elmondtuk, hogy a Pest Megyei Hírlap üzleti vállalkozásnak sem lenne rossz, ha megfelelő marketingtevékenység állna a hátterében, nem cselekedett, s mint az idők folyamán kiderült, nem is fizetett. A két tulajdonos időközben létrehozta a Magyar Penna Kiadó Kft.-t, amelynek ügyvezető igazgatói székébe a kereszténydemokrata politikus és médiaszakértő, Giczy György került. Giczy György ezzel — hozzánk hasonlatosan — kellemetlen helyzetbe került, hiszen a tulajdonosok között megkötött szindikátusi szerződés értelmében ugyanúgy cselekvés- képtelen volt, mint bármelyikünk a Pest Megyei Hírlapnál. Sem a szerkesztőségnek, sem a lapot végül is kiadó Magyar Penna Kft.-nek nem volt pénze, azaz csak tudomásul vehettük sorsunkat, de ellene tenni nem tudtunk. A májusi választásokat követően a Hírlapkiadó Vállalat vezérigazgatói székében személyi változás történt, s ezt követően a Hírlapkiadóval mindennemű kapcsolatunk megszakadt, azaz a Hírlapkiadó (s ezért minden elismerésünk és köszönetünk) fizette a számláinkat s folyósította a havi illetményeinket, de a kiadói tevékenység — jól tudjuk — nem csak ebből áll, a hirdetésszervezés és a terjesztés nemhogy nem élvezett prioritást, de szemmel látható volt: senkit nem érdekelt. Időközben Pest megyében az amerikai VICO cég által finanszírozott napilap jelent meg Pest Megyei Hírek néven. A Hírlapkiadó és közte olyan hirdetési ügylet folyt le, amely bennünket gazdaságilag egyenesen tönkretett. Megrendítette a Pest Megyei Hírlapot az is, hogy az akkori megyei önkormányzat jogszerűen bár, de erkölcstelenül megvonta tőlünk a megye címerhasználati jogát, s azt az amerikai pénzen finanszírozott Pest Megyei Híreknek adta oda. A múltat végignézve sok mindenre emlékezünk. Például azokra a televízióban folytatott kora reggeli beszélgetésekre, amelyeken e sorok íróját is vádolták. Hasonlatosan ahhoz, ahogyan a Beszélő című kiadvány a Vödrös-brigád című kétoldalas írásában tette ott a nálunk naponta megjelenő keretesért: „Támogasd a magyar ipart, vásárolj hazai terméket”, már a nacionalizmus vádja is nyomdafestéket kapott. És rendszeresen minősítették szélsőségesnek az újságot, rendszeresen mondtak ránk olyan jelzőket, amelyek nem voltak igazak. Egy biztos, a Pest Megyei Hírlap egy párt skatulyájába sem fért bele, éppen ezért a MIÉP-nek túl MDF-es, az MDF-nek túl kereszténydemokrata, a kereszténydemokratáknak túl MIÉP-es volt, ami jól tükrözi: egyetlen párt vagy pártvezető uszályába sem kerültünk. Aki végigtekinti a Pest Megyei Hírlap elmúlt két és fél esztendejét, és tanulmányozza cikkeinket, kiderítheti: ez az újság mindig is a nemzeti érdekek mellett kötelezte el magát, vezérlő elvünk az volt, hogy bizonyítsuk, ha a magyar nemzet nem is előbbre való Európa más nemzeteinél, de nem is alább való azoknál. Nagy figyelmet fordítottunk nemzeti értékeink bemutatására, amivel az volt a célunk, hogy olvasóinkat ráébresszük, korántsem kezelendő tragédiaként a tény: magyarnak születtünk. (Folytatás a 2. oldalon)
