Pest Megyi Hírlap, 1995. február (39. évfolyam, 27-30. szám)

1995-02-01 / 27. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAG 1995. FEBRUÁR 1., SZERDA Vezető szerepre törekednek Nem váltották le a Digitel vezetőit Arculatváltás a KDNP-nél A KDNP-t egy erős és határozott jobboldali, kon­zervatív politikát folytató középpárttá kell fejlesz­teni, amelyik idővel majd a jelenlegi parlamenti el­lenzék vezető erejévé válhat — mondta Füzessy Ti­bor, a Kereszténydemokrata Néppárt ügyvezető el­nöke pártja szabad fórumán. A hét végén megválasz­tott új elnökség — folytatta — nem kívánja felülvizsgál­ni a kormánykoalíció pártjai­val szemben már kialakult tá­volságtartó viszonyt, hiszen a KDNP etikai felfogása és nézetrendszere összeegyez­tethetetlen az MSZP-vel és az SZDSZ-szel. Az pedig, hogy a szocialista pártból va­lódi, európai értelemben vett szociáldemokrata párt le­gyen (hiszen Nyugaton a ke­resztény- és a szociáldemok­rácia sok helyen képes volt koalícióra lépni egymással) jelenleg nem tűnik reálisnak. Füzessy szerint a kor­mányzó pártok nem is fog­ják felbontani az együttmű­ködési megállapodásukat, hiszen a szétfeszítő erőknél az összetartó gazdaság és hatalmi jellegű kötelékek jó­val erősebbek. A polgári szövetségbe tömörült pár­tokról kifejtette, hogy a par­lamentben egyes konkrét kérdésekben, vagy az önkor­mányzatokban felmerülő szavazások során minden­képpen szükséges az együtt­működésük. Korainak tartja viszont a szorosabb, a szer­vezett jellegű kapcsolattar­tást. A KDNP-nek ugyanis előbb fel kell nőnie a közép­párt szintjére, és csakis ak­kor fogja indítványozni az új együttműködési tárgyalá­sokat, amikor már senkinek sem lehet kétséges, hogy a polgári szövetség vezető ereje. Surján László ezt követő­en kijelentette, hogy nem a KDNP volt elnökének, ha­nem az új alelnökének te­kinti magát. A hét végi tiszt­újításra ezért nem sértődöt­ten emlékezik vissza, hi­szen amikor belépett a párt­ba, a munkára és nem az örökös elnökségre tett foga­dalmat. Új megbízatása a KDNP külkapcsolatainak és. a szakbizottságoknak az irányítása lesz. Jezsó Ákos Elkészült a közlekedéspolitikai koncepció Rendezik a MÁV helyzetét Több évig tartó előkészület után márciusban a kor­mány elé kerülhet a közle­kedéspolitikai koncepció — mondotta tegnap Lotz Károly közlekedési, hírköz­lési és vízügyi miniszter. A koncepció négy téma­körre épül: az Európai Unióhoz való csatlakozás, a közlekedés szerepe a tér­ségfejlesztésben, a környe­zeti és biztonsági kérdé­sek, valamint a közleke­dés versenyképessége, s ennek hatása a piacgazda­ságra szerepel a tervezet­ben. A miniszter a tárca főbb teendői közé sorolta a MÁV már évek óta aktu­ális rendbetételét. A MÁV mintegy ötvenöt-öt- venhatmilliárdos szerkeze­tének megújhodása is fo­lyamatban van. Lotz Károly szólt a kö­rülbelül háromezer kilomé­ternyi kis forgalmú vasút­vonal vizsgálatáról is. Esze­rint hétszáz kilométernyi szakasz kis ráfordítással rendbe hozható, kétezer ki­lométer az önkormányza­tok segítségével korszerű­síthető, háromszázötven ki­lométernyi szakasz helyze­te viszont kritikus. A ter­vek között szerepel az Inter- City-vonalak bővítése, hi­szen ezek népszerűek és nyereségesek. A Malév és az Alitalia megbeszéléseiről szólva Lotz Károly elmondta: az olasz cég továbbra is stra­tégiai partner kíván ma­radni, s az esetleges újabb partnerek belépését sem gátolnák. A vezetékes telefonrend­szerbe a tavaly kétszáz­ezer előfizetőt kapcsoltak be, az idén pedig félmillió új tulajdonos kaphat tele­font. 1994-ben mintegy nyolcvanezren vásároltak mobiltelefont, s az idén várhatóan ugyanennyien döntenek majd e készülé­kek mellett. N. L. Negyvenezer telefonígéret (Folytatás az 1. oldalról) — Most, hogy a Digitel ügye rendeződött, minden szándékunk az, hogy meg­szüntessük az Észtávval fo­lyó vitát. Ennek érdekében már ma leül a négy cég, a franciák, a Digitel, a szaktár­ca és a fejlesztésbe bevont iz­raeliek egy-egy jogi képvise­lője egy asztalhoz, hogy téte­lesen végigleltározzuk azo­kat a beruházásokat, melye­ket az Észtáv teljesített a tér­ségben, s melyeket a Digitel átvenne, s fizetne is értük. A vita alapját képező vagyon­leltár elkészítésére egy min­denkitől független bizottsá­got kértünk fel... Székely Lajos optimista. Sőt, úgy tetszik, egyelőre s ismét a közgyűlésen megje­lent 38 település vezetése is az. Korábbi tapasztalatok alapján azonban sejteni le­het: ezt a bizalmat most utoljára és csupán 1995. de­cember 31-éig adták meg a polgármesterek, illetve a 40 ezer leendő előfizető a Digi­tel 2001 Rt.-nek. (mailár) Úttorlasz Alsónémediben (Folytatás az 1. oldalról) A petícióban kilátásba he­lyezték, hogy ha nem teljesí­tik követeléseiket január 31-ig, akkor február elsején eltorlaszolják az 50-es főú- tat. A követelések csak rész­ben^ találtak meghallgatásra, az ÁVÜ felfüggesztette a pá­lyázatot, a Földművelés- ügyi Minisztérium pedig február 9-re egyeztető' ülést hívott össze. Az alsónéme- diek ezzel nem elégedettek, éppen ezért ma lezárják az utat, ehhez be is szereztek minden szükséges enge­délyt. Bízunk benne, hogy ez a figyelmeztetés elegendő lesz ahhoz, hogy az alsóné- mediek ügye elmozduljon a holtpontról — hangsú­lyozta György Balázs pol­gármester hozzátéve: itt nemcsak a kárpótlás zava­ra a gond, hanem az is, hogy a kérdéses terület je­lenleg a Kertészeti Egyete­mi Tangazdaságé ugyan, de ezek ősi alsónémedi föl­dek, s a kárpótlásra jogo­sultak csak azt szeretnék visszakapni, ami az övék és apáiké volt. (pável) Elhunyt Petrasovits Imre Pénteken 69 éves korában elhunyt dr. Petrasovits Imre, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanára. Több mint há­rom évtizedes gödöllői tevékenysége 1962-ben kezdődött a Mezőgazdaság-tudományi Karon. 1967-től egyetemi ta­nár, az öntözési, a mezőgazdasági-vízgazdálkodási képzés vezető oktatója. Volt dékán- és tudományosrektor-helyet- tes. 1987-től 1990-ig az egyetem rektoraként az intézmény nemzetközi kapcsolatainak fejlesztéséért is sokat tett. Bombariadók a gimnáziumban t/ # Egy kicsit megkés­ve kaptuk a hírt Szentendréről, hogy januárban egymást követően többször is bombariadó volt a Püs- pökmajor-lakótelep mellett lévő Móricz Zsigmond Gimnáziumban. Legutóbb egy héten belül kétszer is riasztani kellett a rendőrsé­get egy-egy újabb bejelen­tés nyomán, de bombát sem akkor, sem korábban nem találtak. (Csupán egy műanyag játék gránátra bukkantak egy . alkalom­mal.) Mint megtudtuk, a szent­endrei városi kapitányság­nak mindeddig nem sike­rültfelderítenie a hamis be­jelentők kilétét. Csupán arra lehet következtetni a bejelentő elváltoztatott fiú­hangjából, hogy minden bi­zonnyal az iskola valame­lyik (mai vagy egykori?) diákja volt a tettes. A rendőrségen elmond­ták, hogy az ismeretlen tet­tes ügyében indult vizsgá­lat továbbra is folyik, bele­értve a lehetséges elköve­tők kiszűrését. A rendőr­ségnek mindenesetre meg­van hozzá az eszköze, hogy újabb bejelentés esetén akár lefülelje a telefonálót. Ha ez sikerülne, úgy azt is megtudhatnánk végre, hogy az illető diák holmi „gyerekes csínytevésből” vagy milyen egyéb okból riadóztatta többször is a rendőrséget, így játszva a tanulók, a tanárok, a rend­őrök és a tűzszerészek ide­geivel s drága idejükkel. (v. I.) VÉLEMÉNY Majd megvirrad egyszer A Pest Megyei Hírlap január 25-ei számában kétol­dalas képes riportban és egy rövid írásban szá­moltak be arról a csodálatos estéről, amelyet az IDF rendezett az újság támogatására. Az írás nem igazán adta vissza a nagyteremben és az előcsarnokban ki­alakult hangulatot, gondolom egyrészt a kötelező szeréftység, másrészt a rosszul értelmezett „betyárbe­csület” okán. Ez a rendezvény — egyelőre csupán néhány órára — felidézte 1988—89. már-már elfelejtett hangula­tát és behozta a színházba a nemzeti ellenállásunk azon szellemét, amely a korábbi sikereink záloga volt. Megkapó érzéssel láttuk az előcsarnokban a nehe­zen hozzáférhető kiadványok egész sorát, így példá­ul Berki Mihálynak az ÁVH-ról írott nagyszerű könyvét. A megyéből érkezett látogatók üdvözlés közben váltott mondataiból egyaránt ki lehetett érez­ni a jelenlegi rendszer miatti reménytelenséget, és a jövőbe vetett mérsékelt hitet is. Jó volt látni a 600-700 fős hallgatóságot, akik nem fértek be a nagyterembe, de elszorult a szívem, amikor állásta­lan vagy teljesen mellőzött volt országgyűlési képvi­selőkkel vagy államtitkárokkal találkoztam. A kép anakronizmusát csak növelte a két aktív országgyű­lési képviselő megjelenése, akik a korábbi győztes párt listáiról kerültek ismét a parlamentbe. Igen! A zsúfolásig megtelt teremben megjelent Für Lajos, akit méltán fogadott a hallgatóság nagy tapssal, de ultimátumértékű volt Kónya Imre fogadtatása, ami­kor a gyér taps mellett jól érzékelhető volt a zúgoló­dást jelző morajlás. A több mint háromórás gálaműsor átmenetileg fe­ledtette a kezdeti képzavart. A professzionista elő­adóművészek kiváló műsort adtak, melyet a népes hallgatóság gyakran vastapssal honorált. Jó volt érez­ni, hogy sokan vagyunk, hogy jól képzett barátaink és szimpatizánsaink vannak, és a nemzeti konzerva­tív gondolkodású emberek isméiteken egybe tudná­nak kovácsolódni, ha egy karizmatikus vezetőnk len­ne, aki a nemzet érdekében meghatározná az eléren­dő célt, és megjelölné a követni javasolt utat. Megrázó volt hallgatni a főszerkesztő és helyette­se beszámolóját az újság helyzetéről, a szerkesztő­ség elhivatottságáról és arról a sok — ám ki nem mondott — álnokságról, amellyel a liberálszociális kormányzat meg kívánja ölni a konzervatív ellenzé­ki sajtót és a kommunizmus valódi arcát bemutató szellemi műhelyeket, így többek között a Történelmi Film Alapítványt is. A beszámolók után megtört a gálaest egysége. Va­lami éktelen nagy lyuk keletkezett az életrajzon. Itt kellett volna színpadra lépnie a volt frakcióvezető­nek és belügyminiszternek, és elmondania, hogy az előző kormányzat mit tett annak érdekében, hogy a konzervatív sajtó alól kirúgja a sámlit, illetve mit nem tett annak érdekében, hogy ezek a műhelyek megerősödve tudjanak dacolni a visszarendeződés vi­haraival. A történet — tudniillik — erről szól! Egy ellenzéki lapot nem lehet működtetni az olvasók ado­mányaiból, Ide jól körvonalazott politikai háttér, in­tézményes anyagi támogatás, szervezett gazdasági és hirdetési bázis kell, melyet a volt privatizációs mi­niszter — egyebek mellett — elmulasztott előkészíte­ni. Talán arról sem ártott volna szót ejteni, hogy a szétforgácsolt ellenzéki erők országgyűlési képvise­lői és vezetői közül hányán fizetik elő a konzervatív lapokat, esetleg hányán támogatják befizetéseikkel a Parázs Alapítványt —- mert más dolog a képviselői „sajtófigyelőket” lapozgatni és megint más anyagi ál­dozatokat is vállalni. Bizony, sok kérdés nyitott ma­radt, de egyben legalább biztosak lehetünk, nevezete­sen abban, hogy az együttérző kézszorítások és jókí­vánságok önmagukban nem elegendőek. Sőt! Napja­inkban ezek a teátrális jelenetek talán kissé még a jó ízlést is sértik. G yönyörű este volt, nagy hibával. Ha így hala­dunk, ismételten fel kell verni valahol azt a bizo­nyos laki teleki sátrat — úgy tűnik, hogy erre az Új­pesten megjelent barátaink fogadókészek —, de siet­nünk kell, mert félő, hogy közben megszüntetik a Pest Megyei Hírlapot, és nem lesz lehetőségünk ab­ban felhívásainkat megjelentetni. Nota bene! Az együttérzés már kevés, most nemzeti összefogás kell. Szűcs István* * A szerző az MDF volt országgyűlési képviselője, majd volt energetikai helyettes államtitkár az Ipari és Kereske­delmi Minisztériumban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom